Üresen áll a 180 évvel ezelőtt tervezett kaszárnya – a Kilián története

Mária Terézia laktanya néven a főváros háziezrede, a 32. gyalogezred szálláshelyeként szolgált eredetileg az épület, amelynek máig tartó kalandos történetéről ír Gönczi Ambrus ferencvárosi helytörténész.

„Itt kapott helyet 1921–1929 között a Magyar Királyi Hadimúzeum, 1931-től a Horthy Miklós Kollégium, 1934-től pedig a magyar Királyi Budapesti Helyőrség altiszti kaszinója. A második világháború erősen megrongálta az épületegyüttest, és csak 1952-re állították helyre, amikor már Kilián György (1907-1943), a második világháborúban Lengyelországban elesett partizán nevét viselte. Az alagsori pincékben még 1948-ban bútormázoló üzemet létesítettek, emeletén pedig 1955-ben elkezdtek lakásokat kialakítani a 9. Honvéd Elhelyezési Osztály számára, ám igazi polgári hasznosítása csak néhány év múlva történt meg. A laktanya fontos szerepet töltött be az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, amikor a legfontosabb fővárosi helyszínek egyikeként gyakorlatilag a fegyveres ellenállás szimbólumává vált” – írja Gönczi, kiemelve, hogy a hatalmas, üres épület máig keresi a funkcióját.

A cikkben nincs szó róla, de a Harminckettesek terét a császárnő gyalogezredéről nevezték el, miután 1933-ban Horthy Miklós felavatta a téren álló szoborcsoportot. Hild József volt az épület tervezője, aki a bécsi művészeti akadémián tanult, majd olasz tanulmányút során formálódott az építészeti világa. Budapesten közel kilencszáz terve kapott engedélyt, 1854-ben ő lett a város főépítésze. Hild nevéhez kötik azt a belső udvaros, függőfolyosós bérháztípust, amelyet „régi bérház” néven szokás emlegetni.

Akit ennél is behatóbban érdekel az épület története, ellátogathat a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteménybe, ahol még több képet és anyagot talál a témában.

Fotó: PestBuda