Az agavé szíve

Egy október végi estén betérünk Mr. Gonzóval a Tompa utcai mexikói vendéglőbe, a Mezcalba.  Itt már minden a Día de Muertosról, vagyis a mexikói halottak napjáról szól. Csontvázak és halálfejek a falakon, a lufikon, a mindenhol. Rögvest a pincér úrhoz fordulunk, és arról érdeklődünk, milyen étvágygerjesztő koktéllal tud szolgálni részünkre. Szerencsére a Mezcalban széles koktélválaszték várja a nyájas italozót. Két spéci Margaritát rendelünk, mindkettő Y alakú pohárban érkezik. Mr. Gonzóé ananászos-csilis, tequilaalapú, kaktuszzöld, és olyan erős, hogy elvörösödik a feje az első kortynál. Csak annyit súgok neki: „Tudom, mit fogsz tenni holnap reggel!” Az enyém mezcalból készült, lime helyett naranccsal, és lángol, mint egy mexikói falu, amit Calvera bandája gyújtott fel.

A mezcal egyébiránt mexikói égetett szesz, kb. harmincféle (leggyakrabban espadín vagy amerikai) agávéból készítik, ellentétben a tequilával (a mezcalok egyik alcsoportja), amelynek alapanyaga csakis a kék agávé lehet. A növény „szívét” (piña) gödörben sütik napokon át, innen nyeri a pia a füstös ízét. Majd pépesítik, erjesztik, lepárolják. Agávéból már az aztékok erjesztettek szeszt (pulque), a lepárlás azonban csak a spanyol érában kezdődött. Állítólag az üvegbe tett kukac, az agávén élő lepke lárvája vagy a skorpió csak szemfényvesztés, marketingfogás, az ital ízéhez nem tesz hozzá.

Mr. Gonzó szerint gyáva népnek nincs hazája, úgyhogy nem futamodik meg, sőt, emeli a tétet: jalapeño-krémlevest választ. Én pedig egy chihuahuai levest, ami jelen esetben selymes állagú kukoricakrémlevest jelent, melyet mexikói „kétszersülttel” (tostada: kétszer pirított kukoricatortilla) tálalnak. Mindkét leves kiváló. Amikor Mr. Gonzó végez az erőspaprika-esszenciával, annyit súgok neki: „Tudom, mit fogsz tenni holnap délben!”

A főételek kínálata sem szegényes, van itt csirke chipotle mártásban (chipotle = fafüstön szárított jalapeño) és BBQ oldalas, nachos, taco, quesadilla, fajita, burrito, enchilada, chili con carne, steak mexikói módra, saláták és megannyi földi jó. Nehéz a választás, de néhány ampulla Corona (mexikói kukoricás sör, a világranglistán az eladást tekintve 4. helyezett) segít. Végül a birria tacos és egy ananászos, gyömbéres, sertéshúsból készült fajita mellett tesszük le a garasunk. Előbbi három kukoricatortilla megtöltve vajpuha, tépett marhahússal, sajttal grillezve, hagymával, korianderrel, mártogatóssal. Persze ez sem nélkülözi a pikáns ízeket, így hát odasúgom Mr. Gonzónak: „Tudom, mit fogsz tenni holnap este!” Ő csak elégedetten és teli szájjal bólogat. A fajitám igazi látványkonyha: tűzforró vastállal jelenik meg a pincér, az ételem füstöl, gőzölög és serceg. Mire hozzáférek, odakapnak kicsit a sertéscsíkok. Ha odakap, hát odakap, ilyen ez a grillezés, nekem a bőséges pörzsanyaggal semmi problémám. A fajitámban paprika, hagyma, jalapeño, gomba, bacon, ananász, gyömbér. Búzatortillával, avokádó­krém­mel és sajttal tálalják, igen meg vagyok vele elégedve.

Süti csupán kétféle van: brownie és churros – de hát nem cukkeráj ez! Ezért desszertnek mezcalt, egészen pontosan néhány kupica Ilegal Reposadót fogyasztunk, amelyről ezt olvasom: csakis espadín agávéből készítik Mexikó déli részén, Oaxaca államban, a kétszeres lepárlás után négy hónapig tölgyfa hordókban érlelik. A Mezcalszabályozó Tanács a NOM jelzést használja az eredeti, kézműves mezcalokra, és ezt a tanúsítványt az Ilegal mezcal kapta meg elsőként. Füstös agávé, meszkitófa-, zöldalma- és tölgyjegyek jellemzik.

Mr. Gonzóval bizony sokáig és alaposan elemezzük e jegyeket (konkrétan: zárásig), és a végére elég rendes cechet csinálunk, de igazából nem az ételek drágák, hanem a koktélozás, a sörözés és a mezcalozás dobja meg jelentősen a számla végösszegét. A Mezcal jó hely, kiválóan éreztük magunkat, szuper kaják, király piák – de nem spórolni fogunk ide járni!

Cserna-Szabó András

MEZCAL 

1094 Budapest, Tompa u. 14.

Nyitva: K–P: 14–24, SZ–V: 12–23

Főételek: 3800–9280 Ft

Fotó: Déri Miklós

(Megjelent a 9 magazin 2023. december – 2024. januári számában.)