Egy edzőtábor dokumentációja – Kömlődi Ferenc kiállításának megnyitója a Konnektorban

Végtelen öröm, hogy Kömlődi Ferit a barátaim között tudhatom. Elhasználódtak már az olyan szavak, mint a polihisztor vagy a „reneszánsz ember” szintagma, pedig igencsak impresszív az életút: tibetológiai tanulmányok, évekig tartó párizsi séjour, nélkülözhetetlen könyv szerzősége az amerikai némafilmről – súlyponti szereplő a nem nevető komikus: Buster Keaton –, aztán ráfordulás a kilencvenes évektől széles körben cseperedő világhálós-digitális kultúrára, jövőkutatásra, amikor még az Electronic Frontier úttörő harcosainak meggyőződése volt, hogy az internet szabadságeszköz. Ez mára módosult, a digitális kultúra helyenként – lásd: a kínai arcfelismerő social control system – sőt nem is biztos, hogy csak helyenként! – orwelli fordulatot vett. De Feri a szabadság oldaláról közelített, írt is egy könyvet, 1999-ben jelent meg, Fénykatedrális a címe, és a cseperedő technokultúrától, frankhegyi és egyéb rave-ekről, csúcsra járó posztmodernről, cyperpunkról (William Gibson, Neal Stephenson, Bruce Sterling írásművészetéről) és a régi sci-fi megújulásáról szól. Lyotard és Terence McKenna, Baudrillard szimulakruma, és persze hogy a média maga az üzenet (Marshall McLuhan); R. U. Sirius az észak-kaliforniai Mill Valley-ből, Douglas Rushkoff Brooklynból, Hakim Bey (Peter Lamborn Wilson) mindenhonnan – hogy az utóbbiakkal én is csak azokat a nagy hatásúakat említsem, akikkel volt módom személyesen találkozni abban a hősi korban. (Kicsit hiányolom a könyvből a filozofikus ősapa, Philip K. Dick hangsúlyosabb szerepét.) Hip hop, hypertext, a gophert váltó www – Cronenberg, Greenaway, Atom Egoyan filmjei. Persze hogy együtt tudtam rezdülni ezzel a gondolattal, magam is írtam hasonló, noha földrajzilag körülhatároltabb popkult könyvet, abban pl. azt tudtam elmondani az olvasónak, hogy Sogo Ishii japán punkfilmrendező mutatta meg Gibsonnak a hongkongi Kowloonban a Walled Cityt, az akkori világ legsűrűbb gettóját, ami alapvető inspirációs forrás lett a Neurománchoz. Feri persze járt arra, mert ő is tudja a mottót: aki a 21. századdal szemez, annak ázsiai edzőtáborozásra van szüksége. Szerzőnk ezt letudta, ma már Spanyol-Amerika, elsősorban is a kolumbiai Cartagena és Medellín köti le az érdeklődését, de nem kokainban utazik, hanem futurológiában.

Eltelt egy negyedszázad, megváltozott a Zeitgeist. Szingularitás, AI, a mélyhamisítványok koráról beszél, ezek a nap szavai, hiszen nem ért véget a történelem, új felvilágosodásban kell reménykedni, és Kömlődi Ferenc újabb könyve, a Napéjegyenlőség hamarosan megjelenik ezekről a topicokról. Már a Fénykatedrális fejezeteit is manipulált konceptfotók választották el egymástól; ez a mostani, itt, a ferencvárosi Konnektorban látható pop up kiállítás is mintha e könyv gondosan kiválasztott illusztrációja lenne. Hét főbűn a cím, biblikus, mint a tízparancsolat, az egyik a valóság, a tény, a Sein, marxistán: a nembeli lényeg, a másik, a tíz parancsolat a mózesi kőtáblán pedig a Sollen, a legyen. Kár, hogy Ázsiában, ahol Kömlődi megmanipulálandó fényképeit kattintotta, nemigen tudják DNS-szinten az utóbbiról, hogy mi is az. 2019-ben készültek a fotók, még nem használt AI-applikációkat, mindegyik alapja saját kép, amelyekből különböző appokkal (főként Pixlr-rel) művészelte művészetét. Dubaj, Phuket és Sydney utcaképei a hátterek, előterek. Szingapúr, Hongkong, Szöul, Tokió, Sanghaj, random utcai arcok, és androidfejek egy japán múzeumból. Hatások: Hieronymus Bosch és még inkább David Finchertől a Se7en c. film. Ugye emlékszünk Morgan Freemanre, a fiatal Brad Pittre és Gwyneth Paltrow levágott fejére? Kevin Spacey nem jelzősen gonosz, hanem ő maga a Gonosz. Fontos, hogy ez már erős eltávolodás a cyberpunktól, inkább transzhumán művészetnek tartja az alkotó. Elég meghaladott lenne a 2010-es évek végén vagy 2025-ben a nyolcvanas és korai kilencvenes éveket meghatározó cyberpunkhoz ragaszkodni. „Fincher városábrázolása komoly hatással volt rám, nem feltétlenül gondoltam rá, amikor csináltam, de mint ahogy Iain Banks regényei is mindig bennem vannak, ez is állandóan bennem motoz” – vallja.

Isten halott, Nietzsche halott, transzhumanizmus lesz, az emberen túli ember felé haladunk. Még nem tudjuk pontosan, milyen a transzhumán, egyesek szerint kis számú Übermensch, mások szerint mindenkit érint majd a gép–ember-összeolvadás. Minimum újabb huszonöt év után megtudjuk. De a kiállítás csak április 10-éig látható.

– vba –