Már csak képzeletben vetít: Kultur–Kinizsi–Kultiplex

A ferencvárosi Kultur-Szinpad Mozgó a főváros egyik legkedveltebb mozija volt a két világháború között, majd a Kádár-korszakban Kinizsi moziként ismerhette a közönség. Itt vetítettek először Tarkovszkij- és Bergman-filmeket, s itt mutatták be a cseh újhullám műveit is. Földi pályafutása utolsó időszakában pedig itt nyílt meg és működött a Kultiplex. Az épületnek ma már csak a helye van meg, de: bemutatjuk.

Kerülettörténeti sorozatunkban ezúttal rendhagyó írás következik: tárgya ugyanis – holott annak idején a filmrajongó budapestiek százezreinek képzeletét gyújtotta lángra – ma már legfeljebb az emlékezetünkben létezik.

Az egykori Kinizsi utcai Kultur Mozgóról van szó, amelynek sorsát sorozatunk állandó szakértője, Gönczi Ambrus történész–levéltáros idézte föl.

A Kultur Mozgónak helyet adó épület története az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor még egy húsfeldolgozó üzem működött – az akkori számozás szerinti – Kinizsi utca 16. alatt. Később a Magyar Tanítók Otthona Egyesület vásárolta meg az ingatlant, úgyhogy 1910–1912 között az épületet átalakították: ráhúztak egy emeletet, és ekkor alakítottak ki benne egy mozifilmek vetítésére is alkalmas színháztermet.

A Kultur-Szinpad Mozgónak elnevezett, 380 személyes mozi Budapest egyik legkedveltebb filmszínháza volt a két világháború között. Igaz, a filmkedvelő közönségnek nyaranta nemigen volt szüksége a teremre, hiszen az épület közvetlen szomszédságában kertmozi üzemelt külön gépházzal.

A Kultur-Szinpad Mozgó igazgatója, Rátz József nagyon sokat tett az intézmény sikeres működéséért. Száztíz évvel ezelőtt, 1913-ban Rátz kezdeményezte, hogy az éppen akkor alakuló Pedagógiai Filmgyár is ebben a Kinizsi utcai épületben működhessen – idézte fel Gönczi Ambrus. A laboratóriumban a gyár filmjeinek negatívjait hívták elő, és itt zajlottak a kopírozási munkálatok is. Erre egy Pathé márkájú, átalakított vetítőgép állt rendelkezésre: mindez mintegy másfél évtizedig elegendőnek bizonyult, ám az 1920-as évek második felében – az iskolai filmoktatás elterjedése következtében – a Kinizsi utcai telephely már egyre kevésbé tudta megoldani feladatát. Ezért aztán a Pedagógiai Filmgyárnak új helyet kellett keresni. A filmgyár egy Könyves Kálmán körúti, egykori népkonyhai épületbe költözött, amely a jelenlegi népligeti buszpályaudvar helyén állt. (Ennek történetéről lásd 2021. decemberi számunk 47–49. oldalát.)

De visszatérve a Kinizsi utcai mozira: az épületet 1937-ben és 1950-ben is átalakították, korszerűsítették. Az egyik olvasótermet is lakásként hasznosították, az emeleti lakásokat tovább osztották. Ezeket a Fővárosi Tanács kiadta, a lakóknak pedig a mozin keresztül kellett megközelíteniük bérleményeiket. Az előtérben volt a pénztár és az iroda – mondta el Gönczi Ambrus –, utána egy várakozó, majd a mellékhelyiség és a belső lépcsőház üvegajtóval lezárt feljárója következett. Annak érdekében, hogy az első emeleti lakók elkerüljék a mozinézők hívatlan látogatásait, az ajtóra egy „Idegeneknek belépni tilos” feliratú táblát akasztottak.

1956-ban az emeleti páholyok rovására megnagyobbították a belső gépházat, és korszerűsítették a fűtésrendszert, három évvel később pedig Kultur Mozgó helyett Kinizsi lett a neve: az ekkor már csak 295 néző befogadására alkalmas intézmény Kinizsi Stúdió Moziként üzemelt 1988-ig. A fiatal értelmiség itt láthatta a korszak „kevésbé támogatott” filmjeit, Tarkovszkijt, Bergmant vagy a cseh újhullámot.

A hely 1989-től a Mozgókép Innovációs Társulás Kinizsi Klubmozijaként működött, majd 1989 októberében lett az artmozi-hálózat tagja. 1991-ben a mozi nevét Blue Boxra változtatták. A mozi a magyar művészfilmek és a legfrissebb külföldi alkotások tematikus vetítését vállalta, s helyet adott filmtörténeti és tematikus filmkluboknak, valamint zenés-táncos rendezvényeknek. Az épületet többször használták filmforgatási helyszínként; Káldor Elemér 1991-es Blue Box című játékfilmje csaknem teljes egészében a moziban játszódik.

Az ezredfordulókor az intézmény új nevet és funkciót kapott: 2001 szeptemberében itt nyílt meg a Kultiplex. Itt talált otthonra a Tilos Rádió is, amelynek stúdióit az emeleten alakították ki. A ferencvárosi önkormányzat azonban a 2000-es évek első felében elhatározta az elhanyagolt Markusovszky tér rekonstrukcióját, amelynek egyik lényeges eleme volt a zöldterület növelése. Az egykori patinás moziépületet, vele az underground kultúra fellegváraként emlegetett Kultiplexet – habár több civil szervezet felemelte a szavát ez ellen – 2008 őszén lebontották.

A Kinizsi utcai mozi ma már csak fényképeken és régi, megfakult tervrajzokon létezik – mondta el a történet befejezéseként Gönczi Ambrus –, egyetlen megmaradt darabja egy 1937-es emléktábla. Ez annak állított emléket, hogy az épületet – Kende Ferenc építész irányításával – sikeresen átalakították.

Ennyi maradt hát belőle: egyetlen márványtábla. Talán meg kellene fontolni, hogy más is emlékeztessen a hajdan oly népszerű mozira: egy szobor, egy tábla, vagy csak egy régi vetítőgép, ami emléket állít a moziélmény felejthetetlen szépségének.

Kácsor Zsolt

(Megjelent a 9 magazin 2023. júliusi számában.)