Felségsértés a Haller utcában – karcolt téglák a rendőrkapitányság falán

Sokszor elmentem már a 9. kerületi rendőrkapitányság épületegyüttese előtt, és eddig nemcsak azt nem tudtam, hogy a 19. század végén laktanyának építették, de azt sem, hogy a Horthy-rendszerben hajléktalan diplomások leltek itt átmeneti szállásra. Tessék lenyúlni az ötletet! Volna rá kereslet ma is.

Helytörténeti sorozatunk állandó szakértője, Gönczi Ambrus a minap a Haller utcában vezetett sétát ferencvárosi nyugdíjasoknak, és ennek során az urbánus túrázók tettek egy kört a Haller, Vaskapu, Tóth Kálmán, Nádasdy utcák határolta rendőrkapitányság körül is. Ez a séta szolgáltatta az apropót mostani írásunkhoz, amely igazi kalandozás lesz a régmúltban, érdemes tehát a Haller utca 7–9. alatti épület történetét Ádámnál és Évánál kezdeni. Nem viccelek. Tényleg vissza kell mennünk az ókori Közel-Keletre, hiszen ott kerültek elő a legrégebbi, ötezer évesre saccolt karcolt téglák, amelyekbe a kor egyszerű gyermeke nemcsak egy bizonyos Nabú-apal-uszur babiloni király, hanem a saját szerény nevét is belevéste.

De hogy jön ez ide? Mindjárt elmondom.

Ám előbb egy kis helytörténeti infó Gönczi Ambrustól a rendőrkapitányság épületegyütteséről: „Eredetileg gróf Nádasdy-laktanya volt a neve, és a kecskeméti 38. gyalogezred két zászlóaljának volt az otthona 1898-tól. 1934-től úgynevezett Diplomások Otthona is működött az egyik épületben, ahol egyedülálló, otthontalan értelmiségiek kaptak ágyat-asztalt. Ez egészen szürreális lehetett, mert katonai napirend szerint kellett élniük. Ami a szocialista idők munkásszállóira hajazhatott, csak éppen középiskolai tanárok és állami tisztviselők voltak ők, a katonaság ágybérlőiként… 1950-ben Vorosilov-laktanya lett a neve, és az ÁVH határőrkiképzője lett, ahol főleg a déli határon átjövő diverzáns, titóista ügynökök, akkori szóhasználat szerint poloskák ellen képezték az ÁVH-ba besorozott kiskatonákat, 56 után pedig rendőrkapitányság lett, és az is a mai napig.”

Szóval mi köze ennek Mezopotámiához? Egyszerű: a kapitánysági tömb téglafalai és téglakerítései tele vannak kincset érő karcolt téglákkal. Nem tudom, melyik a legrégebbi, én mindenesetre rábukkantam egy 19. századira: „N. J. 1900. VI. 20.” Egy bizonyos „Németi Zsiga volt kapuőr” is megörökítette a nevét 1925. IV. hó 21-én, míg egy feldühödött hím 1937-ben azt az üzenetet hagyta ránk bizonyos Rozi nevű nőről, hogy az egy „kígyó”. De a kedvencem az a két tégla, amin egy-egy autó sziluettje látható, előtte pedig ez a felirat díszeleg: „megbaszta valaki” – oh, remélem, nem a két autót egy perverz alak! S Gönczi Ambrusnak is van remek találata a Vaskapu utca felőli oldalon 1951-ből: „itt rohadok már két hónapja”.

Természetesen a politikai állásfoglalások is teret, pontosabban vésetet kaptak: vannak a téglákon horogkeresztek, meg persze – hiszen Magyarhonban vagyunk – korabeli nyilaskereszt is akad. Szépen rímel rájuk egy mai kortárs mű, amely attól kortárs, hogy nem karc, hanem festett graffiti. S arra szólít fel bizonyos Orbán Viktort, hogy takarodjon el.

Érdekes, hogy ezt a felségsértő feliratot nem festették még át, elvégre az említett négy utca által határolt tömbben működik a belügy bűnügyi nyilvántartó hatósága is. Igaz, ha abból indulunk ki, hogy ha egy incifinci babilóniai királyocskának, Nabú-apal-uszurnak kijár az örök emlékezet, akkor a mi I. Viktor nagykirályunk is megérdemli, hogy ötezer évre fennmaradjon a neve. Lehetőleg az említett felszólító szerkezetben.

Kácsor Zsolt

Fotók: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2025. áprilisi számában.)