„Maga a reklám jót akar” – Mucsi Zoltán színész, a kerületi köztisztasági kampány arca

Eljött Ferencvárosba, és szekrényt kezdett dobálni egy Üllői úti ház erkélyéről – még jó, hogy nem találta el a véletlenül pont arra járó polgármestert. Ez a szüzséje annak a kis reklámfilmnek, amelynek a nézettsége lapzártánkkor már a százezret közelítette, és amely az önkormányzat A szemét nem vicc. Tiszta Ferencvárost! szlogennel futó köztisztasági kampányának első darabja. Sokan humoristának gondolják, pedig Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Harminc éve lettél Magyarországon a káromkodásáriák hőstenorja. Ez még Jancsó Miklós gonzófilmjeiből eredeztethető, vagy a Feketeország villanyszerelős jelenetéből?

Hát, Miki bácsinál is elhangzott már néhány cifra szó, de a Feketeországból (Schilling Árpád, 2007 – a szerk.) kivett villanyszerelős videó dobta meg igazán. Ez azért különleges, mert azt egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy ebben az országban nem csak én káromkodom tiszta erőből. Nagyon megtisztelő gondolat, hogy Mucsi Zoltán feltalálta a káromkodást, mert előtte ebben az országban a legdurvább – az is ritkán elhangzó – szitkozódás a „teringettét”, „a cica rúgja meg”, és „a kakas csípje arcon” felkiáltások voltak, de ezek is csak nagyon heves viták során fordultak elő.

Miért szereti a magyar közönség ennyire a szitkozódó suttyót? Magára ismer?

Nem. A másikra. Magára senki. Senki sem gyökér, csak a szomszéd, az anyós, és persze a kolléga. „Én nem. Én a gyökerek miatt káromkodom.” Szerintem a népek ennek látják a humorát. Amit a villanyszerelésben lenyomunk, azt így, ária formájában nem hallottam még, de cifrábbat már igen – melósoknál.

A feketeországos egyszerűen fokozhatatlan.

A másik, ami nagyon jellegzetes magyar szokás, hogy megjön a szaki, mert, mondjuk, villanyt vagy bármit kell javítani és azzal indít: „Ó, hogy az a retkes faszom! Ki csinálta ezt a gány munkát?” Tehát a másikat azonnal leleprázza, de közben a szerszámos ládával lever valamit, leüti a sarkot, habiszti csinálja a zakotaságot, a haváriát. „Ó”, azt mondja, „na mindegy, ezt majd rendbekúrjuk.” Tehát így kezdődik egy meló Magyarban.

De ez azért nem csak a proletariátusra jellemző.

Szerintem az értelmiségiek száját is el szokta hagyni egy-egy „a cica rúgja meg”. Olykor-olykor. Sőt, sőt.

Működik a ráismerés?

Szerénytelenül fog hangzani, de nagyon sok visszajelzést kapok. Fiataloktól, idősebbektől, értelmiségiektől, nem értelmiségiektől, akik azt mondják, ha kivannak, megnézik egy-két videómat a neten, röhögnek egy jót, és kicsit helyrebillen az idegrendszerük.

Hogyan kerültél kapcsolatba Ferencvárossal?

Akkor kezdődött, amikor a Pinceszínház vezetésére pályázatot írt ki az önkormányzat. Mi, a Nézőművészeti Kft. is elmentünk beszélgetni, mert gondolkodtunk rajta, hogy a mi kis színházunk esetleg pályázzon, aztán különböző okok miatt végül nem indultunk. Ott találkoztam személyesen először a polgármester asszonnyal. Nyilván ráégett a retinahártyájára ez a rossz arc, és látva a reklámjainkat meg a munkásságomat, úgy gondolta, talán nem fog ártani a kerületnek, ha csinálunk egy ilyen kampányt. Főleg, hogy maga a reklám jót akar. Nagyon fontos téma.

Hogyan készül egy ilyen projekt? Konkrét szerepre kértek fel, vagy az egészet a stábnak kellett kitalálnia?

A stábot kérik fel. Először leülünk beszélni, hogy mi lenne a cél, az üzenet, mit szeretnének. Aztán összeülünk Görög Attila barátommal, akivel a reklámfilmek jelentős részét csináltam, a nagyfiammal, Gergővel, aki a Facebookomat kezeli, és elkezdünk agyalni, ökörködni. Amikor valamiről azt érezzük, jó ötlet, akkor elküldjük a megrendelőnek, hogy ez az irány megfelelő-e. Ha rábólintanak, pofozgatjuk még, és elkészül a végeredmény.

Lomtalanításellenes vagy lomtalanításbarát vagy?

Ezen így még nem gondolkodtam ez alatt a hatvanegynéhány év alatt. De ha már választani kell, azt gondolom, hogy lomtalanításpárti vagyok.

A lomtalanításoknak vannak különböző toposzai. Például: lomtalanítás a Rózsadombon, amikor is, mint egy megszálló hadsereg, érkeznek mindenféle lomisok, akik abban bíznak, hogy nagyon komoly dolgok fognak előkerülni. A pesti kerületekben egy-egy lomtalanításnak olyan a hangulata, mintha második világháborús helyszín lenne. A lomtalanítás apokalipszisével mennyire lehet együtt rezdülni?

Lehet, mert nem volt eddig rá más mód, a legegyszerűbb kitenni az ajtó elé a lomot. Nyilván lehetne jobb formája is, ami valószínűleg költségesebb lenne.

Lapzártánkig egy videó jelent meg, de ebben a kampányban lesz még kettő. Azok miről szólnak?

Lesz egy kutyaszaros és egy parkolós.

Más?

Egyelőre nincs szó róla. Persze ha óriási siker lesz, lehet.

Volt már hasonló felkérésed?

Kerületi még nem, de jó néhány évvel ezelőtt készítettünk már szelektív gyűjtéssel kapcsolatos reklámot. Meg hát jó néhány másikat is csináltam már az elmúlt években.

Amikor arról döntesz, mit vállalsz el, mennyire játszik szerepet, hogy mi az üzenet? Kell-e vele azonosulni?

Ez nem olyan, mint egy filmfelkérés, nem kell vele feltétlenül azonosulni. De ha semmi jópofa nem jut az eszünkbe, akkor azt nem vállaljuk el. Ennek van anyagi vonzata is, pénzért csinálom, fizetéskiegészítés. Van, ami nagyon jól sikerül, van, ami kevésbé, de olyan nincs, ami miatt lehajtott fejjel járnék.

Mennyire érzed úgy, hogy rád égett a karakter?

Amióta felkerült a YouTube-ra a villanyszerelős jelenet, kb. 5-6 millió kattintása volt. Negyvenhat évnyi színészi pályafutásom alatt a színházi előadások össznézettségi száma lehet ezen a szinten. Volt olyan eset, hogy beugrottam egy taxiba, és a sofőr megkérdezte: maga a humorista, ugye? Mondom, nem teljesen. Kiderült, azt sem tudta, hogy ami a YouTube-on fent van, film- vagy színházrészlet; úgy gondolta, humoristával áll szemben. Ez ellen persze küzdök.

Ráadásul ez az egyik legjobb darabja volt a Krétakörnek.

A Krétakör bivalyerős volt.

Miért szükségszerű az, hogy a hozzá hasonló műhelyeknek szét kell esniük?

Picikét álságosnak érzem ezt a kérdést: látjuk, milyen helyzetben vagyunk, mert a mostani kormányzat nem szereti, ha véleményezve van az, amit csinál. Én pedig azt gondolom, hogy a színháznak kötelessége kortárs drámákat játszani, meg reagálni arra, amiben élünk. Nyilván nem azt tartom jó színháznak, ha valaki azt mondja, hogy ó, a Fidesz az nem jó. Ez egy baromság, ez nem színház, ez egy vélemény; de hogy arra reagáljon, amiben élünk, az igenis a feladata.

Hogy vagy most a filmezéssel? Mi volt az utolsó, amiben játszottál?

Játszottam – vagy látszottam – most a Véletlenül írtam egy könyvet címűben egy picit, de nagyobb szerepem nagyon régen volt. Biztos elterjedt, hogy szar színész lettem, meg ezzel a rossz arccal mi a faszt kezdjen a magyar film.

Azért Jancsó tudott vele mit kezdeni. Hány film is volt az?

Összesen hét. Volt egy közös jelenetünk is az egyikben Vágvölgyivel. (Kelj fel, komám, ne aludjál!, Jancsó Miklós, 2002 – a szerk.)

Ja, a dzsipben Miki bácsival meg a Grünnel (Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr, Kinizsi utcai lakos), vicces volt.

Aha, jó volt.

MUCSI ZOLTÁN („KAPA”)
Abonyban született, gyerekként még futballistának készült. Géplakatos végzettséget szerzett, később leérettségizett. Dolgozott a hajógyárban, illetve a Magyar Államvasutaknál is géplakatosként, de a Magyar Posta alkalmazásában is hírlapkézbesítőként. Színészi pályája a Kőtövis nevű irodalmi színpadon kezdődött, itt figyeltek fel a tehetségére. 1979–1995 között a szolnoki Szigligeti Színháznál segédszínészként működött. A színművészetire többször is jelentkezett, de nem vették fel. 1995–1997 között szabadúszó volt. 1997-ben az akkor alakuló Bárka Színházhoz szerződött, 2002-ben pedig a Krétakör tagja lett.
1983 és 2018 között ötvennyolc magyar filmben játszott. Országos ismertségre Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999) című filmjében alakított szerepével tett szert. 2003-ban a Kontrollban ő volt az egyik ellenőr. Jelenleg is tizenkét független színházi előadásban lép fel, előfordul, hogy egy hónapban huszonötször is. Többek között látható a Szkéné színházban (Nézőművészeti Kft.: A fajok eredete, Székely Csaba: Kutyaharapás), a Tháliában (Örkény István: Tóték), a Dumaszínházban Mogács Dániellel és Stefanovics Angélával (Bolondok hajója – improvizációs est), és vidéki fellépései is vannak (Székesfehérvár, Alsóörs).

Vágvölgyi B. András – Nagy Ildikó Emese

Fotó: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2025. júniusi számában.)