„A déli körvasúttól délre van a mi családi ezüstünk” – Maczák Johanna, Ferencváros főépítésze

2025. március 10. 9 magazin Interjú Közügy

Több mint két éve a kerület főépítésze, az élhető városfejlesztés elkötelezett híve. „Rákosdubajhoz” hasonló megkereséssel nem kopogtattak még a kerületnél, mondja, de nem lenne meglepve, ha a ferencvárosi pályaudvart is magába foglaló déli barnamezős területek miatt tíz éven belül történne ilyesmi.

Mit csinál egy kerületi főépítész?
A jogszabály szerint településképpel és városrendezéssel foglalkozik. Ez két szó mindössze, de a kifejtésük egy-egy hosszú esszét kívánna. Szinte az is meg van határozva, mikor keljek fel, feküdjek le. Október 1-től megváltoztak az építésügyi jogszabályok, így már olyan településképi engedélyezési feladataim is vannak, amelyeket korábban a tervtanács végzett el. Emellett nagyon szeretek fejlesztési projektekkel foglalkozni.
A fővárosban például kilenc évvel ezelőtt a kollégáimmal koncepciót alakítottunk ki a rakpartok élhetőbbé tételére, hogy forgalomcsillapított, helyenként autómentes zóna jöjjön ott létre, minél több zölddel. Büszkén mondhatom, azóta is ez a fővárosi rakpartfejlesztés alapja.

Az elmúlt hetekben a főváros egyik tájsebe tartotta lázban a közvéleményt, nevezzük Rákosdubajnak. Hasonló adottságú terület Ferencvárosban is van. Nem keresték önöket a kormánytól ez ügyben?
Nem, de házon belül én is mondtam, hogy a következő a ferencvárosi pályaudvar lehet. Talán nem most, de öt-tíz éven belül erre sor kerülhet. A rákosrendezői tapasztalatok is befolyásolhatják a ferencvárosi déli barnamezőkkel kapcsolatos fejleményeket.

Milyen elképzelések vannak a pályaudvarról?
A megújulás lehetőségét az hozza majd el, ha elkészül a V0 – ez az M0-ás körgyűrű vasúti megfelelője –, amely délről összeköti a Dunántúlt az Alfölddel, ezáltal tehermentesíti a fővárost. Ekkortól a ferencvárosi pályaudvarra sokkal kisebb szerep hárul majd, eldől, mekkora része szabadul fel, és ekkortól lehet – és kell – a hasznosításáról gondolkodni. Fel fog értékelődni a most kihasználatlan, elhagyott, gazos terület, amelyet rozsdás sínek borítanak. Ami a déli körvasúttól délre van, az a mi családi ezüstünk Ferencvárosban. Nemcsak a pályaudvar, hanem a Soroksári út és a külső Mester utca közti terület is. Ehhez jönne még délen a soroksári kerülethatárig, nyugatra pedig a Dunáig terjedő terület. De azt rendesen elvették.

Mit lehet ez utóbbiról tudni most?
Nem tudjuk, mi lesz belőle. A Fudanról szőtt tervek megvalósítását szerencsére sikerült megakadályozni, reméljük, hogy felépül a Diákváros. Annak idején készült oda kimagaslóan jó mesterterv, amit még a Sonetta, a norvég építésziroda csinált. Ha olyasmi épülne, az mindenkinek jó lenne. De erre nincs semmi ráhatásunk, még rálátásunk sem.

Mi a véleménye a volt kormányfőtanácsos, Bátonyi Péter által felvetett műemlék-felújítási anomáliákról, amelyekről a Kilián laktanyával kapcsolatban beszélt?
Nálunk a családban sok építész van. Én például régimódi vagyok, nem beszélnék ki abból a közösségből, amelyben évekig dolgoztam, és elfogadtam az értékeit. A fiam, aki 31 éves tervező építész, azt mondja, miért ne, ha igaza van. Lehet, hogy ez korosztályi kérdés is.

Visszaminősítették a laktanya műemléki besorolását, így sokkal többet lehetne bontani.
Ez az állapot információim szerint két és fél hónapig állt fenn, mert október 1-től jött az új építészeti törvény, amely megszüntette a három kategóriát: azóta egyféle műemlék van, a „nemzeti érték”. Tagja vagyok az Országos Tervtanácsnak, ott voltam, amikor azt a bizonyos tervet, amelyet Bátonyi kifogásolt, ellenszavazat nélkül elutasították. Fel sem merült, hogy megvalósuljon, mert sérti azokat az értékeket, amelyeket ez a barokk épület képvisel. Nem tudom, most milyen terv készül, de biztos, hogy újat kell beadni.

Neuralgikus pont a kerületben az Iparművészeti Múzeum is, amely nyolc éve zárt be. Egy fórumon elhangzott, hogy ilyen hozzáállás mellett jobb is, ha nem nyúlnak hozzá, legalább nem „belezik ki”. Egyetért ezzel?
Ha valamit éveken, akár évtizedeken át nem használnak, nagyon komoly károsodások következnek be, de ott még nem tartunk, hogy a múzeum összedőljön. Egyedülállóan szép dolgok vannak ott, kívül és belül is. Tündérmese lenne, ha megfelelően felújítanák. A szakma nagyon sajnálja, hogy olyan állapotban van, amilyenben, és valóban nem lehet tudni, mi lesz vele.

Mi a véleménye az új építészeti stílusról – betonbarokknak lehetne mondani –, amelyet a budai Várban a Hauszmann-terv égisze alatt alkalmaznak?
Botrányos, ami ott történik. Hiába szakszerű a kézműipari munka a gipszstukkóktól a rézmunkákig, nem autentikus. Van, ahol megemelik a tetőt, hogy legyen egy plusz szint, ami a modern rekonstrukciós építészetben tökéletesen elfogadható, aztán telezsúfolják csiricsáré díszítésekkel, ami teljes ellentmondásban van a szintbetoldásos megoldással. Én rosszul vagyok tőle.

Építészeti történelemhamisításnak is nevezhető.
Az egykor lebombázott Drezda vagy Berlin esetén jobban érthető az ilyen törekvés. De nálunk a város jó része megmaradt, így semmi nem teszi indokolttá 18. századi épületek felhúzását. Korábban a felújítást az egyik legnívósabb magyar építésziroda, a Közti végezte a Várban, ami szakmailag teljességgel elfogadható volt. Borzasztó, hogy azt most teljesen szétverik.

Mit gondol arról, hogy harmincöt évvel a rendszerváltás után sem sok komoly nemzetközi építész hagyta Budapesten a keze nyomát? Ellenpéldaként említhetnénk a Louvre üvegpiramisát, vagy Bilbaót, amely korábban egyszerű kikötőváros volt, 1997 óta viszont a Guggenheim Múzeumról híres.
Az ilyen kiegészítések, mint a Louvre-nál a piramis, valóban jó megoldások, mert katalizálják a műemlékeket. De nem tartom különösebben fontosnak a nagy nemzetközi neveket. Egyrészt mert Budapest gyönyörű, és nagy ritkaság, hogy a százötven évvel ezelőtti egységes városkép megmaradt. Másrészt nagyon jó magyar építészek voltak és vannak, nem a név, az építészeti minőség a lényeg.

Visszatérve a kerületre: mi lesz a volt Schöpf-Merei épületével?
Színvonalas felújítás lesz, a tervtanács tavaly elfogadta a Semmelweis Egyetem terveit. A szeretetotthon neobarokk épülete megmarad, nem építenek rá, nem építik be az udvarát sem. Több diák sem lesz, a gyógyszerészeti kar eddig is itt volt. A Hőgyes Endre utcából nyílik majd a főbejárat, a Bakáts tér nem sérül: sem az üzemi bejárat, sem a közművek bevezetése nem itt lesz – ez a polgármester asszony határozott elvárása volt. Az alagsori szinten helyezik el az üzemi, laboratóriumi tereket, rá az oktatórészeket, lesz az épületnek hasznos funkciója, nem pusztul tovább.

És a Markusovszky térnél épülő Károli-beruházással mi a helyzet?
Na, attól sokkal jobban félek. A Károli jogi és pszichológia kara költözik ide, ami napi ezerötszáz főt jelent. A nyertes, egyébként nagyon nívós tervezőiroda, az Archicon ígéretet tett arra, hogy nem terheli a teret: a főbejárat az Üllői út felől lesz, a gazdasági pedig a Kinizsi utca, a régi dohánygyár felől, és csak annyi forgalmat engednek a térre, hogy a diákok a kollégiumból át tudjanak menni az oktatási épületbe. Fontos tudni, hogy hamarosan több hónapos „részvételi folyamat” indul: megkérdezik a környék lakóit és a teret használókat, milyen funkciókat szeretnének megőrízni és min változtatnának. Az önkormányzat végig fogja kísérni a folyamatot, és garantálja, hogy a javaslatok beépüljenek a végleges tájépítészi koncepcióba. A tervező ígéretet tett, hogy nem fogják tönkretenni a teret.

Mit emelne ki az önkormányzatnál most folyamatban lévő munkák közül?
A Vágóhíd utcát, amelynek átalakítását két kilométeres, teljes hosszban tanulmányként megterveztettük. Pillanatok alatt fel fog itt épülni tízezer lakás, ezért hosszú távon kell átgondolni, milyen folyamatokat szeretnénk elindítani. A cél, hogy minél kisebb legyen a környezeti terhelés, legyen elegendő zöld, kisebb legyen a zaj, és autó helyett inkább a tömegközlekedést és a kerékpárt válasszák az ott élők. Ezért például kétirányú, irányhelyes kerékpársávokat tervezünk, az autók pedig csak egy-egy sávon haladhatnak.

Mit lehet tenni a kerületben a klímaválság hatásai, az egy-két hónapig is eltartó nyári kánikula ellensúlyozására?
Rettenetesen nagy probléma ez, amivel igen komolyan kell foglalkozni. A legfontosabb segítséget a fák jelentik, de az sem véletlen, hogy a várostervezés mindenhol a csapadékvíz megtartására törekszik. A Marhagödörnél, ahol új, korszerű elvek alapján tervezett park épül kerületi beruházásként, és az „Egészséges utcák” programban megújuló Sobieski, Ipar, Angyal és Viola utca esetében is kiemelt szempontunk a csapadékvíz megtartása. Az utcákban nemcsak a felszínre, hanem a tetőkre eső, jelenleg csatornákba folyó vizet is megfelelő csapadékvíz-megtartó rétegekbe vezetjük. Emellett zöld öblöket alakítunk ki, csökkentjük a forgalmat és a parkolószámot is, hogy valóban egészséges, élhető utcák alakuljanak ki. Nagyon színvonalas pályázatot adtunk be, kérdés persze, mekkora támogást nyerünk.

Milyen Ferencvárost képzel el ötven év múlva, 2075-re?
Remélem, hogy az úgynevezett történeti rész a Haller utcáig megmarad olyannak, mint most, csak tisztább, ápoltabb, nívósabb lesz. Ennek első lépése a tavaly elfogadott arculati kézikönyv, amely idén októbertől lesz kötelezően alkalmazandó Ferencvárosban. A Haller utca és a vasút közti átalakuló városrészben intenzív, modern negyed jön létre, elegendő zölddel. De a legnagyobb változás a déli barnamezős részen várható, a déli körvasúttól lefelé – erre mondtam azt, hogy ez a mi családi ezüstünk. Erre a három részre dolgozzuk ki az új kerületi településtervet is, amelyet 2027. július 1-ig kell elfogadniuk az önkormányzatoknak.

És milyen legyen a 2075-ös Budapest?
Van a városnak jövője, de meg kell teremtenünk az életfeltételeket, hogy ne meneküljenek el innen az emberek. Nemrégiben egy szabályozási felülvizsgálat során végigjártam vagy tizenöt rehabilitációs tömböt. Húsz-harminc évvel ezelőtt kibontották a tömbök közepét, parkokat építettek bennük, majd átadták a lakóknak kezelésre. Az évtizedek alatt kis városi erdők jöttek létre, olyanok, mint a mesében. Budapest élhető jövőjéhez tehát jó példa lehet Ferencváros.

Utolérjük vajon Bécset, amelyet évtizedek óta emlegetnek a világ egyik legélhetőbb városaként?
Nem tudom, utolérjük-e, lehet, hogy nem is kell utolérnünk, csak haladnunk az élhetőség, fenntarthatóság irányába.

Vágvölgyi B. András – Nagy Ildikó Emese
Fotó: Nagy Szabolcs

(Megjelent a 9 magazin 2025. márciusi számában.)