Kincset érő szemét – lomtalanítás és „lomizás”

Ferencvárosban november 18. és 22. között lesz az FKF, a fővárosi közterület-fenntartó cég által végzett lomtalanítás. Ami együtt jár a „lomizással” is, s bár ez utóbbi hivatalosan szabálysértés, Budapesten alkalmanként akár 35 ezer hátrányos helyzetű embernek is jövedelmet jelenthet, egyben nagy lépés a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság felé is – mutatta ki nemrégiben egy kutatás.

Van, aki utálja a lomtalanítást, mert napokig rendetlenség és kosz van miatta az utcákon. Van, aki imádja, elbűvölten keres a kidobott cuccok, a régi lakásokból, padlásokról és pincékből előkerült bútorok, könyvek és ruhák között. Önfeledt turkálásra ma már nemigen van lehetőség, mert a lomokkal teleszórt utcákba rögtön megérkeznek kisbuszaikkal a „lomisok”, leláncolt kis táblákkal jelezve egymásnak, melyik szemétdomb kinek lesz a felségterülete. Ha a naiv hobbiguberálót valami érdekli, a terület ott gubbasztó őrzőjével kell veszekednie, mert a lomisok már helyben is pénzért adják a kidobott dolgokat. Pedig, bár ez nem közismert, a kitett hulladék az állam, azaz a hulladékgazdálkodást végző Mohu tulajdona, így a rendőrség emiatt komoly bírságokat szabhatna ki.

Budapesten körülbelül hétszáz, autóval is rendelkező vállalkozó és a velük szoros családi, ismerősi kapcsolatban lévő csapat, vagyis a becslések szerint három-ötezer ember dolgozik a lomtalanításokon – derül ki a Corvinus egyetem kutatópárosa, Tim Gittins és Letenyei László számításaiból. Ha ehhez a lomok értékesítéséből részesülők családjait is hozzászámoljuk, a kutatók szerint egy-egy lomtalanítás összesen 18–35 ezer, szociálisan hátrányos helyzetű ember számára jelenthet kiegészítő jövedelmet. Bár a lomizás hivatalosan szabálysértésnek számít, és alacsony társadalmi presztízsű tevékenység, a benne részt vevők és családjuk számára a megélhetés fontos kiegészítése, amely közvetlenül a rászoruló csoporthoz jut el. A MÉH-telepeken és vasudvarokon kívül a bolhapiacok a lom értékesítésének fő terepei. A lomizós csoportokkal készült interjúkból az is kiderült, hogy a pénzért nem értékesíthető anyagokat legtöbbször saját háztartásukban használják fel, a használt ruhát a családtagoknak adják, a faanyagot téli tüzelőként elégetik.

A lomtalanítási hulladék kézi válogatása a kutatók számításai szerint évi több ezer tonna hulladék visszanyerését, újrahasznosítását eredményezi. Mint az idézett kutatás egyik szerzője, Letenyei László írta: „A lomtalanításon gyűjtött hulladékok közül a fém a legértékesebb. A vasudvarok által gyűjtött fémhulladékból származó árbevétel egybevethető nagyságrendű a budapesti felsőoktatási intézmények mérlegfőösszegével.”

Bilkei-Gorzó Borbála

MIT LEHET KITENNI, ÉS HOGYAN?
Lomtalanítás alkalmával kizárólag a háztartásban feleslegessé vált „nagydarabos” hulladék (elhasználódott bútor, ágybetét, szőnyeg) helyezhető ki. Idén először célgéppel, elkülönítetten szedik össze a fahulladékot, mert a szelektív begyűjtés lehetővé teszi az értékes anyag hatékony újrahasznosítását. A fahulladékok közé tehető tömör fa, deszka, léc, forgácslap, lapra szerelt bútor (a bútor részét képező zsanérok, kilincsek, fióksínek, csavarok benne maradhatnak), OSB-lap, rétegelt lemez, lapra szerelt faláda, rekesz, raklap – derül ki a Mohu tájékoztatójából. Ugyanitt kérik, hogy a fahulladékok közé senki ne tegyen zöldhulladékot, nem lapra szerelt bútort, kárpitozott bútort, egyéb anyagot tartalmazó fahulladékot (pl. rászögelt szövet, ráragasztott tükör), MDF/HDF-lapot, fa nyílászárót. Nem helyezhető ki textil, ipari, veszélyes vagy elektronikai hulladék, építési törmelék, gumiabroncs és zöldhulladék vagy föld sem. Szintén tilos elkülönítetten gyűjtött üveg-, papír-, műanyag és fémhulladék kihelyezése – ezeket a megfelelő gyűjtőhelyekre kell tenni.

A címlapképen: „lomizás” Terézvárosban

Fotó: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024 novemberi számában.)