Szomszédolás: Korea vs. Japán a Corvin moziban

Október 10. és 17. között ismét a dél-koreai filmé a főszerep a Corvin moziban, ahol a Koreai Kulturális Központ immár 18. alkalommal rendezi meg a Koreai Filmfesztivált.

Idén az eddig megszokott négy szekció (Friss, Arcok, Fókusz, Extra) mellett lesz egy Bónuszra keresztelt blokk is, amelybe a tizenöt éve működő Koreai Filmklub magyar szervezői válogatták a műveket. Az összesen 24 nagyjátékfilmet és 4 rövidfilmet bemutató 2025-ös kiadás középpontjában az ország nemzeti ünnepe, a harmincöt éves japán gyarmati uralom alóli felszabadulása (1945. augusztus 15.) áll, amelynek idén volt a nyolcvanadik évfordulója. Noha a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) kikiáltása is augusztus 15-én történt (csak három évvel később, 1948-ban), ez már korántsem a felhőtlen öröm jegyében állt, hiszen ezzel vette kezdetét az addig egységes nemzet megosztottsága, amely 1950-ben a mai napig lezáratlan, csupán fegyverszüneti megállapodással felfüggesztett, keserű testvérháborúhoz vezetett.

A Fókusz szekció valamennyi alkotása a traumáktól terhes japán gyarmati múlt (1910–1945) időszakába kalauzol. Az Ellenállás: Ju Gvanszun története (2019) a koreai Jeanne d’Arcnak is becézett, legendássá vált szabadságharcos tinédzserlány életének azt az utolsó másfél évét meséli el, amelyet börtönben töltött. A komor hangulatú, fekete-fehér film csupán a bebörtönzés előtti flashback-szekvenciákban vált színesre, és hűen mutatja be a megtörhetetlen lelkű, rebellis lány hétköznapjait a női börtönblokkban, miközben folyamatosan vegzálja őt a japán parancsnok.

Az Emlékezz! (2022) jelenkori gerontobosszúfilmje Clint Eastwood szellemét idézi meg a Gran Torinóból: kőkemény koreai háborús veteránt szerepeltet, aki fiatal cimborája segedelmével számol le a japán gyarmati időszak alatt kegyetlenkedő, ugyancsak nyolcvan feletti helyi kollaboránsokkal. Emlékezetpolitikai szempontból kifejezetten izgalmas film ez, kivált, ha összevetjük a remake-et Atom Egoyan azonos című, 2015-ös keltezésű eredetijével, amelyben egy demens holokauszttúlélő szolgáltat vendettát.

A Fókusz szekció két kuriózuma a Koreai Filmarchívum támogatásával érkezik hozzánk: míg a nemzeti filmtörténeti jelentőségű, csupán töredékes formában fennmaradt Éljen a szabadság! (1946) elsőként szerepeltetett koreai szabadságharcosokat gyöngyvásznon, addig a Rázd le láncaidat! (1971) szórakoztató kimchi westernje A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) afféle helyi variánsa, amelyben az egymást állandóan átverő trió egyetlen közös nevezőjét a nipponok utálata jelenti. Érdemes még kiemelni az Arcok szekciót, ugyanis három képességes elsőfilmes rendező munkája került be ide, ráadásul mindhárman elkísérik a filmjüket Budapestre egy közönségtalálkozó erejéig.

A feminista dokumentumfilmekkel nevet szerzett Kangyu Garam debütáló nagyjátékfilmje, Az édes otthon (2024) érzékeny leszbikus dráma, amely a jelenség társadalmi reflexiója mellett olyan kérdéseket is érint, mint a helyi lakhatási válság és a munkahelyi szexizmus. Az Arcok szekció felfedezése egyértelműen Az elsőszülött fiú (2023), amely Ozu és Koreeda legnagyszerűbb családi drámáit idézi, csak éppen koreai kontextusban: az ősök tiszteletére rendezett szertartásra összegyűlik vidéken három generáció, ám a családon belül öröklődő tofugyárat a legidősebb unoka már nem szeretné üzemeltetni. Oh Jung-min roppant formatudatos és melegszívű alkotása finom ecsetvonásokkal rajzolja meg az egyes jellemeket, és az évszakok változására fűzi fel ráérős cselekményét, amelyben mesterkéltség nélkül tudunk meg egyre többet az egyes családtagok múltjáról és motivációjáról. Remekbe szabott elsőfilm, hajlok rá, hogy az idei fesztivál legkitűnőbb dolgozata.

Teszár Dávid

(Megjelent a 9 magazin 2025. októberi számában.)