Halló, Irénke? Itt Jolán. Hát képzeld, éjjel négyre tántorgott haza ez a mihaszna. Persze úgy tettem, mint aki alszik, ilyenkor úgyis a kinti sezlonyon kell aludnia, be nem engedem azzal a büdös sörszagával. Még ha csak sör! De még az unikumot is lenyomják, szerintem nem is egyet. Visszajött valami régi haverjuk, a Gejza, évekig a színét se látták, állítólag kiment Münkenbe lakatosnak, de nem jött be neki. Most meg egyszerre előkerült. Csak ne dohányoznának. Nem elég a pia, még a füst is. Legalább azt elértem, hogy idehaza nincs dohányzás. Maximum az erkélyen. Már a falakba is beivódott, még a kombinéimba is. Rémes!
Kimész innen, Cirmi, huss, ja, ne haragudj, Irénkém, csak folyton itt ugrándozik a macska, megmozdulni nem tudok tőle. Egész nap a szőrét porszívózhatom, a múltkor is eldugult a lefolyó, hívathattam ki a csőgörényest. Nem tudod elképzelni. Meg aztán a legdrágább kaja kell neki, a rojál, mást meg se eszik, csak húzza a száját. De hát ezt már nem lehet bírni az inflációval. Az Aranka macskája, na az bezzeg beéri a bácskaival. Persze már az is méregdrága. Hát mi nem? Képzeld, tegnap túrós csuszát akartam csinálni, de ma már az is luxus. Ezerkétszáz forint a túró, nyolcszáz a tejföl, és akkor a szalonnáról még nem is beszéltünk. Megfizethetetlen. Őrület! Az én nyugdíjam meg! Pedig alig eszünk. Tényleg. A drága fiacskámat persze nem érdekli. Még egyszer nem kérdezte meg onnan Helsingborból vagy honnan, hogy mire lenne szükségem. Na nem mondom, múltkor hozott valami internetes rádiót, hogy hallgathassak betiltott csatornákat, meg ne legyek a kormánynak kiszolgáltatva, de beüzemelni elfelejtette. Mindig csak az a sietség. Nem mondom, helyes a felesége, az a szőkeség, de hát csak mosolyog, egy szót se ért magyarul, én meg ugyan mit mondjak neki svédül? Hogy Uppsala hoppszala? Hát én is mosolygok. Pedig állati jól megy nekik, mindenük megvan. De a fiam már nem követi az itteni eseményeket, nem is tudja szerintem, hogy harminc százalék az infláció. Mármint hogy száz vagy kétszáz, csak harmincat mondanak. Nem is értem! Nem járnak ezek közértbe?
Jó, biztos megvan a maguk baja, a fiam tizenkét órát dolgozik naponta két kórházban, két állása van, a menyem, az meg csak tanulgat, hát nem tudom, minek annyi diploma meg tanfolyam, de még nem igazán tudja, mit akar. Pedig már 28 elmúlt! Fényképezgetett meg kipróbált ezt-azt, most állítólag pszichológiát tanul, de előbb-utóbb mindennel felhagy. Keresi önmagát, azt mondja. Mármint a fiam mondja, mert ő csak mosolyog azzal a szőke copfjával. Szóval nem lesz itt még egy darabig unoka. Ha egyáltalán lesz valamikor.
Na de hol is tartottam? Ja! A túrós csusza. Már a tészta is elképesztő drága, nyolcszáz forint, és alig van benne tojás. Már ha egyáltalán. Ez a durum vagy mi a fene! Várjál, Irénkém, csöngettek. Csak egy pillanat. A postás az. Megjött a gázszámla, te jó ég, 49 ezer forint! Uramisten, pedig alig fűtünk, hát ezt nem is értem. Menten rosszul leszek. Na majd később átböngészem, inkább beszélgessünk. Az ember csak bosszankodik, másra úgyse jó. Pedig meg kéne már venni a bejglit, az idén nagyon szerény karácsony lesz, de hát valamit muszáj. De ezzel a számlával most még annyi se lesz! Teljesen kétségbe vagyok esve. És az áram még ki se jött. A kocsi is most romlott el, amikor megint mindjárt 700 forint a benzin! Valami fékbetétet kellene cserélni, én nem értek hozzá, de olyan a hangja, hogy minden pillanatban azt hiszed, ott maradsz az út kellős közepén. Beülni is félek. Pedig már alig járunk valahová autóval. Csak hát itt a közelben nincs egy rendes közért, cipelhetjük naponta a bevásárlást. Zöldséges sincs, csak az a méregdrága kis maszek, hát ott aztán nem lehet megvenni semmit. Se padlizsán, se karfiol, még fehérrépa se. Hát hogy főzzek így? A hentesről nem is beszélve, az mindent elcsal. Kevesebbet ad, és többet számol. Pedig már huszonéve hozzá járok. Jolánka így, Jolánka úgy, de csak becsapja az embert! Én meg vágjak jó képet! A múltkor olyan zsíros tarját adott, alig mertem föltálalni.
Hallottad, Irénkém, hogy indul a Jimmyről ez a sorozat? Tudod, az a színész lesz benne, aki A tanárban is, na hogy is hívják? Valami Ervin. Na az! Aki a derbisbe is volt, tudod! Ja, hát a színházat nem tudom, rég voltam. Én már nem értem ezeket a mostani darabokat.
Ma este megyek a makraméra, ott találkozunk a csajokkal, ahhoz is még meg kell vennem az új fonalat meg a saroktartókat. Ide a télikertbe próbálok valami függő virágtartót csinálni, de olyan nehéz a minta, hogy egyszerűen nem megy! Bár rendes ez a Zsóka, a csoportvezető, mindig segít, de a múltkor kisült, hogy fordítva tartom a mintát, azért nem jött össze. Már szenilis is vagyok! Uramisten, Irénke, kifut a kelkáposzta-főzelék, rohanok, le kell tennem. Hogy vagy?
Fotó: Zátonyi Tibor – Ferencvárosi életképek sorozat
(Megjelent a 9 magazin 2023. december – 2024. januári számának irodalmi mellékletében)
