Halott eperfák, kitelepített hársak, elkalodázott platán

2025. július 1. Környezetvédelem Városfejlesztés

Meglátogattuk a Thaly Kálmán utcai építkezésről átültetett fákat, és számba vettük társaik jó és rossz sorsát is.

Állunk az intenzív osztályon szerettünk ágya mellett, elszorul a szívünk. Örülünk, hogy él, az orvosok azt mondják, valószínűleg megmarad, bár a tartós károsodás sem zárható ki.

Körülbelül ilyen érzés a fákat szerető (és, ugye, a fákat mindenki szereti!) embernek meglátogatni a Budapesti Közművek (BKM) Főkert tahitótfalui kertészetébe átültetett hat kislevelű hársat. A törzsük betekerve, a lombjuk jelentősen megcsonkolva, és a hetedik társuknak előkészített, ottjártunkkor még üres ültetőgödör (nyitóképünkön) méretéből is láthatóan ugyanez történt a gyökérzetükkel is. Éppen a gyökérzet megkisebbítése miatt kell a lombozatot is megritkítani, különben nem marad egyensúlyban a fa anyagcseréje. És a megnyírt lombozat miatt tekerték be jutával a törzseket, hogy az erős napfénytől védjék a fákat, hiszen a saját lombkoronájuk sokkal kevésbé véd, mint eredetileg.

A Thaly Kálmán, Tűzoltó, Viola utca és a Vendel sétány határolta „féltömb” jelentős részét elfoglaló, leromlott állapotú épületegyüttes területét még 2018-ban akarta értékesíteni az önkormányzat, de az állam élt elővásárlási jogával, egyben vállalták, hogy építkeznek itt. Ez azonban nem történt meg időben, így 90 millió forintos kötbér járt a kerületnek. A Semmelweis Egyetem 2021-ben kapta meg a telket, hogy a Thaly Kálmán utca túloldalán álló elméleti oktatási tömb párját ide építtesse föl. A kerület úgy állapodott meg az orvosegyetemmel, hogy a beruházás után a 90 millió helyett 300 millió forintért, az önkormányzattal együttműködve állítják helyre a Thaly Kálmán utca szóban forgó szakaszát, és az ott lévő Szentágothai János teret.

A kivitelező azonban ide kívánta elhelyezni a felvonulási területet és a depót, mivel a Tűzoltó és a Viola utcai homlokzatok védettek, e házak bontásakor megmaradnak, és mögéjük húzzák föl a vadonatúj épületeket. A Szentágothai tér két évtized alatt kis zöld oázissá vált, a fák megnőttek, a környék lakói pihenésre használták a teret, a felvonulási területnek azonban útban volt a fák jelentős része. A kivitelező tizenkét fa kivágására kért engedélyt. A Vendel sétány közelében, a terület déli sávjában álló fákat megtarthatónak ítélték, közülük a legfontosabb egy terebélyes platán.

A helyi lakók Deák Barbara, illetve a Ferencvárosban kiemelkedően aktív 10 millió Fa alapítvány szervezésében márciusban demonstrációt tartottak a kis park megmentéséért. Ezen Süveg Anna, a körzet képviselője (Baranyi Krisztinát Ferencvárosért Egyesület – BKFE) azt ígérte:

a rendelkezésre álló eszközeimmel mindent meg fogok tenni, hogy ne vágjanak ki fákat.

Elvileg megoldás lehetett volna, hogy ne itt legyen a felvonulási terület, ebben az esetben el kellett volna bontani valamelyik védett homlokzatot (és akár ugyanúgy visszaépíteni). Az önkormányzat vezetése ezt nem látta megoldásnak, a velük folytatott háttérbeszélgetések alapján az alábbi főbb okokból:

a homlokzati védettség megszüntetése bonyolult, számos hatóság, szervezet beleegyezését igénylő, egy évnél is hosszabb folyamat, miközben az orvosegyetem már építkezni akart;
az építési forgalom a Viola vagy a Tűzoltó utcában több lakót zavarna;
több parkolóhelyet kellene megszüntetni.

A fák megmentésére ezért lényegében az átültetés maradt az egyetlen szóba jöhető módszer. Március utolsó napján fórumot tartottak, amelyen bemutatták, hogy ma már egészen nagy, több évtizedes fák is áthelyezhetők. Konkrétan egy német cég és magyar partnere ismertette eljárásukat, mutatott fényképeket gigantikus átültető gépeikről.

A szakemberek három oszlopos eperfát elhelyezkedésük miatt menthetetlennek ítéltek (ezekre az önkormányzat megadta a vágási engedélyt), az eredetileg halálra ítélt tucatnyi egyedből azonban kilencnek az átültetését határozták el, aminek költségeit a kivitelező vállalta.

Megkezdődött tehát az építkezés – a Szentágothai tér lett a felvonulási terület. Az egyik eperfa ennek során annyira megsérült, kidőlt, hogy nem lehetett megmenteni (törzskerületben számolva másfélszer annyi fát kell ültetni helyette a kerületben). Egy további eperfát szintén menthetetlennek ítéltek, amikor elkezdték kibontani. (Ezen a részen a szomszéd társasház mélygarázsának födémje torzította el a gyökérzetet.) Így mind az öt oszlopos eper a veszteséglistára került.

Jobban jártak a hársak, bár az átültetésük messze volt az ideálistól. Egyrészt nem az említett fórumon bemutatott nagy német gépekkel emelték őket ki, hanem a Főkert saját gépével, amelynek lényegesen kisebb a kanala, így kisebb gyökérzet, kisebb korona maradhatott meg. Meg nem erősített hírek szerint a kíméletesebb technológiát alkalmazó német gépek csak később lettek volna szabadok, ezért nem azok jutottak szerephez. Márpedig az idő fontos szempont volt. Nemcsak a beruházás, hanem a fák miatt is. Mire ugyanis kiemelték őket, már így is a tenyészidőszakban jártunk, vagyis zöld lombú fákat vittek át Tahiba, pedig a túlélésük és további fejlődésük szempontjából az a jó, ha télen, kora tavasszal, a még alvó fákat éri a mindenképp traumát jelentő beavatkozás.

A korábban említett, megmaradt fákat körülkalodázták, hogy megvédjék az építkezés veszélyeitől. További két lépés még hozzátartozik a Szentágothai téri értékmentéshez: Deák Barbaráék – a Feszofe (Ferencvárosi Szociális Foglalkoztató és Ellátó) segítségével – csaknem hatvan bokrot is átültettek különféle társasházak területére. Megmentik az utcabútorokat is, a Feszofe szakemberei felújítják őket, és a kerület más pontjain szolgálják majd a lakókat.

Szöveg és kép: Tevan Imre