Ferencváros utolsó gőzmalma

Ha a Soroksári út 48–52. előtt elsétálunk a háromemeletes épület mellett, nehezen jönnénk rá, hogy a 19. század utolsó évtizedében milyen céllal épült. Első látásra iskolának, hivatalnak vagy irodaháznak tűnik – s nem is járnánk messze az igazságtól. Merthogy a híres Hungária-malom főépülete volt, annak idején itt kaptak helyet az irodák, sőt, itt lakott szolgálati lakásában a malom igazgatója is.

Valami furcsa oknál fogva imádom a 19. századi malmokat – mármint azt, ami megmaradt belőlük –, az én szememben mindegyik egy-egy ipari remekmű és ipartörténeti emlékhely. Márpedig a Hungária a maga korában egyike volt Budapest legmodernebb, legszebb és legnagyobb malmainak. 1892–93-ban épült, s kezdte meg működését a Hungária Egyesült Gőzmalmok Részvénytársaság beruházásában.

Igaz, nem ez volt Ferencváros első malma, hanem az 1866-ban épült Concordia, amelyet a Concordia Gőzmalom Rt. tulajdonolt, s amely csaknem nyolcvan évig, a második világháborúig üzemelt – de közben kétszer is leégett.

A Ferencvárosban épült utolsó malom pedig jelen írásunk tárgya, a Hungária volt, amelynek főépület-homlokzata ma is olyan szép, hogy aligha gondolnánk ipari létesítménynek. Akárcsak a Concordia, sajnos a Hungária-malom is leégett, 1909-ben olyan súlyosan, hogy a főépületen kívül csak két raktár maradt meg. Furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen e tűzeset miatt tudjuk részletesen, miként nézett ki a malom a fénykorában – a tűzről beszámoló Magyarország című lap 1909. november 3-i számában ugyanis ezt olvashatjuk:

„A Soroksári-ut 48. szám alatt, közel a közvágóhidhoz terül el a Hungária Egyesült Gőzmalmok Részvénytársaság köles-, borsó-, rizshántoló-, árpagyöngygyár és tengeri malma, amely egyike a főváros legmodernebb gőzmalmainak. A gyártelep 1892-ben épült, öt főépületből áll. Az utczai homlokzatot egy emeletnyi magasságu irodaépület foglalja el. Ugyanitt van az igazgató lakása is. A telep belső részén középütt emelkedik a tulajdonképpeni malomépület, amely hatemeletes. Ennek első részén van az árpahántoló, középütt a köleshántoló és hátsó része a rizsmalom. Ezek a részek egy-egy hatalmas tűzfallal vannak elválasztva, de amint azt egy ilyen hatalmas malom szerkezete megkivánja, minden emeleten számos ajtó vezet egyikből a másikba és a gépszijak és elevátorok részére is számos nyilás nyilik a falakban. Jobbra ettől az épülettől, a falához hozzáépitve van a hatalmas gépház és ettől jobbra különállóan foglal helyet a háromemeletes nyersáru raktár, míg a malomépület baloldalán egy ugyancsak háromemeletes raktár emelkedik a készáru beraktározására. A malomban összesen 300 ember dolgozik, ezeknek fele, 150 ember nappali, 150 pedig éjjeli szolgálatot teljesit.”

Az 1909-es tűzben a tudósítás szerint a malom teljesen elpusztult, ám a teljesen különálló raktárhelyiségek, amelyekben a nyers- és készárut halmozták fel, sértetlenek maradtak, igaz, a vízsugarak tönkretették az áru ötven százalékát. Az írásból a tűz oka is kiderül: a rizsmalom hatodik emeletén lévő, úgynevezett „koptatóban” keletkezett, ahol a nyers rizs héját koptatták le gépi erővel. Ide lift szállította a rizst, s a lángok annak egyik áttüzesedett csapágyától csaptak föl.

Ha azt gondolnánk, hogy a 19. és 20. század fordulóján jó állásnak számított a Ferencvárosban malomipari munkásnak lenni, mindenkit ki kell ábrándítanom: hiába voltak azok az egykori munkások oly közel az életet adó gabonafélékhez, a mindennapokban rettenetesen egészségtelen körülmények között kellett robotolniuk szinte éhbérért, s mivel a Hungária-malom éjjel-nappal üzemelt, a munkások két műszakban dolgoztak. Nem tudom, igaz-e a legenda, miszerint a munkahelyükön – ahol amúgy bőven lett volna liszt és kenyér – a munkások csak olcsó krumplit kaptak enni – mindenesetre valószínűnek tűnik annak fényében, hogy még a vasárnapi szabadnapot is csak 1906-tól engedélyezték számukra. Nem is sokáig bírták a munkát épségben: a maghántás során a levegőbe került apró növényi részecskék a tüdőbe kerülve megbetegítették őket, s akkor mehettek az utcára táppénz nélkül – ráadásul minden egyes alkalommal, amikor kiléptek a gyárból, megalázó motozásnak vetették alá őket, nehogy kicsempésszenek egy-egy marék rizst vagy kölest. Egy budapesti malomban dolgozó munkás mindössze két pozitívumot könyvelhetett el: elmondhatta, hogy van rendszeres jövedelme, még ha kevéske is; továbbá a malmok dolgozóit nem sorozták be.

Akárcsak a többi malom, a Hungária sem ért meg hosszú kort: 1963-ban végleg bezárták. Megmaradt épületei műemléki védettség alatt állnak.

Mi az a hengermalom?
Mint annyi mást, a korszerű malomipar meghonosítását is Széchenyi Istvánnak köszönhetjük, akinek a kezdeményezésére 1839-ben alakult meg az Első Pesti Hengermalom Részvénytársaság. A hengeres technika abban az időben a legújabb malomipari vívmány volt, amely Svájcból elterjedve lassan kiszorította azokat a régi malmokat, amelyekben évezredes módszer szerint malomkövekkel őröltek. A malomkövek szerepét gőzgépekkel mozgatott hengerek vették át.

A Hungária
Az 1860-as években sorra alakultak Pesten az újfajta hengermalmok. A Hungária 1893-ban száz munkással kezdte meg a termelést. Az árpagyöngy és köleskása készítésével foglalkozó üzem nemcsak 1909 novemberében, de a második világháború alatt is leégett, mindkétszer újra felépítették. Működése alatt a malom neve a tőkeérdekeltségének megfelelően többször is változott.

Kácsor Zsolt

Köszönjük Gönczi Ambrus helytörténész segítségét a cikk elkészítéséhez.

Fotó: Déri Miklós

(Megjelent a 9 magazin 2023. februári számában.)