A szerk: Az „Ukrajna nevű területen” hancúrozó délibáb

A kerület, a morál és a geopolitika kérdései ötlenek az észbe a lapzárta hetének eseményein rágódva. Tudom, nem teszek Mezey önkormányzati képviselő (Fidesz–KDNP) kedvére, aki bezordul, ha közlönyünk érdeklődési köre átlépi az Üllői út vagy a Kiskörút felezővonalát, de nem engedhetjük el, hogy egy fontos évforduló alkalmából ne lépjük át a kerülethatárt, hiszen a városvezetés is – szerény véleményem szerint igenmód helyesen – átlépte. Lapzártánk idején emlékeztünk meg arról, hogy az Orosz Föderáció pont három éve eszkalálta a szomszédos, független Ukrajna ellen már 2014-ben megkezdett háborúját. 2022. február 24-e a döbbenet napja volt a világban, még ha a katonai hírszerzési információk figyelői tudtak is az orosz csapatösszevonásokról és Vlagyimir Vlagyimirovicsról körülbelül annyira lehetett a jó szándékot feltételezni, mint elődjéről, Joszip Visszarionovicsról. Három-öt napos Blitzkrieget tervezett, de Zelenszkij elnök legénysége a Kijiv környéki hosztomeli katonai repülőtér kifutópályájának felrobbantásával és – akkor még számottevő nyugati támogatás nélküli – hősies ellenállással megálljt tudott parancsolni az agresszornak. A Nyugati pályaudvarra özönlöttek a menekültek, a főváros és civil szervezetek igyekeztek segíteni nekik, mintegy ellensúlyozva a csak a legszükségesebbig menő, de távolságtartó, propagandájában a kezdetektől ellenséges magyar kormányzati hozzáállást. Amikor a Várkert Bazár az utolsó pillanatban lemondta magát az Ukrajnával szolidarizáló koncert helyszíneként, Ljubov Nepop ukrán nagykövet segélykiáltását meghallva a 9. kerület és Baranyi polgármester asszony mentette meg Budapest becsületét a Bakáts teret felajánlva a zenei rendezvényre. Ennél is jelentősebb, hogy a háború első szakaszában lezajlott legborzalmasabb esemény helyszínét, a több száz civilt lemészárló orosz katonai egység, a pszkovi 234-es ejtőernyősdandár vérgőzös tombolásának városát, Bucsát, Kijiv elővárosát Ferencváros testvérvárosnak fogadta, traumatizált bucsai gyerekeket látott vendégül, és azóta is élő a kapcsolat a két település között.

„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot” – írta híres nyitómondatában Esterházy úgy negyedszázada. Súlyos helyzetünkben ötlik ez a mondat, s ennek mintáján az a nem túl újszerű, de egyre súlyosbodó felismerés, miszerint „kutya nehéz úgy élni, ha az ember országának saját kormánya a hazaáruló”, hogy miniszterelnöke akkorát örömködik Donald Trump impresszionisztikus, világrend-felforgató ámokfutásán, hogy északkeleti szomszédunkat nem is a nevén, hanem „Ukrajna nevű területnek” nevezi, ebből következően orosz–magyar határt látna szívesen, és persze a Kreml kottájából énekel. A világ átrendeződésének korát éljük, tapasztalt szerző lévén magam már másodszor. Az előző átrendeződés jó irányba mutatott: vége lett az országban egy ótvaros rezsimnek, puha diktatúrának, de nemcsak az országban lett vége, hanem a környezetben és a kerek világban is, és az előbb kemény, majd puha diktatúrát létrehozó világhatalom is hamarosan lecsatlakozott a lélegeztetőgépről. Az új rendszert demokráciának hívtuk, zavaros volt és kaotikus, milliom problémától terhelt, de. Tizenöt éve másban vagyunk. A „Magyarországnak nevezett terület” olyan gyepű lett, ahol egy ember látja el a gyula és a kündü feladatait, sámán is meg fejedelem is. Ez olyan feladatkoncentráció, amely miatt óhatatlanul jelenik meg a vezetői agyban a puszták ritka fényjelensége, a délibáb.
A délibábos gondolkodás ellen, a tisztesség, realizmus és szolidaritás jegyében tüntetett 23-án, vasárnap néhány ezer ember – a sok ukrán mellett kár, hogy grúz zászló is több volt, mint magyar –, és az Orosz Föderáció nagykövetsége előtt, a Bajza utca és az Andrássy út sarkán magyarországi ukránok, kárpátaljai honvéd és a főpolgármester mellett beszédet mondott Baranyi Krisztina is. A „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elv jegyében beszédével ő is és Karácsony Gergely is megint bizonyította, hogy Magyarországon nemcsak az orosz propaganda helyi másolói kreálta délibáb által elvakított lények, „magyarok” élnek – Orbán Viktor kedvenc szava, amikor kimondja, magára gondol –, hanem létezik egy másik, fejében realista, együttérző és szolidáris Magyarország, Budapest és Ferencváros is.