A független újságírás alkonya – programsorozat a Goethe Intézetben

2025. június 16. 9 magazin Kult

Miért hagyják el egyre többen a tényfeltáró újságírói pályát, és mit kezdenek ezután az életükkel? Slam poetry és stand-up formában erre kereste a választ néhány érintett a Mixát Dumaklubban, a Goethe Intézet májusban indult és szeptemberig tartó Perspectives – Van mit megbeszélnünk! című programsorozata részeként.

A német mintára szervezett, de hazai történetekre épülő Reporter Slamben Baksa Roland, Suri Szilvi, Vajda Éva és Pálinkás Szűts Róbert mesélt pályaelhagyásról és újrakezdésről.

A műsor házigazdája, Litkai Gergely humorista maga is pályaelhagyó. Jogi diplomája megszerzése után csak rövid ideig maradt a szakmájában, ezután kereskedelmi rádióknál és tévéknél dolgozott. Írt forgatókönyveket, volt munkatársa, szerkesztője Friderikusz Sándornak és Fábry Sándornak, rendezett dokumentumfilmeket, volt a Mikroszkóp Színpad művészeti vezetője is, mára pedig az egyik legelismertebb stand-up humorista vált belőle.

Elsőként Suri Szilvia lépett a színpadra, aki magát főállású anyaként és „urbán parasztként” jellemezte. Szerinte ő és a legtöbb karrierváltó kollégája a kiégés miatt módosította a pályáját. Kezdetben, közel húsz évvel ezelőtt rádiós újságíróként dolgozott, mégpedig nem akárhogy, hanem végig feszített tempóban. Főnökei, mondhatni, halálra dolgoztatták. Számára az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor huszonegy napig egyfolytában kellett ezt a munkát végeznie, nem volt egyetlen szabadnapja sem, és mint fogalmazott, már a füléből folyt ki az adrenalin. Egy vasárnapon hajnali ukázzal a Kossuth térre küldték, ahol a Fidelitas akkori elnöke, bizonyos Szijjártó Péter tartott bombasztikusan meghirdetett sajtótájékoztatót, mondván, eget rengető bejelentést tesz. Ám mindössze a kormányt szólította fel, hogy mondjon le. Suri dobott egy keresetlen szót a későbbi külügyminiszternek, ezt most nem idézzük. Mindenesetre ekkor döntötte el, hogy váltani fog, értelmetlen dolgokkal tovább nem foglalkozik. Családbarát munkára vágyott, olyan szakmát akart űzni, amellyel külföldön is el tud helyezkedni. Mivel gyerekkorától lovak közelségében élt, választása a lovas terapeuta karrierre esett. Ez a munka máig sok örömöt okoz neki, mert gyakran megtörténik, hogy az addig egyetlen szót sem kiejtő autista gyerekek a nyeregben kezdenek el beszélni.

A következő fellépő Pálinkás Szűts Róbert képzőművész volt, aki máig a Klubrádió péntek reggeli hírműsorát vezeti, korábban dolgozott a Magyar Narancs és a Tilos Rádió munkatársaként, alkalmanként színészkedik, forgatott dokumentumfilmeket is. Mint elmondta, az újságírói munkájának nem sok hatása volt a közéletre, s arra gondolt, a gyerekei egyszer még szégyellni fogják, hogy az apjuk ebben a szakmában dolgozik. A munka, amit választott, a lehető legtávolabb esik az újságírástól: egy abonyi cégnél helyezkedett el, amely betonozással foglalkozik. Némi öniróniával megjegyezte, így a NER alkalmazottja lett, hiszen az építőipar mára a Fidesz martalékává vált. Tizenöt kőműves kollégájával járják az országot, dolgoztak a nemzeti bank felújításán, az ország egyik legpazarolóbb beruházásán is. A rendszer működését jól jelzi, hogy erre a beruházásra kezdetben hetvenmilliárd forintot szántak, ami mára hogy, hogy nem, már százhárom milliárdnál tart. Szereti ezt a munkát, az egyetlen kényelmetlenség, hogy reggel ötkor már indulniuk kell a szélrózsa bármely irányába. Legutóbb a csengeri börtön építkezésén dolgoztak, ahol mesterséges intelligencia figyeli majd a fogvatartottakat.

Ezután Vajda Éva egykori tényfeltáró újságíró következett, akit legutóbb az Orbán család meggazdagodását bemutató, A dinasztia című dokumentumfilmben láthattunk. Tanította az oknyomozó újságírás rejtelmeit, és Mong Attilával tankönyvet is írt a témában. Pályáját friss diplomásként a rádiónál kezdte, ahová azért is nyert bebocsátást, mert 1989-ben papírok nélkül elstoppolt Moszkvába, kellően bizonyítva talpraesettségét. Máig rendszeresen idézik a cikkeit, például az Orbán család bányavállalkozásairól. A rendszerváltozás utáni legnagyobb horderejű gazdasági bűncselekményeket nyomozta ki: keserű megállapítása szerint Magyarországon könnyű ilyesmit elkövetni, a vádlottak többnyire mosolyogva távoznak a bíróságról. Bár mindent megtett, hogy a felső tízezer bűnözőinek piszkos ügyei kiderüljenek, munkájának nem volt foganatja. Ezért 2015-ben úgy döntött, gyermekével távozik az országból, és meg sem állt Londonig, ahol ma is él. Ott úszóedzői tanfolyamot végzett el, és máig ezt a foglalkozást űzi.

Végül Baksa Roland állt a színpadra, aki többek közt azzal szerzett hírnevet, hogy 2017-től cikkeiben kimerítően foglalkozott a Matolcsy család megtollasodásával. Munkájának nem meglepő módon semmi foganatja nem volt. Egy délután a gyerekeivel a játszótérre mentek, s akkor szilárdult meg benne az elhatározás, hogy kész, vége, abbahagyja a szélmalomharcot. Olyan munkát szeretett volna, aminek látszata is van. Először hidegburkoló akart lenni, ám néhány szakmabeli lebeszélte, mondván, ez a munka tönkreteszi az ízületeit. Így járt a szobafestőkkel is, akik a festékanyagok szükségszerűen belélegzett, káros hatású kipárolgásaira hívták fel a figyelmét. Ezután jött az ötlet, hogy villanyszerelő legyen, bár ez talán az egyik legveszélyesebb foglalkozás. Elvégzett egy tanfolyamot, s azóta is ebben a szakmában ténykedik.

Némi szorongással gondolunk arra, hogy a független sajtó ellen belengetett intézkedések miatt hány, a munkáját lelkiismeretesen végző újságírónak kell majd a fentiekhez hasonlóan gyökeresen más foglalkozás után néznie.

Ménes Attila

A GOETHE-PROGRAM
Slam poetry, irodalomterápia, generációkutatás – égető társadalmi kérdésekről indította tízrészes programsorozatát a Ráday utcai székhelyű Goethe Intézet Perspectives – Van mit megbeszélnünk! címmel. Az interaktív műhelyekre és élményalapú estekre Budapesten, Pécsett és Szegeden várják az érdeklődőket.
Június 19-én Szegeden a vidéki nagy gyárnyitásokhoz kapcsolódóan a helyi média szerepéről lesz szó. Szeptember 4-én Budapesten kutatók keresik a generációs különbségek mögötti mintázatokat és a párbeszéd lehetőségeit.
A záróesemény ősszel beszélgetés és kiállítás lesz, amely azt vizsgálja, hogyan vált a divat az önkifejezés és a szabadság eszközévé az NDK-ban, és mit jelent ugyanez ma, 2025-ben. A programban a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói is közreműködnek.
„Aktív véleménycserére hívunk mindenkit, hogy együtt teremtsünk teret a különböző nézőpontoknak” – mondta a programsorozatról Miriam Bruns, a Goethe Intézet igazgatója.
További információ a programokról a goethe.de/budapest oldalon érhető el.