Íme a nő, akinek fontosabb a saját testi kielégülése, mint hogy következetes anya legyen, gondolja magában Nóra, ahogy közeledik a kapu felé. Jobb vállán vászonszatyor, benne krumpli, tojás, tejföl és egy rúd kolbász. Az órára néz. Mindjárt dél, és Zsófi még sehol. Nem is üzent. Azt fogja mondani, hogy lemerült, és Lili is lemerült, sőt, Lili egész családja lemerült. Nem kellett volna elengednie a múltkori után, mondta is neki, Zsófikám, ne is álmodj róla, hogy elmész, de aztán eszébe jutott, hogy Andrással végre felszabadultan dughatnának, nemcsak a franciaágyban, hanem a kanapén, az előszobai tükör előtt, vagy a zuhanyzóban, igen, egy kiadós, falhoz baszós szexre vágyott, ezért mondta Zsófinak, hogy jó, most az egyszer elmehet.
A kapu előtt megáll, beleszagol a levegőbe, ahogy a turisták szokták. Hűvös dohszag. A turisták először megtorpannak, a nyakukat nyújtogatják, körbenéznek, vajon lesz-e valaki, aki rájuk szól, ha beljebb merészkednek. Bevonzza őket a hosszúkás U alakú gang. Nem érnek semmihez, óvatosan lépkednek. Előveszik a telefont, fotóznak, tetszik nekik a lepusztultság. Bámulják a hatalmasra duzzadt lomkupacot, nézd, egy 2002-es Opel-naptár, mutatják egymásnak a kopott márvány csigalépcsőt, a foghíjas öntöttvas korlátot.
A turisták imádják a házat. Turistának képzeli magát, a postaládák előtt lelassít. Megszámolja, harmincöt rozsdás, szürke postaláda. Vastag fekete filccel írt nevek és ajtószámok, barna vagy fehér vignetták. Kilenc felfeszítve, négynek hiányzik az előlapja. Az egyikben üres felesüveg. Felmegy a csigalépcsőn, nézi, hogyan rakták egymásra a téglákat, kisebbek és nagyobbak egymás fölött, vakolatot csak elvétve látni. Az egyik összefüggő folton felirat.
DÓZSA
CÁRPE DYM!!!
Ki írta föl és miért? Dózsa mint a focicsapat? Dózsa mint György? A három felkiáltójel nyomatékosít. Carpe diem, ezt akarta felírni, de aztán a diemből dim lett. Egy ilyen mondatot nem lehet leírni pontos i-vel, Dózsások, éljetek a mának, legyen ipszilon! Tovább megy, készít néhány képet az ablakokat átszövő vastag pókhálókról. Elszáradt növény, betört villanykapcsoló. Lefotózza felülről a hatalmas lomkupacot. Egyszemélyes, ágyneműtartós kárpitozott ágy, vasalódeszka, egy elszáradt karácsonyfa, tortadoboz és két vastag selyempaplan, pont ugyanolyan, mint amivel a költöztetők a nagy tükröt becsomagolták.
A folyosón meglátja Fruzsinát. Becsukott szemmel napozik, fekete hálóingben, a mellrészénél csipke, a melle nagy, a dekoltázsa lepirult. Szólnia kéne, hogy kenje be magát, le fog égni. Fruzsina kinyitja a szemét, Nóra lassít. Ha már így összefutottunk, kezdi, bemutatkoznék. Fruzsina kezet nyújt, hosszú, fekete szőrszálak meredeznek a karján, Nóra nem akarja sem a mellét, sem a szőrös karját bámulni, a padot nézi, a fekete-fehér mintákat.
Nagyon szép ez a pad, te festetted ki?
Anyám festette.
Van egy régi tonettszékem, már nagyon ócska, de nincs szívem kidobni, nem lenne kedve azt is kifesteni?
Elutazott.
Nem fontos, csak eszembe jutott.
Messzire ment. Nem tudom, mikor jön vissza, válaszolja Fruzsina, és keresztbe teszi a lábát. Nemcsak a karja, a lába is szőrös. Hosszú, fekete szőrszálak takarják. Pedig nem tűnik igénytelennek, a körmei tiszták, a keze ápolt, nincs bajusza, és a szemöldöke sincs összenőve. Miért az volt az első gondolata, hogy visszataszító? Inkább csak furcsa. Merész. Mindenkinek joga van szőrösnek lenni. Berlinben látott először szőrös lábú nőt. Jött a szőkére festett, tüsi hajú pincérnő fehér rövidnadrágban az omlettel, sárga zokniban és fekete, bőrhöz simuló egyenes szőrszálakkal. Amikor letette a tányért, kivillant a lilára festett hónaljszőre. Tamást nem zavarta, Tamás szereti, ha egy nő szőrös. Tamás az ő szőreit is szerette, de hiába, ha végül úgyis elhagyta a szőrtelen Ágiért. Ki hinné el Tamásnak, hogy szerette az ő göndör barna szőrszálait?
Te meddig maradsz itt?, kérdezi Nóra, mert ha ő nem kérdez, senki nem kérdez, és akkor beáll a kínos hallgatás. Mármint úgy értem, a házban, teszi hozzá, mert attól fél, hogy pontatlan volt a kérdése. Nem tudom, válaszolja Fruzsina. És az már megvan, hogy hova költözöl? Fruzsina nem válaszol.
A szőrös lábú szomszédnő nem akar vele beszélgetni. Búcsúzzon el, és menjen haza rakott krumplit csinálni. András megígérte, hogy rendbe rakja a konyhát, már biztos készen van, és várja őt. Fontos, hogy először dicsérje meg, és csak utána hozza fel a hiányosságokat. Nagyon szép lett, ezzel kezdje, és utána a többi. Tegye el a deszkát, az ollót akassza fel a helyére, a morzsákat söpörje le a pultról. Fontos, hogy ne mondjon olyat a végén, hogy de ezt már ezerszer mondtam, és olyat sem, hogy nem igaz, hogy nem látod. Állítólag tényleg nem látják. Látják, de nem gondolják, hogy azzal nekik dolguk van.
Engem a férjem elhagyott, szólal meg nyugodt hangon Fruzsina.
Nóra nem tudja, mit reagáljon, mondjon csak annyit, hogy sajnálja, vagy fedje fel, hogy István már említette, esetleg kérdezze meg, hogy miért, mikor és hogyan, vagy csak szavak nélkül, az arckifejezésével fejezze ki az együttérzést. Mielőtt döntene, Fruzsina újra megszólal. A nászéjszaka után. Valaki máshoz ment. Hát akkor elmehet a picsába, mondja Nóra, majd szabadkozik, nem szokott káromkodni, azaz mostanában sajnos igen, mert átvette az új kolléganőtől, már a lányának is feltűnt, kamasz, nehéz a kamaszokkal, de ebbe most nem megy bele, mert nem ez a lényeg, a lényeg az, hogy nem érti a férfiakat. Elhallgat, várja, hogy Fruzsina is mondjon valamit, például, hogy semmi gond, a férje tényleg elmehet a picsába, és a férfiak, igen, a férfiak már csak ilyenek, de Fruzsina nem beszél, a létrát bámulja a sarokban, az is lehet, hogy csak bambul a létra irányába, az arca szép, de kifejezéstelen, milyen érdekes, nincsenek ráncai, lehet, a férje ezért hagyta el, nem azért, mert ránctalan, hanem mert nincsenek érzelmei, nincs benne szenvedély, szőrösszívű jégkirálynő, itt az idő, hogy befejezze a beszélgetést, valahogy zárja le, például vegye elő a telefonját és kiáltson fel, ó, te jó ég, már ennyi az idő, engem meg vár a férjem, de úgy érzi, tapintatlanság lenne ebben a helyzetben előhozakodni a férjével, hencegésnek tűnhet. Inkább elmeséli, hogy őt is elhagyta Tamás, de miután elköltözött Ágihoz, még hónapokig visszajárt hozzá szexelni, és ő kifejezetten élvezte, hogy Ági lett a megcsalt feleség, ő pedig a szerető, de aztán feltette magának a kérdést, hol a büszkeséged, hol a méltóságod, egész pontosan a húga tette fel, és akkor neki leesett a tantusz, hogy új életet kell kezdenie, itt megáll, hátha reagál valamit Fruzsina, mondjuk azt, hogy aha, vagy hogy hüm, de nem mond semmit, így tovább folytatja azzal, hogy Tamás és Ági még mindig együtt vannak, sőt, gyerekük lesz, és bár nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy Tamás megváltozott, és jó apa lesz, ő a maga részéről ezt nem hiszi.
Annak örülnél, ha nem változott volna meg? Nórát váratlanul éri a kérdés, megkéri, hadd üljön le a padra.
Tudod, az elején mindig számoltam, hogy mennyi ideje vannak együtt, vajon meddig bírják. Azzal nyugtattam magam, hogy gyerek nélkül könnyű.
És abban reménykedsz, hogy amikor megszületik a gyerekük, Ágit is elhagyja?
Dehogy!
Fruzsina bólint, Nóra hátradől, kókuszillatot érez. Ezek szerint Fruzsina mégis bekente magát naptejjel, de ha így is lepirult, akkor biztos nem 50 faktorosat használ. Lehetséges, hogy tényleg azt várja, hogy megszületik a baba, és Tamás elhagyja Ágit? Ne haragudj, mondja Nóra, és feláll. Mennem kell, már rég a rakott krumplit kellene csinálnom.
Rakott krumpli!, kiált fel Nóra, anyám csinált mindig rakott krumplit.
Hozzak neked?
Fruzsina nem válaszol, hátradől, becsukja a szemét.
Hozok szívesen.
Az jó lenne, mondja Fruzsina, és továbbra sem nyitja ki a szemét.
A szerző a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Ösztöndíj díjazottja
Fotó: Zátonyi Tibor – Ferencvárosi életképek sorozat
(Megjelent a 9 magazin 2023. december – 2024. januári számának irodalmi mellékletében)
