„Fillérekből, téglánként” – százéves a Páva utcai zsinagóga

Idén emlékezünk a magyarországi holokauszt 80. évfordulójára – ebből az alkalomból mutatjuk be a kerület e gyönyörű épületét, amelynek története tükrözi a 20. századi magyar történelmet is.

„A legsúlyosabb viszonyok között, amikor minden magán- és középítkezés lehetetlenné vált, építették és avatták fel a Páva utcai új zsidó templomot. Hatalmas, monumentális épületet emeltek Isten házául, amikor minden építő keze elgyengült, és minden építő szerszám szünetelt. Szinte fillérekből, téglánként és deszkaszálanként hordozták össze az anyagot, emberfölötti buzgósággal és istenszeretettel. Sokan nem is hitték, hogy az új zsinagóga valóban felépül. Most már nincs helye a kételynek. Az építők megmutatták, mire képes az áldozatkészség és a szeretet. A templomot nagy ünnepségek közt adták át rendeltetésének. Dr. Zahler Emil, a körzet lelkes elnöke, dr. Farkas József, a körzet tudós papja, dr. Lederer Sándor, a hitközség elnöke, dr. Hevesi Simon, dr. Adler Illés főrabbik és a különböző felekezetek képviselői avatták az új hajlékot az Úr házává, hogy hirdesse a béke és egyetértés igéit a szétszakadt nemzedéknek. Az építkezést Baumhorn Ignác és Vámos Imre végezték művészettel, ihletettséggel.” (Múlt és Jövő, 1924/2., 79. oldal)

(Cikkünk a kép után folytatódik.)

A Mult és Jövő szerkesztőjének a fenti cikk megjelenése után főhetett a feje, hiszen a szövegbe hiba csúszott, mégpedig a legkényesebb fajtából: elírták a nagy építész nevét. Baumhorn ugyanis nem Ignác volt, hanem Lipót, és nem más volt ő, mint a 19. és 20. század fordulójának legismertebb és legnépszerűbb zsinagógatervezője, akinek az épületeivel tele van az ország.

Sajnos a cikkben az sem szerepel, hogy a zsinagóga olyan telken épült, amely önzetlen adományozás révén került a zsidó hitközség tulajdonába. Nem is akárki adományozta az ingatlant: Braun Géza volt a nemes felajánló, aki többek között abból gazdagodott meg, hogy ő alkotta meg a ma is ismert Hubertus vadászlikőrt.

A közadakozásból épült, mintegy ezerhétszáz férőhelyes zsinagóga homlokzata keleties jelleget mutat ugyan, de maga az épület eklektikus stílusú.

Nagy mérete miatt a vészkorszakban internáló- és kisegítő táborként használták, azaz ide gyűjtöttek össze több száz zsidó (vagy annak minősített) magyar állampolgárt.

A második világháború után a zsinagógai élet visszaszorult, az épület állaga folyamatosan romlott. A rendszerváltás után még itt működhetett a Hasomer Hacair nemzetközi zsidó ifjúsági szervezet magyar csoportja, ám az épület megmentésére a legjobb megoldásnak az kínálkozott, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) 1999-ben felajánlotta a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány céljaira. A felújítás állami segítséggel történt meg a 2000-es évek elején. Igyekeztek az épületet eredeti pompájában helyreállítani, amihez csaknem százéves fotókat használtak segítségül. A felújítás során 800 négyzetméteres díszítőfestést és 760 folyóméter aranyozást kapott az épület, amelyet statikailag is megerősítették, s rendbe hozták a szigetelését.

Az épületben a Zima András által vezetett Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény dolgozik 2004 óta. Rendszeresen tartanak konferenciákat, kiállításokat, kulturális rendezvényeket, sőt hitközség is működik a falak között: a Páva utcai körzetet Radvánszki Péter, a Mazsihisz egyik legfiatalabb rabbija vezeti.

Kácsor Zsolt
Fotók: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. májusi számában.)