Először csak nézte, amikor azt hitte, nem látja. Az éjszakás nővér nem értette a mentős nézését, bement a személyzeti mosdóba, hogy ellenőrizze a ruháját, az arcát, nincs-e valami a fogai között, vagy nem taknyos-e az orra, de nem látott semmit. Az ő arca volt, a szokásos arc, amit a férfi már több ezerszer látott, volt ideje megnézni. Hagyta, hogy nézze, úgy csinált, mintha nem venné észre, ő is nézte a mentőst, miközben valakivel telefonált, vagy amikor kiment az épület elé dohányozni, nézte, ahogy távolodik a folyosón, előtte az éjszakás nővér felvette a beteg adatait, akit a mentős hozott. Sokszor hoz negyvenes férfiakat, akiknek pánikrohamuk van.
A közös barátjuk tavasszal bevallotta a mentősnek, hogy szerelmes az éjszakás nővérbe. Az éjszakás nővérnek nagyon jó barátja a közös barát, csak zavarja, hogy időről időre beleszeret. Amióta a mentős megtudta, hogy az éjszakás nővért valaki szereti, ránéz, méregeti, és eldönti, hogy a közös barátnak miért tetszik. Biztos a haja vagy a szája, és hirtelen nagyon vonzónak látja a haját és a száját. Hallja, ahogy beszél, és hirtelen vonzónak hallja, ahogy beszél. Észreveszi, hogy kicsit magasabb az átlagnál, megállapítja, hogy a magassága is tetszik neki. Nem érti, eddig miért nem vette észre, hogy az éjszakás nővér egy vonzó nő.
Évek óta összefutnak az éjszakai műszakban, néha a nappaliban is. Egyiküknek sincs családja. Megállapítja, hogy jól áll a nőnek az éjszakai műszak. Beszélgetni kezdenek a folyosón, ha találkoznak. A mentős kólát hoz neki az automatából, vagy egy szelet tortát a büféből. Reggel néha együtt cigarettáznak a mentősbejáratnál, miután a nővér átadta az osztályt a nappalisnak. A mentős üzeneteket küld neki a legkülönbözőbb órákban. Felhívja, hogy hallja a hangját, pedig utál telefonálni. Az éjszakás nővér elmondja a véleményét dolgokról, és a férfi akkor is helyesel, ha neki eredetileg más volt a véleménye. Egyszer bevallja, hogy a harmadik emelet a kedvence, mert ott dolgozik az éjszakás nővér. Amikor néha fel kell mennie a negyedikre, úgy csinál, mintha véletlenül nyomná meg a harmadikat, hátha meglátja elmenni az éjszakás nővért a lift előtt, amikor kinyílik a harmadikon az ajtó, vagy hátha épp a liftre vár. Onnantól az éjszakás nővér igyekszik minél többet elmenni a lift előtt, akkor is, ha nincs arra dolga. Bevallja a mentősnek, hogy verseket ír, és a nővérszobában rejtegeti a füzetét az egyik gyógyszeres fiókban, aminek évek óta nem találják a kulcsát. Bevallja, hogy pár hónapja megtalálta a kulcsot, de nem mondta el senkinek. A mentős bevallja, hogy nem szokott verseket olvasni, de az ő verseit szívesen elolvasná. A nő bevallja, hogy van egy rossz szokása. Mindig észreveszi, ha valaki megbámul egy másik nőt. A mentős bevallja, hogy néha olyan fáradt a műszak végére, hogy nem is tudja, neki vagy a betegnek van pánikrohama, és melyiküket hozták az SBO-ra. A nővér bevallja, hogy egyszer olyan mély álomba zuhant a nappali műszakban, hogy egy látogatónak kellett felkeltenie, mert az egyik néni kiesett az ágyból, és percek óta kiabált.
Az éjszakás nővér várja, hogy a mentős elhívja vacsorázni, vagy megnézni a filmet, amiről már háromszor mesélt neki. Háromszor mondta a címét, és hogy mennyire szeretné megnézni. Elmondta azt is, hogy az egyik barátnőjével szokott moziba járni, akinek a férje lestoppol filmeket, és ezeket a barátnőnek vele kell megnéznie. Ezt a filmet is lestoppolta. A mentős biztatja, hogy menjen el egyedül is, ő régen sokat járt egyedül moziba, menjen el megnézni a filmet akár egyedül is, ha ennyire kíváncsi rá. Egyszer megkérdezi a nő, mit csinál a férfi másnap. Tudja, hogy másnap a mentős nem dolgozik. Muszáj pihennie, mondja a férfi, aztán bevásárol, megfőz a hétre. Az éjszakás nővér végül nem megy el moziba, hanem letölti a filmet pár hét múlva.
A mentősnek nem jut eszébe elhívni vacsorázni az éjszakás nővért vagy megnézni a filmet. Minden héten találkoznak, az éjszakás nővér nem főz kávét a harmadikon a teakonyhában, hogy összefuthassanak az SBO melletti büfében. A férfi rámosolyog, és megérinti a nő vállát, a nő hagyja, de ő sosem érinti meg sem a vállát, sem a kezét. Nem ülnek le, könyökükkel a pulton támaszkodnak, a nővér egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt, ha túl sokat áll egy helyben, megfájdul a talpa. A mentős lehúzza a kabátján a cipzárt, de nem veszi le. Megkérdezi, írt-e új verset. A nővér lehalkítja a hangját, úgy válaszol. A hozzátartozók kerülgetik őket, csokoládét, ropit és üdítőt vesznek. Ők egyre közelebb állnak egymáshoz, hogy a többi ember elférjen a pultnál, és épp akkor fogy el a kávéjuk, amikor már túl közel állnának egymáshoz.
Az éjszakás nővér szabadságra megy. A mentős meglepődik, még sose ment szabadságra, nem is mondta neki. Majdnem egy hétig nem látja, telefonon sem beszélnek, nem meri felhívni, mintha tőle is szabadságra ment volna. Amikor újra találkoznak a földszinti folyosón, a mentős nem kérdezi meg, milyen volt a szabadság. Az éjszakás nővér nem mondja el, hogy az anyját ment meglátogatni vidéken, mert az anyja beteg, és a telefonban nem akarta megmondani, mi baja. Rosszindulatú. A mentős egy harminchét éves nőről beszél, épp most hozta be az SBO-ra. A nő annyira szédül, hogy nem bírt felállni az ágyból, erősen kapaszkodott a karjukba, ahogy felsegítették. Csukott szemmel feküdt a mentőautóban, ő ült hátul vele, figyelte az arcát, a szemöldökét összehúzta, mint aki nagyon koncentrál, a kezét összekulcsolta a hasán, éppen úgy feküdt, mint a halottak szoktak a ravatalon, meg se mozdult. Ezt megfigyelte már a mentős, sokan fekszenek így, kezük össszekulcsolva a hasukon vagy a mellkasukon, esetleg oldalt hever a karjuk a testük mellett. A boncasztalon fekszenek így az emberek. A nővér azt mondja, nem akar halott emberekről beszélni, és megáll a lift előtt, a mentős azt válaszolja, ő sem halott emberekről beszélt, csak egy szédülő nőről. Szédülő nőkről sem szeretne beszélgetni, mondta a nővér, és megnyomta a lift hívógombját. A mentős nézte, ahogy becsukódik a liftajtó, eltűnik az éjszakás nővér fehér ruhája és fehér cipője, nézte a lift kijelzőjén a számokat, aztán kisétált a mentősbejárat elé dohányozni, elszívott két szál cigarettát, amíg a kollégája ki nem jött hozzá és be nem ültek a kocsiba.
Télen a közös barát azt mondja a mentősnek, hogy félreértett valamit, ő nem szerelmes az éjszakás nővérbe. A mentős azt gondolja, csak azért mondja ezt a közös barát, mert látja, hogy az éjszakás nővérnek ő tetszik. Nem érti, miért ne tetszene a közös barátnak az éjszakás nővér, hiszen egy vonzó nő. És egyébként is, már túl sokat gondolt az éjszakás nővérre, a hajára, a szájára, az átlagostól kicsit eltérő magasságára ahhoz, hogy ne tetsszen neki. Kicsit talán vastag a karja, és száraz a keze, de a versei szépek, bár nem értette mindet. Az egyik talán róla szól.
A szerző a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Ösztöndíj díjazottja
Fotó: Zátonyi Tibor – Ferencvárosi életképek sorozat
(Megjelent a 9 magazin 2023. december – 2024. januári számának irodalmi mellékletében)
