Szivarok az Arabs szürkénél

2024. május 7. Gasztro Helytörténet

A leghíresebb régi ferencvárosi kocsma – Krúdy 1927-es remekművének köszönhetően – minden bizonnyal az egykori Arabs szürke. Előtte talán szagos, virágos fergeteg borította a fák lombos fejét és ezer fehér virág, hiszen az Üllői úton működött. A 81-es szám alatt, a Viola utca sarkán. Már a XIX. század elején létezett, Szürke lónak is hívták, és úgynevezett „beszálló fogadó” volt, ide álltak be a vidéki vásárosok a szekereikkel. A vendéglátóipari egység későbbi sorsáról Krúdy tudósít: festett cégérében egy simli (ló) és egy cigány volt, legfőbb vendégei pedig klinikai szolgák, lócsiszárok, fiákeresek és hullaszállítók voltak (közel volt a törvényszéki hullaház). A kocsmában szinte csak lovakról lehetett beszélgetni – a tulaj is bérkocsisként kereste kenyerét, míg le nem fagyott a füle. A Budapesti Krúdy-kalauz még azt is tudja, hogy Gyula második apósa ferencvárosi temetkezési vállalkozó volt, Krúdyék laktak is nála rövid ideig a Ferenc körúton 1919-ben. De Krúdy már jóval hamarabb járt az Arabs szürkében, hiszen Cholnoky Viktor (a Kinizsi utca híres lakója) itt alapította 1900-ban a Titánok asztaltársaságát, amelynek „Hosszú” (a majd’ két méter magas K. Gy. beceneve) is tagja volt.

Gyula úr 1933. május 12-én elhalálozik, pár hónappal később az Arabs szürkét kollégája, Móricz Zsigmond keresi fel (Pesti Hírlap, 1933/11/5), aki 21 évig volt ferencvárosi polgár. Már a Belvárosban lakik, de visszajár a Franzstadtba. Siralmas állapotokat talál a legendás kocsmában. Vendég alig, a válság a vendéglőket is ellehetetlenítette. A ház megsüllyedt, két bánatos zenész muzsikál az egyik teremben. A kocsmáros elmeséli, még megvan Savanyó Jóska, a hírhedt betyár törzsasztala. „Mikor én ezt átvettem − mondja a csapláros, mai nevén étteremtulajdonos –, akkor még a konyha olyan volt, mint egy parasztkonyha (…) Itt volt mögötte a régi vágóhíd. A csatornái ma is megvannak még. Útszéli csapszék, igazi alföldi csárda volt ez hajdan (…) Az az egy szerencse, hogy még van kétszázötven hektoliter borom − mondta. − Míg abban tart, addig élek, akkor becsukom a boltot és elmegyek a többi után, sétálni… Öt év előtt tizennyolcezer pengővel jöttem bele, ma semmim sincs, csak a pincében a borom. Ma egy ebédet sem adtam el.”

Huszonhét évvel később egy újabb író ered az Arabs szürke nyomába. Fülöp János, több elfeledett regény és a feledhetetlen Bors televíziós sorozat forgatókönyvének szerzője. 1960-ban a Kortársban közli nyomozásának eredményét. Fogalma sincs, hol állt a Szürke. Kimegy a Fradi-meccsre, ott persze tudják a B közép drukkerei: Üllői és Viola sarok. Ám ott már kocsmát nem talál. „A Viola utca sarkán azonban vadonatúj OTP-házak állnak. 1956 után eltűnt a régi, rozzant Üllői út.” Egy Bokréta utcai öreg szabótól megtudja, a régi tulajt Király Pálnak hívták, az 1924-es párizsi olimpia maratoni bajnoka (valójában csak résztvevője, sokszoros magyar bajnok), aki a Frühlingerektől vette át a helyet (ők két házat vásároltak a bevételből). Fülöp bemegy a közeli, Tűzoltó nevű csehóba, ahol kiderül, Király még a harmincas években eladta a Szürkét bizonyos Perichnének, aki újra aranybányát csinált belőle. A nő a háború után a napfényes Itáliába tette át székhelyét. Végül az író még az egykori kocsmárost is megleli, aki éppen a Corvin étteremben dolgozik (vélhetően pincérként). „Király Pali bácsi zömök, deresedő, de máig kitűnő kondícióban levő ember. Kék szemében megcsillan valami, mikor Móriczról hall.”

Minden dicsőség elmúlik. Miért éppen az Arabs szürke lenne kivétel? Fülöp viszont 1960-ban ennél sokkal optimistábban zárja riportját: „Még bementem érdeklődni a IX. kerületi Vendéglátóipari Vállalathoz. A mai Ferencvárosban 7 nagy és 3 kisebb étterem, 1 népbüfé, 2 bistro, 24 italbolt és 3 borkóstoló működik. Az idén az első negyedévi forgalom 13 és fél százalékkal múlta felül a tavalyit.”

Cserna-Szabó András

Fotó: Mélyenszántó blog

(Megjelent a 9 magazin 2021. májusi számában.)