Franzstadt legjobb báránya

Éppen egy apai ágon pakisztáni származású dán író, Hassan Preisler könyvét olvasom (A barna ember terhe), aki nagyszüleire emlékezve elmeséli, hogyan készítette Farkhanda mama a báránykörmöt (a húst és a csontokat hagymával és fűszerekkel sütötte ki, majd paradicsomban és sós lében főzte órákon át), és miként főzte Basír papa a bárányvesét (kora reggel kilopózott a piacra, hogy megvegye a vesét, majd a hagymát apróra vágta, sós vízbe tette, a vesét forró serpenyőben, fűszerekkel pirította, a hagymát vízzel leöblítette, frissen őrölt sót tett hozzá, néhány lime levét öntötte bele, majd a hagymasalátát a frissen sült vesével feltálalta reggelire a családnak).

Összefut a nyál a számban, künn tombol a kánikula, nekem pedig már nincs más célom az életben, csak valamiféleképpen pakisztáni bárányhoz jutni. Beütöm a keresőbe, és máris megvan a megoldás. Ferenc körút 36., Zaiqa pakisztáni és indiai étterem. Bingó! Nyelveken szóló főszerkesztőm szerint a „zaiqa” hindi és urdu nyelven is annyit jelent: „íz”. A körúti apró és szűk helyiségben a légkondi alig működik, viszont pompás illatok lengik be a szobácskát. Dugig tele van a hely, még a kifőzde előtt, a tűző napon is ülnek néhányan. A pultnál van rendelés, de az asztalunkhoz hozzák az ételeket, a személyzet nem tud magyarul, de angolul igen.

Mangó lassival indítunk, ami egy frissítő ital, kiváló ilyen melegben, úgy készül, hogy a mangópürét összeturmixolják joghurttal, mézzel, kis víz is kerül bele. A Zaiqában kiválóan készítik. Előételnek pakorát fogyasztunk, ez tulajdonképpen „bundás zöldség”, egy gasztroblogger „indiai tócsninak” nevezi, készülhet brokkoliból, karfiolból, (édes)burgonyából, sárgarépából, sütőtökből, cukkiniből vagy éppen karalábéból is. A csicseriborsóliszthez vizet és fűszereket (római kömény, kurkuma, gyömbér, koriander) adnak, ebbe a masszába mártják a zöldséget (vagy összekeverik a lereszelt zöldségeket a liszttel és a fűszerekkel), és forró olajban kisütik. Mennyei a Zaiqa pakorája, friss és ropogós, hozzá mentaszószt kapunk, abba tunkoljuk a falatokat.

Sajnos se az étlapon, se a napi táblán nem találok bárányt (csak csirkét és marhát), éppen ezért leszek nagyon boldog, mikor a kiszolgáló úr rámutat a pult mögött egy nagy fémedényre, és azt mondja átszellemült tekintettel: lamb korma. Hát megkerültél, báránykám – ujjongok! A korma külcsínre, állagra és színre nagyon hasonlít a mi pörköltünkre, a jókora, csontos húsdarabok sűrű, piros szaftban úsznak. Az íze viszont nagyon más, sokkal összetettebb, a receptben szerepel (a teljesség igénye nélkül) hagyma és fokhagyma, gyömbér és koriander, kurkuma és szerecsendió, paradicsom és joghurt. Csak kanalat és villát kapok a báránykormához, mint rögvest kiderül, azért, mert olyan puha a hús, hogy kanállal lehet vágni (Ferenc Jóska is mokkáskanállal szerette enni a vajpuha tafelspitzet, avagy tányérhúst). Valami csodás ez a bárány, a csont lágyan kicsusszan a húsból, leszopogatom róla a szaftot. Nagyon régen ettem már ilyen finomat, tényleg fantasztikus ízorgia! Hozzá fokhagymás naant harapok, ez egy omlós-ropogós lepénykenyér. Még – biztos, ami biztos – megkóstoljuk a palak paneert (ami tulajdonképpen spenótmártás házi sajttal), kerül bele vöröshagyma, fokhagyma, olaj, gyömbér, erős paprika, garam masala, koriander, kurkuma, paradicsom és joghurt is. Ez is bombajó, és a basmati rizs is pompás.

Sajnos a desszerteket már nem tudtuk letesztelni, mert tökéletesen megteltünk, dugig ettük magunkat, ezt tehát egy későbbi időpontra halasztottuk, mert az biztos, hogy a Zaiqában törzsvendégek leszünk. Az árak meglehetősen szolidak (már a mai viszonyokhoz képest), és egyáltalán nem lennék meglepődve, ha az ár-érték arányt figyelembe véve ez lenne Ferencváros egyik legkiválóbb vendéglője. Mindenképpen próbálják ki!

Cserna-Szabó András
Fotó: Déri Miklós

(Megjelent a 9 magazin 2023. augusztusi számában.)