Minden utcába kellene egy ilyen Polpetti

Magyarországon tombol a gasztroforradalom, melynek jelszavai: hagyomány és evolúció. Legalábbis elméletben. Mert a gyakorlatot sokkal jobban jellemzi a „polpetti-ügy”.

A polpetti kies hazánkban töltött rántott hús, leggyakrabban sajttal és sonkával töltött rántott sertésborda, olykor bolognai spagettivel (vagy milánói makarónival) tálalva, tehát a „bolognai borda” és „cordon bleu” házasítása. (Az most szétfeszítené jelen kis írás határait, ha annak erednénk nyomába, vajon a „bolognai borda”, a „milánói makaróni” vagy éppen a „cordon bleu” létező ételek-e.) A gasztrookosok a polpetti szó hallatán mindig hozzáteszik, igazából a polpetti nem töltött rántott hús, hanem olasz húsgombóc. Igen ám, de az a „polpetta”. Vagy „polpette”, ami gombócok. Lehet hús-, zöldség-, hal-, rizs-, sajt- stb. – a fasírttól a krokettig. (A „polpettone” az egybesült verzió, lásd pl. a magyar „Stefánia-vagdaltat”.) A „polpetti” valójában kis polipokat jelent (polpo = polip / polpetto = kis polip / polpetti = kis polipok). Talán a magyarokat a „polpettina” szó zavarta meg, ami „gombóckát” jelent. (További részletek: Gasztronómiai szótár [olasz –magyar; magyar–olasz]. Grimm Könyvkiadó, Szeged, 2008.) Szóval a magyar gasztronómiai rögvalóságot igazából nem a hagyomány és annak kreatív fejlesztése jellemzi, hanem a duplán bután lopás. Valaki volt Olaszba’, evett valamit, ízlett neki, itthon elkészítette, de rosszul emlékezett, mert összekeverte a Gizikét a gőzekével, és a végén még a Gizikét is rosszul írta le: „Giziki”-nek.

Ez csak úgy eszembe jutott a Mester utcai Polpetti nevű kifőzdéről. És őket nem érheti gáncs, hiszen ők sem a töltött rántott húst, sem a húsgolyókat nem hívják polpettinek, ők a vendéglőjüket hívják annak, és ez így rendben is van. Mindenki úgy hívja a vendéglőjét, ahogy akarja, akár még „Hoppácskának” vagy „Béka és Baracknak” is. Amúgy a Polpetti egy viszonylag kicsi, de takaros, tiszta, tisztességes kifőzde, napi kínálattal dolgoznak. Észrevettem, hogy a „kifőzde” szavunk rosszul öregedett, a szóhoz ma valamiféle pejoratív tartalom tapad. Pedig főzni nem szégyen. Se ki, se be. Sőt, dicsőség. És már Hamvas megmondta, hogy a nagy élet a siker helyett mindig a dicsőséget választja.

A Polpettiben van választék, de nem túl nagy. A túl széles választék mindig gyanús. Itt van két leves (húsos és vega), nagyjából tízféle főétel, ötféle köret, három desszert, néhány savanyúság és mártás. Mert erről szól a kifőzde műfaja. Hogy nem kell mindig kaviár. Hogy nem kell kedden vagy csütörtökön lakodalom vagy fine dining. Csak enni kell. Mert enni mindig kell. És ha már kell enni, akkor együnk jót kedden és csütörtökön is.

Csütörtök dél van, kánikula a Bűnös Városban, olvad a beton künn, de mi bent ülünk a dübörgő légkondi alatt a Polpettiben, és jéghideg, ízletes, erdei gyümölcsökből készült levest kanalazunk. Mert az ilyenkor jó. És nagyon rendben van a gombás sertésraguleves is. Van lecsó, fokhagymás-tejszínes spenót, és van tökfőzelék is, rántott cukkini, és a töltött csirkecomb májas tölteléke egészen olyan, mint ahogy nagyanyám készítette Szentesen. Ropog a bőre, mert csak úgy jó, ha ropog. Nem egy bélszín Kedvessy módra, de nem is ezért jöttünk. A hideg gyümölcsrizs pompás, kicsit túl is eszem magamat belőle. Emberes adagok kerülnek tálalásra, mert a Polpettiben tudják, a magyarnak nem lehet bemagyarázni, hogy a jóból keveset adnak. Ahogy a kétrészes fürdőruha nevét viselő együttes énekli: „Sok jóból jó sokat, / adjon az ég nekünk jó sokat!” És a Polpettiben nem sajnálják se a töltött csirkét, se a bulgurt, se a dinnyét. Mert jégbe hűtött görögdinnyével fejezzük be a menüt. Mert ilyenkor azzal kell.

Van magyar polpetti (sajttal és sonkával töltött rántott hús) és olasz polpette is (csirkegolyók). Én azt hiszem, minden utcába kellene egy ilyen Polpetti. Egy kifőzde, ahol tisztességes, ízletes, laktató, megfizethető koszt van, szerető személyzet, tisztaság és rend. Mert az embernek akkor is kell ennie, amikor nem utazik az olasz tengerpartra kis polipokat fogyasztani, amikor nem főz bográcsban velős-csülkös-körmös pacalt (hozzá csakis jéghideg kovászos uborka!), amikor nem rendel a Kistücsökben szarvasgerincet szilvakrémmel és dödöllével. Szóval akkor, amikor nincs ünnep. Csak kedd van és csütörtök van.

De enni kell.

POLPETTI
Mester utca 54.
Kis adag főétel: 2400 Ft  |  Nagy adag: 2800 Ft  |  Főzelék: 900–1500 Ft
Naponta változó étlap a Facebookon

Cserna-Szabó András
Fotó Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. szeptemberi számában.)

Ajánlott cikkeink

Ismét meghirdetett az önkormányzat egy-egy telket a Vágóhíd és a Kén utcában

2025. január 17.

A főváros keresi a dunaparti fürdési lehetőségeket – a Boráros tér sem kizárt

2025. január 17.