Kiss Géza tud főzni! – Kilenconline

Emberek, magyarok! Ugye egyetértetek velem abban, hogy még a legjobb családban is előfordul olykor, hogy az ember fia előző nap túlzásba vitte az alkoholos italok bevitelét, ezért reggel (délben) szörnyen másnaposan ébred? Szóval szerintem ez a legjobb családokban is előfordul, nemhogy a miénkben! Régen persze könnyű volt, mondjuk, a 19. század végéig. Akkor senki nem volt másnapos. Egy lélek se. Csak katzenjammeros, tegnapos, farsangi lázas, hidegborzongatós, utóbajos, macskakarmolós, cziczusnyöszörgős, gyomorbánatos, borcsömörös, kandúrkórságos, gósnyás, macskakínos, macskanyöszörgős, zákányos, kótyalagos, macskanyögős, makutyi, borbánatos, korhelylázas, égpoklos, hosszúingeskedő és macskajajos. Én jelen pillanatban mindegyik vagyok egyszerre. És persze kiszáradt szájjal és sajgó gyomorral úgy kívánok valami rendes savanyú-erős levest, hogy szinte belepusztulok. Legjobb lenne egy tisztességes korhelykáposzta jó sok házi kolbásszal, szalonnával, tarjával, erős paprikával és tejföllel. De hát hol kapni e jobb sorsra érdemes hazában már tisztességes korhelylevest? Nincs, bár igény lenne rá – ahogy Hofi Géza mondta volt.

A magyar konyha halott e honnak fő városában, de ázsiai vendéglőkből olyan választék van, hogy megkockáztatom, Budapesten az egy főre jutó helyek száma: 2. Például ülök a Baross utca 6. előtt. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba igyekszem, csak hát, ugye, a katzenjammer! (Kótyalagos állapotomban észre sem veszem, hogy pár méterrel átléptem a ferencvárosi határt, és már a Nyóckerben vagyok.) Azért ülök e helyütt, mert éppen itt működik a Little Geisha Can Cook (magyarul: Kiss Géza Tud Főzni) fúziós ázsiai vendéglő, amelyről csupa szépeket hallottam. Ülök a teraszon, szemben szusibár, mellettünk másik ázsiai vendéglő.

A három ázsiai hely közé beékelődik egy cseh kocsma, de az majd szépen lassan fel fog szívódni, szerintem egy jó szingapúri nyílik majd a helyén. Egyébként jómagam imádom az ázsiai konyhát (is), elsősorban az erős és savanykás leveseket, meg mindenféle ráment, phót, miszót, de kedvencem a tom yum, a csípős és pikáns thai mennyország. Nekem most éppen erre van szükségem! Az asztalomon rendkívül praktikus kütyü, rajta három nyomógomb: Call, Pay, Cancel. Nem kell integetni, kiabálni, a pincérrel szemkontaktust keresni, bankkártyát lóbálni a magasban, csak megnyomom a gombot, és máris ott terem mellettem a gárszon.

A Kiss Géza étlapja valóságos nagyregény: szusi, szasimi, maki, nigiri számtalan verzióban, koreai specialitások, ázsiai levesek, thai wok, rice bowl, saláták, előételek stb. Elképesztően nagy a választék, és majdnem elcsábulok, mert kis híján lecserélem a tom yumot a Hanoi gulyásra, ami vörösboros marhapofából készült pho. A boeuf bourguignon vietnámi levesváltozata tehát. De aztán mégis a tom yum mellett döntök, mégpedig királyrákos verziót rendelek. És milyen jól teszem! Enyhén csípős, pöttyet édes, kicsit savanykás, tökéletesen selymes lé, a Jóisten is a macskajaj gyógyítására teremtette, igazi lélekmelegítő. A galanga, a kókusztej, a citromfű, a gomba, az újhagyma, a gomba, a paradicsom, a lime-levél és a többi alkatrészek tökéletes egységgé állnak össze, az egész meseszép és gyönyörű. Benne három rák, isteniek. Jókora adagot kapok, mire belapátolom, kandúrkórságom hipp-hopp elpárolog, majd – mivel evés közben jön meg az étvágy – a leves után rendelek a koreai specialitások közül egy főételt, másik örök kedvencemet, a bulgogit, vagyis „tűzhúst”. Mint minden nagy étel, tulajdonképpen ez is roppant egyszerű. A steakhúst (jelen esetben hátszínt) nagyon vékony darabokra vágják, és grillezés (vagy serpenyőben sütés) előtt órákig marinálják. A Kiss Géza bulgogija elnyeri tetszésemet: jókora fekete fémtálban tálalják, gőzölög, illatozik, maradéktalanul friss. A hús vajpuha és ízletes, a rizst átjárja a zamatos marinád. Zákányos folyadékpótlás céljából megkóstolom a híres japán üdítőt (ramune) is, amelynek száját márványgolyó zárja le. A meggymárka jobb…

Elégedetten, teli hassal, felfrissülve, egészségesen, minden borbánattól mentesen indulok a könyvtárba, és tudom, ide még vissza fogok térni. Elsőként egy Hanoi gulyásra. Kedves ferencvárosi polgár, ki rajongsz a minőségi ázsiai konyháért, neked is javaslom, hogy a kerületedtől kb. száz méterre működő Kiss Gézát keresd föl. Erősen ajánlott, nem csak katzenjammerosoknak!

Cserna-Szabó András