Táncsics in da house – Sükösd Miklós a magyar demokratikus baloldal első nagy alakjáról

225 éve született, 140 éve halt meg Táncsics Mihály, aki egy darabig itt élt a kerületben. Jóformán semmit sem tudunk róla azon kívül, hogy 1848. március 15-én kiszabadították a börtönből. Pedig a magyar demokratikus baloldali hagyomány első nagy alakja volt, büszkén vállalható kulcsfigura: igazi (h)ős. Radikális demokrata, a cenzúra nagy kritikusa, a parasztok és munkások érdekeit képviselő harcos újságíró és a jogkiterjesztésért küzdő mozgalmár volt. Nemcsak az emléktábláját láthatjuk az Üllői út 23. alatti ház falán, hanem itt is él velünk egy szellemi házban (in da house).

Táncsics Mihályra (1799–1884) idén, 2024-ben a születése és a halála évfordulója miatt is emlékezhetünk, és bár nem kísérték megemlékezések az évet, ez kiváló alkalom felidézni az alakját és eszméit.

Korai szociáldemokrata

A felvilágosodás elveinek az eliteken messze túlnyúló elterjedését, elmélyülését szerette volna elérni, a „mély felvilágosodást”. Népiskolai oktatási programja a magyar nép túlnyomó többségét alkotó parasztság iskoláztatását tűzte célul. A gazdasági életben érdekképviseletet akart, részt vett a munkavállalókat hatékonyan képviselő munkásegyletek, a korai szakszervezetek vezetésében. Politikai vezérelve a társadalmi egyenlőség volt, a gazdaságilag kiszipolyozott és politikailag elnyomott rétegek felemelkedését szerette volna elérni. Emberhez méltó életet, jobb lehetőségeket a mindenkori „letaposottaknak”. Korai szocialista elveket vallott, de Marx kortársaként a marxizmus elterjedése (és a proletárdiktatúrát kikiáltó lenini és bolsevik terror korszaka) előtt. Klasszikus korai szociáldemokrataként egész életében népjóléti reformokat követelt – azt, amit ma jóléti államnak mondanánk.

Élete kész kalandregény

Filmre kívánkozó életéből csak néhány villanás: fiatalon gyalog, elnyűtt bocskorban járta be Európát, hogy könyvkiadót találjon itthon cenzúrázott művei megjelentetéséhez. Az 1848-as forradalom alatt a sajtószabadságot éltetve egy budapesti tüntetésen saját kezűleg, fáklyával gyújtotta lángra és égette el a kormány (már a forradalmi kormány) sajtószabadságot korlátozó sajtótörvényét.

A forradalom után évekig bujkált a háza alatt vájt gödörben Haynau rá vadászó rendőrspiclijei elől, majd a megtorlást folytató Bach-korszakban. Éjszakánként feljárt a házba aludni a feleségéhez, aki annak rendje s módja szerint teherbe esett, majd egészséges kislányt szült. Ám a kislányt az apa kilétének titokban tartása miatt zabigyereknek kellett hazudni.

De nézzük sorban: Táncsics Mihály szegény parasztcsalád gyermekeként, szlovák anyától, horvát apától született egy bakonyi kis faluban, Ácsteszéren, 1799. április 21-én. Bár gyerekként alig kapott lehetőséget iskoláztatásra, tudásvággyal, szorgalommal, önképzéssel művelt férfivá nevelte magát. Budán 1822-ben elvégezte a tanítóképző tanfolyamot, aztán több helyen a gimnáziumot. Latint és jogot is hallgatott, de érdeklődése egész életére a nyelvészet felé fordult. Magántanítóskodott, hogy fenntartsa magát, 1835-ben például a gyermek erdélyi arisztokrata, Teleki Sándor tanítója volt.

1848-ban országgyűlési képviselő lett

Az 1830-as évektől kezdve aktívan részt vett a reformkor társadalmi és politikai mozgalmaiban, radikális társadalmi reformokat és jobbágyfelszabadítást követelt. A reformmozgalmak – Szinnyei József szavaival – úgy „elragadták amúgy is szabad tollát”, hogy sajtóvétség miatt elítélték, és 1846-ban a budai helyőrségi börtönbe zárták. Írásai erősen hatottak a márciusi ifjak programjára. 1848. március 15-én szabadították ki a börtönből a forradalom lelkes tömegei. A volt rabot hintóba ültették, amit maguk a lelkes fiatalok vontattak le a Várból, majd át Pesten.

A 1848-as forradalom és szabadságharc időszakában rövid időre országgyűlési képviselővé választották. Emellett írta, szerkesztette és kiadta a Munkások Újsága című hetilapját, amely a paraszti és kézműves munkásközönséget célozta társadalmi eszmékkel, politikai információkkal és helyi hírekkel. Az írástudatlan földműveseknek nemegyszer a tanítók és a papok olvasták fel az újságot. Ők írták meg a parasztlevelezők panaszait, tudósításait is a lap számára arról, milyen nehézkesen megy a forradalmi intézkedések helyi megvalósítása. Már amikor nem épp maga a szerkesztő írt álnéven olvasói levelet az újságba a parasztok nevében és érdekében.

A börtönből ismét az országgyűlésbe

A szabadságharc leverése után, amikor nyolc év bujkálásra kényszerült házának pincéjében, a sötétben, gyertyafénynél, később álnéven megjelentetett műveket írt. 1857-ben kegyelmet kapott, de szabadsága ismét rövid ideig tartott: 1860-ban felségsértés vádjával megint tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Végül 1867-ben, a kiegyezéskor kihirdetett amnesztiával szabadult.

Táncsicsot 1869-ben ismét parlamenti képviselőnek választották, mandátuma 1872-ig tartott. Az országgyűlésben támogatta a zsellérek földhöz juttatását, az állam és az egyház szétválasztását. A választójog szélesítését követelte, és ellenezte a gazdagoknak adott különleges választójogot. Gyakran konfliktusba került a korszak liberális politikusaival is.

1869-ben az Általános Munkásegylet, az első szocialista munkásszervezet elnökévé is megválasztották. Ez már a későbbi modern, szociáldemokrata szakszervezetek elődje volt. Táncsics az Arany Trombita című hetilapját – az 1848-as Munkások Újsága szellemi örökösét – az egylet rendelkezésére bocsátotta. A lap erős Habsburg-ellenes és függetlenségi hangvételével valódi néplapként működött, a parasztság és az egyre inkább ipari, gyári munkásság ügyeit képviselte.

Termékeny szerzőként Táncsics közel harminc kötetet jelentetett meg: tankönyveket, politikai és nyelvészeti tanulmányokat, szépirodalmat. Összegyűjtött írásai tizenkét kötetes kiadásban láttak napvilágot. Önéletrajza Életpályám címmel lelhető fel az antikváriumokban és a könyvtárakban.

„Magyarország dicső lesz és boldog!”

Táncsics Mihály elvhű emberként élt mindvégig. Büntetésképpen hosszú élete jelentős részét börtöncellákban vagy bujkálva kellett eltöltenie – miközben folyamatosan írta műveit, gyakorta csak egy szál gyertya mellett. Évtizedeken át homályhoz szokott szeme, látása folyamatosan romlott. Középkorúan félig, idős korára szinte teljesen megvakult.

Tragikus sorsa egybecseng 1848-as nagyjaink sorsával, akiknek egy részét kivégezték, mások emigrációban vagy belső magányban vergődtek. Idős korában Táncsics nagy szegénységben, elfeledetten élt. A „jó öreg Táncsics Mihályról, Táncsics bátyánkról”, aki „ott lakik az Üllői úton a Köztelek mellett” szerény hajlékában, barátja, a remek liberális író, ügyvéd és politikus, Eötvös Károly írt felejthetetlen visszaemlékezést, felidézve, hogy az örök optimista öreg Táncsics leszögezte: „Magyarország dicső lesz és boldog!”

A legszebben Ady Endre szól a plebejus demokrata példájáról Emlékezés Táncsics Mihályra című versében.

Kend volt, Táncsics Mihály,
A mi kora lelkünk:
Attila ugarján,
Táblabírók földjén,
Szenvedő szerelmünk.

Kendnek sok fájdalmát
Szivesen fájlaljuk
S e fájó országban
Kendnek ős szerepét
Szivesen vállaljuk.

Kend, bizony, elporladt,
De mink, akik élünk:
Vagyunk bizalommal,
Vagyunk új Táncsicsok
S miként kend, remélünk.

Sükösd Miklós
szociológus, a Koppenhágai Egyetem tanára

Borítógrafika: Kiss Flóra Hanna

(Megjelent a 9 magazin 2024. december – januári számában.)