Ahogyan jelenleg, több mint másfél évszázada is politikai kampány zajlott Ferencvárosban, akkor az 1872-es országgyűlési választások alkalmából. És a lapok akkor is beszámoltak az eseményekről: április 21-én – amint erről a Pesti Napló és a Magyar Ujság másnap, azaz pontosan 152 évvel ezelőtt egyként megemlékezett – Vidats János, Ferencváros legismertebb 48-as hőse, a Landerer-nyomdagép lefoglalója „tartotta ferenczvárosi választói előtt képviselői számadó jelentését”. A Pesti Napló finoman szólva sem volt elbűvölve az Országos 1848-as Párt radikális képviselőjének szónoklatától.
„Vidats beszédéről nincs valami különös mondanivalónk. Vidats minden beszédét egy kaptafára húzza, aki tőle […] csak egy beszédet hallott, az tudja mindazt, mit valaha mondtak és mondani fognak. „Átkos közös ügyes kormányrendszer“; „Magyarországot Ausztria provincziájává lealázni”; „a kormány és a neki vakon hódoló jogfosztogató többség”; „a dicső 48-ki törvényhozás”; „a dicső honvédség elhullott vére”; „a camarilla”; „a mészárszékre hurczolt ujonczok” s hasonló dolgok paraphrasisa képezi minden újabb beszéd változatlan anyagát.
Be kell azonban vallanunk, hogy ma Vidatstól egy új hasonlatot is hallottunk; szól pedig ez imigyen: „Ausztria nagyhatalmiságának sülyedő hajójának vontató kötelére akasztotta a kormány és a neki vakon hódoló többség Magyarország alkotmányos önállását és függetlenségét.” A thema ugyanez, de a szavak szebbek, mint rendesen. Ezt éljenezték meg az összegyűltek legjobban. A beszéd közepe táján még az eső is kezdett esni, mi még vizesebbé tette az egész mulatságot. A hallgatók legnagyobb része az eresz alá menekült s onnan hallgatta a mindinkább szakadó esőben a beszéd végét. Végül Hollós László adott a választóknak az „idő kegyetlensége fölötti” boszuságának kifejezést, azon ohaját nyilvánítván, hogy Vidats képviselhesse jövőre is a ferenczvárosi választókat. Az eső mindvégig együtt tartá a gyülekezetet, mert a legtöbben esernyő nélkül jelenvén meg, ünneplő ruhájukat a váratlanul támadt eső által nem akarták koczkáztatni. Valódi vízözön volt, mely azonban Vidats beszédével véget ért.”
Miként látta mindezt ezzel szemben a Magyar Ujság?
„Vidats János Pest-Ferenczvárosának országgyűlési képviselője a lapok és külön falragaszok útján is számadó jelentéstétel végett összehívta választóit tegnap délután 3 órára. Fölhivását természetesen ünneppé avatta az a szeretet és ragaszkodás, mely a ferenczvárosi tulnyomó többségben levő ellenzéki választókat Vidats Jánoshoz köti és igy megérthető, hogy ámbár az idő esővel fenyegetett, a választók már jóval három óra előtt oly sürü tömegben foglalták el a Rumbach-ház téres udvarát, hogy abba már csak szorongva lehetett bejutni. Pontban háromkor diszküldöttség ment Vidatsért, kit midőn megérkezett, oly egetverő éljenzéssel és lelkesültséggel fogadott a másfélezer számot tevő közönség, hogy zaja elhangzott a belvárosig.
Némi szerencsétlenség volt, hogy a negyedfél óra körül fölkerekedett vihar és a folyton szakadó zápor nem engedte az ünnepélyt azon részletességgel kivinni, amelyet akkor a rendezőség megállapított. Másrészt azonban ugyane körülmény megmutatta azt is, hogy a valódi ragaszkodás és a szeretet túlteszi magát az efféle kellemetlenségeken. Nem mozdult onnan egy lélek sem habár csurgott a víz az emberek nyaka közé, noha a szeretett képviselőjelöltnek folytonos éljenzésekkel megszaggatott […] jelentése igénybe vett háromnegyed órát.”
A szavát soha meg nem másító, elveihez mindvégig ragaszkodó Vidats végül újra országgyűlési képviselő lett, ám 1873-ban az általa alapított Ferenc- és Józsefvárosi Takarékpénztár és Hitelegylet csődje, a vele szemben felhozott megalapozatlan vádak és felesége halála miatt öngyilkosságba menekült.
A Kilenconline podcastja Vidats Jánosról Bencsik Mártával és Gönczi Ambrussal itt.
Újságidézetek és képek: adt.arcanum.com