Anton Pavlovics Gubacsidűlőn

„Áll egy ifjú nyírfa a réten, / virágfürtös nyírfácska a réten…”, dúdolom magamban az ismert orosz népdalt, miközben a Pirog-da fantázianevű önkiszolgáló vendéglő felé sétálok a Gubacsi úton, a Lidl parkolóján keresztül. Decens ködszitálás, hamisítatlan külvárosi hangulat, fölöttem panel-tízemeletesek magasodnak, és mindeközben azon gondolkodom, vajon miért jutott eszembe éppen ez a nóta. Hát persze, a nyírfalé miatt, már otthon megtekintettem a Pirog-da kínálatát, és elhatároztam, nyírfalevet mindenképpen fogok fogyasztani. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de mi kamaszkorunkban ennek a zeneműnek a CPg-verzióját énekeltük: „Áll egy ifjú élmunkás a téren, / kommunista szombatról jött éppen…”.)

A nagyáruház és a dohánybolt között megtalálom a büfét, amely a bejárat mellett ínycsiklandó fényképeken hirdeti portékáit, gyönyörű szoljánka gőzölög a fotón, ezen a hideg téli napon pontosan valami ilyesmire vágyom. A szoljánka sűrű orosz „mindentbele” leves, még inkább egytálétel, több verziója ismert, a leghíresebb talán a húsos, kolbászos, gombás, uborkás, káposztás, tejfölös, kapros, kvaszos stb. változata. Ám, fájdalom, a szoljánka már csak vizuálisan élvezhető, az étlapról lekerült, éppen úgy, ahogy a pelmenyi is, a másik nagy kedvencem (orosz ravioli, magyarul derelye, minden népnek van ilyen, már Apiciusnál szerepel a receptje). Nézegetem még kicsit ábrándozva a szoljánkáról és a pelmenyiről készült színes fotográfiákat, majd belépek az ajtón.

Egyszerű önkiszolgáló bisztró belső tere fogad, szovjet gyártmányú műantik falióra, szamovár és egy orosz tájkép próbálja megteremteni az autentikus hangulatot. Az ét- és itallapon az orosz tematikából mindössze a pirog, a nyírfalé és a kvasz maradt. A felmerülő hiányt balkáni ízek pótolják: csevap, pljeszkavica, Balkán Burger, kajmak, ajvár. A hely nevének igazából így kellene hangoznia: Pirog-Da, Csevap-Da, Burger-Yes. A széles pirogválasztékból (megszámoltam: tizenötféle, ebből új a fehércsokis-pisztáciás, ami szerintem a dubaji pirog. A gombásat választom, tekintettel arra, hogy főételnek húst fogok fogyasztani, konkrétan csevaptálat. Mindenki tudja, de azért mégis leírom, a pirog töltött kelt tészta, amit forró olajban sütnek, ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, orosz lángos. Tölthetik zöldségekkel (leggyakrabban káposztával, gombával, krumplival), húsokkal vagy gyümölcsökkel.

Míg készülnek a fogások, nyírfalevet kortyolgatok és a szamovárt nézegetem – csakhamar csehovi hangulatba süppedek. Már ezért érdemes volt ide eljönni. Azt olvasom, hogy a nyírfalevet nemcsak egész Északon fogyasztják, de a honfoglaló magyarok is itták. Amikor elolvad a hó, megcsapolják a nyírfát, gyakorlatilag minden egészségügyi problémát orvosol: a reumától a korpás fejbőrig. Felbontom a kvasz (erjesztett gabonaital) soft drink (dobozos üdítőital) verzióját, mélyet kortyolok, amikor Pjotr Szergejevics Trofimov hangját hallom. Felriadok, hát nem ő az, hanem a kiszolgáló srác, közli, kisült már az ebédem. Ha kisült már, ide véle!

Minden frissen készült, forró és ropogós. A pirog csudás, puha és illatos, a töltelékben a gomba mellett némi paradicsom, sajt, saláta. A csevap lágy, ruganyos és szaftos, nem lett kiszárítva, ízletes, egyetlen hibája csak, hogy nem faszénparázson sült, de hát ne legyünk telhetetlenek, nem a szabadkai piacon vagyunk. Mellette édesburgonya, ajvár, lilahagyma, paradicsom. A kiszolgálás gyors, gördülékeny, kedves. A kilátás egyszerre brutalista és romantikus: betontornyok, parkoló, valamint borongás és ködszitálás. A hely népszerű, most is fullon van vendéggel, alig férnek be a futárok. Én alapvetően elégedett vagyok, de azért mégis hiányzik a szoljánka és a pelmenyi. Csehov doktor velem szemben az asztalon könyököl, fejét öklén pihenteti, okuláréján át végtelen unalommal tekint reám, és azt mondja némileg kioktató hangnemben: „Földi életünkben nincs teljes boldogság, barátom.”

Cserna-Szabó András
Fotó: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2025. márciusi számában.)