Döme Zsuzsanna Suzi: „Itt az ideje kutyapártosítani Európát”

Nyakunkon az összevont önkormányzati és EP-választások. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnökét, a kilencedik kerület alpolgármesterét többek között arról faggattuk, milyen hatással volt a pártra a nemrég kirobbant előválasztás-gate; mit gondol a nagy önkormányzati beruházásokról; milyen esélyekkel indulnak neki az idei dupla választásnak. Meg egy csomó minden másról.   

Kilenconline: Tudom, lerágott csont, rengeteget nyilatkoztak már erről a témáról, mégis megkérdezem: lemondtak, nem mondtak le – mi történt a Kutyapárt legutolsó taggyűlésén? Mi volt ennek az egész hacacárénak a lényege? 

Döme Zsuzsanna Suzi: Igazából nem egy bonyolult történet, nem körmönfont politikai ármánykodások miatt történt ez az egész fiaskó: volt egy taggyűlésünk, ahol a tagság elég nagy arányban leszavazta azt az előterjesztésünket, hogy Gergő (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke, 12. kerületi önkormányzati képviselő – a szerk.) részt vehessen az előválasztáson. Mi akkor úgy éreztük, nagyon nehéz lesz pártot vezetni úgy, ha nem áll mögöttünk a többség, ezért előbb Gergő jelentette be, hogy nem indul az önkormányzati választáson polgármesterjelöltként, aztán közösen azt is, hogy lemondunk a társelnöki posztunkról. Aztán meg azt, hogy mégsem: mert miután a pártigazgatónk tizenpár óra alatt összerántott egy rendkívüli taggyűlést, amelyen újra átbeszélhettük vitás ügyeinket, a tagok mellénk álltak, és megerősítettek minket a társelnöki pozíciónkban. De tény, hogy – ahogy ezt már tényleg sokszor elmondtuk – hibáztunk: lehetett volna talán hosszabban vitázni a javaslatunkról, ügyesebben kommunikálni a tagsággal. Mentségünkre szóljon, hogy váratlanul ért minket ez a nagy elutasítás; mi minden taggyűlés előtt tartunk egy online megbeszélést, azon még nem tűnt fel, hogy ekkora vita lenne ebben a kérdésben. 

Kilenconline: Mi váltotta ki ezt a nagy ellenállást? Tizennyolcan igennel, tizennyolcan nemmel szavaztak Kovács Gergely előválasztási indulására, kilencen pedig tartózkodtak.

DZSS: Páran beparáztak. Féltik a pártot, nem akarják, hogy elsüllyedjünk az „ellenzéki mocsárban”. Ami tulajdonképpen nagyon jóleső dolog: mi sem azért dolgoztunk 2006 óta, hogy katasztrófába vezessük a társaságot. Maradjunk abban, én nagyon örülök annak, hogy végül maradt az egység, és meg tudtuk beszélni ezeket a dolgokat. Nagyon rossz volt lemondott társelnöknek lenni.

Kilenconline: Mitől parázott be a „borzalmas tagság”? Miért tartanak attól, hogy a Kutyapárt – ahogy mondta – elsüllyed az ellenzéki mocsárban?

DZSS: Mert nem akarnak a DK-val együtt dolgozni, indulásról, visszaléptetésről egyeztetni, koordinálni. Ahogy mi sem: szerintem ez az elmúlt években végzett munkánkból is kiderül. Mi azt gondoltuk, Gergő simán hozhatja az előválasztást, ami jó esély lehet arra, hogy megmutassuk a Kutyapárt erejét, aztán nekimenjünk a helyi hatalomnak, elinduljunk az önkormányzatin. Mások meg azon aggódtak, hogy ez így biztosan nem megy, hiába az előre megbeszélt feltételek, pár képviselői helyet azért csak oda kell majd adnunk az ellenzéknek. De azóta ez a helyzet is változott; abban sajnos tényleg igaza van a tagságnak, hogy nemigen lehet megbízni az ellenzéki pártokban. Ma sajnos ilyen a politika állapota. (Patthelyzet alakult ki a 12. kerületi előválasztással kapcsolatban, mert a Momentum kihátrálni látszik a civil indulóval és az MKKP-val közös megegyezésből, amely szerint az előválasztás győztese indul a választókerületek kétharmadában és a polgármesteri posztért. Ezt a felállást eredetileg a Momentum indítványozta, most mégis úgy néz ki, a DK-val és az LMP-vel együtt ők is hajlanak arra, hogy újratárgyalják az indulás feltételeit – a szerk.)

Kilenconline: Gondolom, azért nem lepte meg nagyon ez a kavarás. Már csak azért sem, mert, ahogy láttam, az Ecseri úti metrómegálló felszínrendezése körüli városházi vita is elég eseménydús volt. 

DZSS: Hú, az nagyon izgalmas volt. Meg szomorú. Rossz volt látni, hogy végül a József Attila-lakótelepen élőket képviselni hivatott körzetes képviselők is leszavazták a felújítást – pedig nekik aztán tényleg kötelességük lett volna, hogy az őket megválasztó emberek érdekében lépjenek fel. Nekik kellett volna a leghangosabban verniük az asztalt: igenis fontos, hogy megvalósuljon ez a beruházás. Nyilván, értem, felment a kifli ára, és sok pénzről beszélünk; de az önkormányzat a tömbrehabilitáció miatt a Középső-Ferencvárosra is rengeteget költ, az infláció miatt béreket emel, amiket megszavaznak, az Ecseri felszínrendezését pedig nem. Nem értem. Illetve de; ez nyilván politikai döntés volt: támadjuk a városvezetést, ne legyenek látható eredmények, mert ha túl sikeres, akkor… Akkor mi történik? Hiszen ők a városvezetés, az ellenzéki kétharmad, ha egy fontos beruházás átmegy, az nemcsak Baranyi Krisztina sikere, hanem az övék is. Ehelyett marad a „fapad”. Lebetonozzuk szépen az egész placcot, és megkörítjük egy picit több zölddel. Jó lesz az. Az már más kérdés, hogy aki olvas szakirodalmat, várostervezéssel, építészettel kapcsolatos cikkeket, vagy ellátogatott már legalább egyszer az Építészfórumra, az tudja: ahhoz, hogy egy ilyen tér tényleg élhetővé váljon, hogy ne szaladjon azonnal haza a nagymama az unokájával, amint kijön a boltból, olyan fejlesztés kell, ami markánsan megváltoztatja ennek a területnek a karakterét. Közösségi funkciót ad neki. Arról már nem is beszélve, milyen fájdalmas volt nézni, ahogy az MSZP egy, még a Fidesz-konzultációnál is átlátszóbb „közvéleménykutatásra” hivatkozva bizonygatja: az embereknek nem kell a költséges beruházás. Mégis, mit válaszoljanak az emberek, ha azt kérdezik tőlük: „Akar-e drágán rossz teret, vagy inkább olcsón jót?”

Kilenconline: Ahogy mondta, a Kutyapárt körüli balhé egy előválasztás miatt robbant ki. A Ferencvárosban lesz előválasztás?

DZSS: Én nem hallottam róla, hogy itt bárki is előválasztást szeretne. 

Kilenconline: Ha mégis lesz, elindul rajta?

DZSS: Persze. Abban, hogy a 9. kerületben Baranyi Krisztina lett a polgármester, nagy szerepe volt annak, hogy indult az előválasztáson, és megnyerte, mert így az emberek már a választás előtt ki tudták nyilvánítani, hogy támogatják. Ebből a szempontból Ferencváros jó példa, itt működött ez a megoldás. De egyelőre azt sem tudom, kivel kellene megmérkőznünk. A Fidesszel nyilván hülyeség lenne, a többiek közül meg eddig csak a Jobbik meg a Mi Hazánk állított listát, másról nem tudok, aki akár csak egy polgármester- vagy képviselőjelöltet kiállított volna. Szóval nincs kivel tárgyalni.

Kilenconline: Értem. Kérdés: országosan hány polgármester- és képviselőjelöltet indítanak majd? Csak úgy kábé.

DZSS: Lesz még egy utolsó taggyűlésünk, amelyen véglegesítjük az országos listát. Most azt mondanám, olyan harminc-negyven jelöltünk lesz, ami szerintem a Kutyapárt méretéhez képest elég sok, főleg, hogy mi tényleg csak olyan embereket vagyunk hajlandók indítani, akik felkészültek, hozzáértők, rátermettek. Nem véletlen, hogy nálunk komoly, másfél éves képzésen kellett átesnie annak, aki ilyen tisztségre jelentkezett; nem akartunk hülyét csinálni magunkból, látva, hogy milyen, hmm…, „hézagos” egyes önkormányzati képviselők hozzáértése, működése. Mi úgy döntöttünk, csak azokat indítjuk el, akik előzetesen bizonyították, valóban készek arra, hogy az őket megválasztó embereket, a közösség által fontosnak tartott ügyeket képviseljék. Ezért a jelentkezőket jól megtornáztattuk, a saját tapasztalataink alapján, komoly szakértők bevonásával olyan programot dolgoztunk ki nekik, amely lehetővé tette, hogy megtanulhassák, elsajátíthassák az induláshoz szükséges alapokat. Házi feladatokat is kaptak: helyi ügyeket kellett megírniuk, komplett költségvetéseket kellett értelmezniük, pályázati rendszereknek kellett utánanézniük; de még az adatigénylést is gyakoroltattuk velük. Ez fontos volt, hiszen szerettük volna, hogy csak olyanok kerüljenek be a jelöltjeink közé, akik képesek ellátni ezeket a feladatokat. Kilencvenen kezdték, negyvenen maradtak. Megértem. Nem mindenkinek van kedve jogszabályokat olvasgatni, közbeszerzések mellékleteit böngészni, szerződéseknek utánanézni – pedig ez mind-mind kikerülhetetlen, ha felelősen akarnak eljárni, hiszen egy önkormányzatban tényleg milliárdos összegekről kell – felelősen – dönteniük. Kommunikációból is igyekeztünk felkészíteni őket, mert fontosnak tartjuk, hogy mindig igazat mondjunk a lakosságnak – még akkor is, ha ez néha nehéz.

Kilenconline: Mert nem feltétlenül azt mondják, amit hallani szeretnének.

DZSS: Igen. Mégis az igazmondás az egyetlen jó stratégia, a többi csak propaganda, abból meg kapnak eleget a szegény választók. Hosszú távon csak az őszinte kommunikáció fenntartható, a propagandistát előbb utolérik, mint a sánta aláírásgyűjtőt; a helyi képviselők közül is tudnék olyat mondani, aki az egyik csoportnak ezt mondta, a másiknak azt, aztán csodálkozott, hogy lebukott, mert „jé, ezek beszélnek egymással!”

Kilenconline: Ferencvárosban indul más kutyapártos jelölt is?

DZSS: Igen. Rajtam kívül két kutyapártos jelölt még biztosan lesz Baranyi Krisztina listáján.

Kilenconline: A Kutyapárttal kapcsolatban sokak félelme, szorongása, hogy megkomolyodnak, jópofa-szimpatikus, kvázi civilként politizáló „viccpártból” gyomorbajos, komolykodó politikai szereplővé váltnak. Ebben nyilván komoly szerepe van annak, hogy egyre nagyobb a támogatásuk, ráadásul a két társelnök jelentős munkát végez a saját kerületében; ön Ferencvárosban például a kulturális fejlesztések terén.

DZSS: Meg a civil ügyek terén, több fontos szociális ügyben – hozzám tartozott többek között a Kábítószerügyi Egyeztető Fórummal kapcsolatos munka –, a pályázati rendszer átalakításában, a kulturális ingatlanokkal kapcsolatos gazdálkodásban, az önkormányzati pénzek elosztásának átláthatóvá tételében; de a járványügyi védekezést is én koordináltam, akkor is jól jött a háznál a kutyapártos, aki tud unortodox megoldásokat javasolni egy olyan helyzetben, amilyennel még soha egyetlen önkormányzat nem találkozott. Ahogy mondani szokták, sorolhatnám. Mondja, hogy viccpárt, oké, értem, tudom. De az önkormányzati munkában nem volt sem idétlenkedés, sem viccelődés: komoly csatákat kellett vívnunk azért, hogy hatékonyan végezhessük a munkánkat, hogy elérhessük azokat a dolgokat, amelyekben hiszünk, amelyeket fontosnak tartunk és amelyek a választóink, a kerület lakosai számára is fontosak. Például azt, hogy kivigyük a művészetet a közterületekre, ne csak a galériákban, hanem az utcán is találkozhassanak az emberek izgalmas, érdekes, fontos alkotók izgalmas, érdekes, fontos alkotásaival. Hogy megnyitottuk a Konnektort, egy valóban progresszív, új kulturális intézményt itt, a Ferencvárosban, ami ráadásul – mivel én „kutyapártos aggyal” gondolkodom, a kreativitásra, az egyedi megoldásokra, a közösség és az önkéntesség erejére építek – nem került közpénzcsilliárdokba. Vagy az, hogy a járvány idején a képviselőtársak heves ellenzése dacára is – hát hogy gondolom én, hogy ekkora zríben hatszáz önkéntes fog összevissza rohangálni a kerületben – sikerült úgy mozgósítanunk a civileket, hogy velük együtt végül ezerháromszáz embernek tudtunk segíteni. Ezt belső erőforrásokból, azzal a néhány családsegítővel, akik az önkormányzat rendelkezésére állnak, nem tudtuk volna megoldani.

Kilenconline: A „sokak” félelme ezek szerint alaptalan. Tény, hogy komoly munkát végez a Kutyapárt, de a kreativitása, a bája, a közösségiessége, a civilsége megmaradt.

DZSS: Mi mindig azt mondtuk, hogy elegünk van a „jövő idejű politikusi magatartásból”. Mert nehezen tudjuk elhinni azt, amit számtalan más párt tótumfaktumai állítanak: „ha ránk szavazol, fél év alatt megváltozik ez az ország, lesz tisztességes politika, átlátható gazdaság, jól működő egészségügy, szabad és minőségi oktatás”. Ez nem ilyen egyszerű, nem lehet egy választási győzelemmel a bukszádban egy csapásra megváltoztatni egy országot. Ha változást akarsz, ahhoz építkezés, hosszú távú, elkötelezett munka kell. Ezért is kezdtük el annak idején azt a fajta alulról induló építkezést, ami idáig vitt minket: mert hiszünk a közösség erejében, és abban, hogy a „politikus” csak akkor hajlandó változni, ha az állampolgári nyomás rákényszeríti; olyan lesz, amilyenné ez a nyomás formálja. Egy tudatos, aktív, a közügyek iránt érdeklődő állampolgárokkal teli országban csak tisztességes, vagy legalábbis kevésbé korrupt és önző politikusok érvényesülhetnek. Oké, de honnan vegyünk egy csomó tudatos, aktív, a közügyek iránt érdeklődő állampolgárt? Hol teremnek ők? Sehol. Csak akkor válhatnak ilyenekké, ha komolyan veszed őket és lehetőséget adsz nekik, hogy részt vegyenek a közéletben, beleszólhassanak azokba az ügyekbe, amelyek foglalkoztatják, érintik őket. Ha bevonod őket a közügyek alakításába; csak az a baj, hogy ezer év „jól van, Pista bácsi, itt van öt kiló krumpli, ugye tetszik tudni, hova kell húzni az ikszet?” után már nehezen hiszik el neked, hogy tényleg ez a célod. 

Kilenconline: Talán nem is tudják, mit kezdjenek ezzel a lehetőséggel, nincs ennek hagyománya Magyarországon.

DZSS: Így van. Itt annak van hagyománya, hogy „A fene egye meg, ez így nem jó, csináljon már valaki valamit! Ja, hogy én? Kösz, nem.” Ez nem a részvételiség, az állampolgári kontroll útja. Rá kell venni az embereket arra, hogy a saját kezükbe vegyék az irányítást, hogy felelős állampolgárként viselkedjenek. Változást akarsz? Tegyél érte. Mi ezért is kezdtük el kicsiben: utcáról utcára próbáljuk bevenni az országot, és rávenni az embereket, hogy legalább a saját közvetlen környezetükben tegyenek valamit azokért a dolgokért, amiket fontosnak tartanak. Kopott a pad? Fesd le. Kátyús az út? Kapj fel egy lapátot. Ne mástól várd a változást, vegyél részt a saját életed alakításában. Ehhez nem kell beülni a parlamentbe, elég, ha összebeszélsz a szomszédaiddal, alakítasz egy aktív, tudatos kis csoportot, együtt kitaláltok valamit, és megcsináljátok. Mi segítünk: adunk pénzt, tudást, önkénteseket. Nagyobb a baj? Menjetek be az önkormányzatba, és kiabáljatok addig, amíg szóba nem állnak veletek. Tudd, hogy ki a képviselőd, ki a polgármestered, és ne félj kérdezni, felelősségre vonni, ha lusta vagy korrupt, ha nem hajlandó tenni a dolgát: jelesül azt, hogy a te meg a körülötted élők életét szebbé, jobbá, egyszerűbbé tegye. Érdekel, hogy mi történik a kerületedben? Ülj be a testületi ülésekre. Szeretnéd tudni, mi alakítja az országos politikát? Tájékozódj. Ha ezt teszed, egy idő után kialakul benned egyfajta forráskritikus látásmód, és képes leszel arra, hogy tényleg a hírek mögé láss. Mert lehet, hogy úgy érzed, nem neked szólnak a döntések – de rólad szólnak. Ne azt válaszd, aki hangosabban mondja, hogy a másik ilyen meg olyan, szavazz rám, hanem arra, aki tényleg tesz is: érted meg a körülötted lévőkért is. Engem az sem érdekel, ha nem a Kutyapárt jelöltjeire szavazol, de szavazz, és szavazz normális politikusokra.

Kilenconline: Megjött a tételmondat, ráadásul, ha jól számolom, már vagy a tizenötödik, itt kéne lezárni az interjút. De jön az EP-választás is, ott blixel a sarokban, Pesten pedig lassan húsz százalék körülire mérik a Kutyapártot, úgyhogy meg kell kérdeznem, mire készülnek: elfoglalják Brüsszelt?  

DZSS: Hát, szerintem az összes magyar képviselői helyet elfoglaljuk. Na jó, mondjuk, hatot. Ott van mindjárt a listavezetőnk, Le Marietta, aki azon túl, hogy a Kutyapárthoz is kötődik – lelkes passzivista volt; várjál, van ilyen?! –, a fővárosi közösségi költségvetés egyik kidolgozója és a Járókelő.hu anyukája is egyben. Utóbbi kezdeményezéséből mi is sokat merítettünk, annak a mintájára alkottuk meg a Rendkívüli Ügyek Minisztériumát. Ő biztos bejut az EP-be. Aztán ott van Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom alapítója, az ország egyik legfontosabb civil szervezetének elindítója. Ő is bejut. A harmadik helyen az egyik alelnökünk, Juhász Veronika indul, aki civilben jelenleg a második kerület képviselője, szerintem neki is bérelt helye van az EP-ben. A negyedik Tóth Imre „Bruti”, tudom, vicc az egész, haha, de őt is beszavazhatják, aminek én személy szerint nagyon örülnék, mert szerintem kellene valaki, aki megnevetteti ezeket a savanyú képű brüsszeli bürokratákat. Aztán ott van még Becker András, az ország egyik legnagyobb oknyomozó újságírója, aki konkrétan büntetőeljárásig vitte az Elios-ügyet, aztán egy cseppet kiégett, mert hiába tárta fel a Tiborcz-féle balhékat, nem történt semmi. Úgyhogy inkább otthagyta a szakmát, és elment Nyugat-Európába kamionsofőrnek. Gratulálok, Magyarország. De a mi listánkon azért indul, sőt, azt is elvállalta, hogy segít nekünk a kampányban. A hatodik pedig Derdák András, akit szintén mélységesen tisztelek, és nagyon büszke vagyok rá, hogy adja a nevét a listánkhoz. Őt is sikerült elüldözni az országból, most épp Dél-Franciaországban csinál egy közösségi projektet. Nagyjából így. Kilenc név van a listánkon, biztosat nem mondhatok, mert nekünk nincs pénzünk arra, hogy közvéleménykutatást csináljunk, de szerintem az is lehet, hogy mind a kilencen bejutnak az EP-be. Jó is lenne, itt az ideje kutyapártosítani Európát.

Dávid Imre

Fotók: Stépán Virág

Ajánlott cikkeink

Humorgránátok a fővárosi közgyűlés szerdai ülésén

2024. november 26.

Ha nem figyelünk a fiatalokra, elmennek az országból – a 9tv videójával

2024. november 9.