Szép és képző – Török Pál utca 1.

Tudják, mi a különbség a szépművészet és a képzőművészet között? Nem baj, ha nem, mert a cikkünk nem is erről szól. Hanem a Kisképzőről. És ki fog derülni belőle a válasz.

A mindenki által Kisképzőnek hívott intézmény neve jelenleg hivatalosan Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium, ami nem túl szép, viszont pontos. S mivel Arisztotelész óta tudjuk, hogy a szép az esztétika egyik alapkategóriája, kicsit lovagoljunk még rajta. Az iskola száz évvel ezelőtti neve sokkal szebb volt, mint a mostani, úgy hívták, hogy Székesfővárosi Iparrajziskola. De még ennél is jobban hangzott az 1946-ban kapott elnevezése: Szépmíves Líceum. A kommunisták puritán lelke nem is bírt ennyi szépséggel, úgyhogy az iskola 1950-ben rút szocreál nevet kapott: Állami Művészeti Gimnázium, majd Képző- és Iparművészeti Gimnázium lett belőle.

S most már elárulom, hogy a Szépművészeti Múzeum homlokzatán miért nem az a kifejezés áll, hogy Képzőművészeti Múzeum. Azért, mert a 19. század első felében magyarul a szépművészet szó jelentette azt, ami ma a képzőművészet. S ezzel az időugrással el is érkeztünk mai tárgyunkig, amely a Kisképző 1893-ban átadott Török Pál utcai épülete.

A képzés előzményeiről röviden csak annyit: mint annyi minden a mai Magyarországon, ez is Mária Terézia dicsőséges uralkodására vezethető vissza. Az iparostanoncok és tanítójelöltek rajzi képzésére az ő egyik cs. és k. rendelete adott utasítást, ennek nyomán jött létre 1778-ban a Budai Rajziskola, majd 1788-ban a Pesti Rajziskola. Ez utóbbi a Czukor utcában működött, s mivel óriási volt rá az ipar igénye, a 19. század második felére a rajziskolának új épületet kellett emelni. Amúgy kezdetben nem művészeket, hanem kőműveseket, ácsokat, kőfaragókat, asztalosokat, üvegeseket, szobafestőket, rézműveseket, aranyműveseket, bőrösöket képeztek itt.

Az új épület Kauser József építész (1848–1919) tervei szerint épült fel a Ráday és a Lónyay utcát összekötő első keresztutcában, amely hajdan az Oroszlán nevet viselte. Kauser Józsefet aligha kell bemutatni, hiszen az ő tervei alapján készült a mai Semmelweis Egyetem I-es gyermekklinikája, a MÁV-palota a Kodály köröndön, és Ybl Miklós halála után ő volt az, aki befejezte a Szent István-bazilika tervezését. Kerületünkben a Kisképzőn kívül még két fontos épület tervezőjét tisztelhetjük benne: a Budapesti Református Főgimnáziumét a Lónyay utcában és a Szent László Közkórházét a Gyáli úton.

Ami a Kisképzőt illeti, Gönczi Ambrus helytörténésztől, rovatunk állandó szakértőjétől megtudtuk: az 1886-ban kezdődött tervezés során Kauser együtt dolgozott a Székesfővárosi Iparrajziskola akkori igazgatójával, hogy az oktatói szempontjait is érvényesíthesse a munka során. Mint Gönczi kifejtette: a tégla architektúrájú saroképület a homlokzatán lévő gótikus formajegyek ellenére eklektikus stílusú. „A fa kapuszárnyak magas színvonalon mintázott ablakai és a felettük látható üvegbetétes rózsaablak igényes kezek munkájának tanúbizonysága. A külső leginkább szemet gyönyörködtető része a sarok felé néző homlokzat. Két oldalán gótikus támíveket idéző fiatornyos pillérköteg, annak tetején timpanon és középen csúcsívben záródó lizénák (a fal síkjából kiálló, pillért vagy oszlopot utánzó, de nem teherhordó vakolatsávok – a szerk.) hangsúlyozzák a szimmetriát” – írta az épületről a helytörténész.

Annak idején a végzett tanulók líceumi érettségit szereztek, s olyan végbizonyítványt kaptak, amelynek alapján segédvizsgát tehettek. Ma a Kisképző már a képzőművészeti egyetem „előszobája”, az ország egyik legnagyobb presztízsű középiskolája. Büszkék lehetünk rá, hogy a 9. kerületben áll.

Kácsor Zsolt

Fotók: Stépán Virág

Megjelent a 9 magazin 2025. júniusi számában.