Több mint divat – tetoválás: egy ferencvárosi szalon

Az utóbbi időben az utcára kilépve vagy tömegközlekedve mindig látok embereket, akik kisebb-nagyobb tetoválást viselnek; mintha ez a divat egyre sebesebben hódítana. A Ferenc tér 4. alatti, tizennyolc éve működő tetoválószalonban igyekeztem tájékozódni a művészeti áramlatról.

 

Maga a szó polinéz eredetű, a 18. században Cook kapitány tengerészei hozták el Európába a különleges testdíszítést, de maga a tetoválás sokkal régebbi eredetű. A legkorábbi ismert tetoválást az ötezer évvel ezelőtt élt, az Alpokban jégbe fagyva megtalált, Ötzinek elnevezett elődünk testén találták meg, de thébai múmiákon is bukkantak efféle díszítésre. Az i. e. 600-ban élt orvos, Aetius pontos leírást ad a műveletről. E szerint a bőrt előbb növényi nedvekkel fertőtlenítették, majd a minta körvonalait hegyes szerszámmal addig böködték, míg a vér ki nem serkent. Ezután dörgölték bele a sebbe a tintát, ami hagymalét, kénsavat és rozsdát tartalmazott. A tetoválás a kezdetektől a díszítésen kívül is számos célt szolgálhatott világszerte. Jelölhetett katonai rangot, rokonsági, nemzetségi vagy törzsi összetartozást, a bűnözők megjelölését, egyes életszakaszok lezárulását. Az orosz gulágon a foglyok bőrére felvitt mesteri műveket a tisztelet kifejezésére alkalmazták, vallási szimbólumok mellett Sztálin- és Lenin-portrék garmadája készült.

Manapság a „varrás” inkább az önmegvalósítás eszköze, de mint Dávidtól, az Arise Art Tattoo egyik művészétől megtudtuk, sokan elhunyt házi kedvenceik képét örökíttetik meg, mások inkább absztrakt formákat szeretnének látni magukon. Dávid pályaválasztásában döntő szerepe volt annak, hogy mindig szeretett rajzolni, ezért egy idő után a papírt az emberi bőrre cserélte fel. Mivel a kísérlet jól sikerült, úgy döntött, hogy foglalkozásszerűen ezt a művészetet folytatja tovább. Először persze a saját és az öccse bőrét használta. Ennek tíz éve, és akkor még nem volt olyan speciális képzés, amelyen a tudását csiszolhatta volna. Ehelyett rajztanárhoz járt; persze a papír teljesen más felület. Most már jó néhány akkreditált tanfolyam létezik, ahol a vállalkozó kedvű kezdők megtanulhatják a fortélyokat. Így a fővárosban sokan tanulják ezt a hivatást, egyre bővebb a kínálat, ahogy a tetoválást igénylők száma is gyorsan emelkedik. Ugyanakkor a konkurencia is jelen van, csak Ferencvárosban rajtuk kívül még öt tetoválószalon üzemel. Persze a műhelyek számtalan stílust képviselnek, sokban elütnek egymástól. Dávid például a többiektől eltérően nem vállal arcra, nyakra és kézfejre varrt tetkót, és elutasítja a politikai témájú ábrákat, például ismert közszereplők (újabban Karácsony Gergely, Orbán Viktor vagy Magyar Péter) portréinak felvitelét. Olykor adódnak elképesztő óhajok is, mint a szemgolyón, injekciós tűvel végzett beavatkozás, ami vaksághoz is vezethet: aki ilyen igényekkel keresi fel őket, azt eltanácsolják.

 

 

Ami a divatrobbanást illeti, Dávid szerint az lehet az oka, hogy a társadalom az utóbbi időben sokkal elfogadóbbá vált a testdíszítésnek ezzel a fajtájával kapcsolatban. Ok lehet az is, veti közbe Leila, a szalon másik művésze, hogy rengeteget fejlődött a szakma, színesebb, mesteribb művek születhetnek. A felvitt minták ötleteit általában a vendégek hozzák, a szalon munkatársai pedig papíron vagy táblagépen dolgozzák ki őket. Az önállóságukra kényesek, olyasmit sem vállalnak, amit más szalonokban készült minták fotói alapján kérnek tőlük. Olyanok is akadnak, akik határozatlanul térnek be hozzájuk, csak annyit tudnak, hogy valami menőt szeretnének látni magukon. Ilyenkor elbeszélgetnek az illetővel, mit dolgozik, mi a hobbija, az életstílusa, és mintha személyiségprofilt készítenének, megpróbálják felmérni, mi lenne neki a legmegfelelőbb. Mostanában a mikrorealisztikus minták és a mandalák a legmenőbbek.

S ha tavaly nyárig a Marit szerettem, az ő nevét varrattam a karomra, de most már a Julival járok: erre a lézeres eltávolítás a megoldás. A tetoválás nem fájdalom nélküli beavatkozás, de ebben is akadnak különböző fokozatok. Ott, ahol vékonyabb a bőr, a hajlatokban vagy csontosabb testrészeknél, kicsit többet kell tűrnie a megrendelőnek, viszont arra is van példa, hogy a páciens végig­alussza az egészet.

Ami egy ilyen művelethez szükséges, fertőtlenítő-, sterilizálófolyadékok, berendezések, tűk beszerzése ma már könnyen megoldható, vannak boltok, amelyekben mindez megvásárolható.

A tetoválás nem olcsó mulatság. Van minimális ár: ha egyetlen pontot szeretne valaki a bőrére, az tizenötezer forintba kerül. Ezen túl a színezés, a részletesség, a stílus és a nagyság számít, de, mint Leila mondja, a határ a csillagos ég. Ő többnyire egy nagy mintát vállal naponta, ez hozzávetőleg háromtenyérnyi felület, aminek az elkészítése öt-hat órát vesz igénybe. Sokan keresik őket, így annak, aki most kap kedvet, hogy kivarrassa magát, várólistára kell számítania.

Ménes Attila
Fotó: Stépán Virág


(Megjelent a 9 magazin 2024. októberi számában.)