Ferencvárosi kocsiszín villamos nyílt nap (fotó: Stépán Virág)

Fradika cuki villamosokkal – nyílt nap a Ferencváros kocsiszínben

A főváros kilenc villamosremíze közül kettő van a kilencedik kerületben. A nyílt napon közülük azzal ismerkedtünk, amelyik Ferencváros nevét is viseli.

Olvasóink zömének a Fradi kifejezésről bizonyára a sportegyesület, illetve a labdarúgócsapat jut eszébe. Akad azonban egy szubkultúra, amelynek tagjai másra gondolnak. Ha a közlekedésrajongót elsősorban a vasút érdekli, akkor alighanem Ferencváros vasútállomásra, azon belül a hatalmas teherpályaudvarra, esetleg a mozdonyok otthonául szolgáló fűtőházra asszociál. Aki viszont inkább a városi közlekedésre van rágyógyulva, annak bizonyára a szomszédos Ferencváros kocsiszín ugrik be. Márpedig utóbbiak sokan vannak, tulajdonképpen a fiúgyermekek szinte mindegyike átesik ezen a megfelelő időszakban. (A képek megnézése után feminista öncenzúra: a lánygyermekek is.) Aki az elmúlt szombaton ellátogatott a 9. kerületi remízbe a nyílt napra, meg is győződhetett a nagy érdeklődésről.

A nyílt nap szimpatikus műfaj, mert délelőtt 10-től délután 16-ig bármikor lehetett menni, és főleg azért, mert annyit ténfereg ott az érdeklődő, amennyit jól esik, azt néz meg, amit szeretne. Főképp persze villamosokat, a kocsiszín eleve az állandó lakhelye az utóbbi időben ismét gyarapodó nosztalgiaflotta egy részének (ezekkel a villamosokkal tavasztól őszig hétvégenként utazni is lehet), és persze erre az alkalomra a BKV idegyűjtött más régi villamosokat is. Róluk Legát Tibor részletesen írt beszámolójában. Volt, amiért sorba kellett állni, mondjuk, a megvásárolható relikviákért, vagy azért, hogy mehessünk egy keveset a kocsiszín környékén a cuki tehervillamossal, a Mukival.

A látnivalók harmadik kategóriája az volt, amire előzetesen regisztrálni kellett a korlátozott létszám miatt. Ez kicsit botrányosra sikeredett, a foglalási rendszer előre jelzett megnyitásakor történtek lefagyások is, és percek alatt elfogyott az összes hely, pedig egy e-mail címről csak egy helyet lehetett foglalni, ami eleve nem könnyítette meg a családok, kisebb baráti társaságok helyzetét. Sikerült beszélnünk BKV-s szervezőkkel, érzékelték a problémát, szeretnék orvosolni. Például úgy, hogy rendszeresen tartanak hasonló rendezvényeket a 120 éves Fradiban, mert itt a mostani előtt hosszú évekig nem volt.

E sorok írója sajnos nem tudott regisztrálni a remíz melletti ősi áramátalakítóba, a legkedveltebb programra, a villamosvezetésre (csak 18 év feletti, alkoholt nem fogyasztott látogatóknak!) nem is próbált, ellenben egy regisztráló, de mégis más programot választó ismerős révén sikerült bejutnia a csarnoklátogatásra.

Ennek során szokatlan perspektívából, felülről és teljesen alulról is megismerkedtünk a hétköznapi forgalomba innen induló három típussal:

  • ICS, azaz Ipari csuklós, hivatalosan Ganz CSMG – az 1965-ben megszületett típus hét példánya lakik itt;
  • KCSV–7, azaz korszerűsített csuklós villamos – az előző típusból építették át 1996 és 1999 között, mind a harminc ferencvárosi;
  • TW 6000, közkeletű nevén Hannoveri, mivel a Düwag és LHB német cégek által 1974-től gyártott járművekből használtan először innen vásárolt a BKV 2001-ben, általában húsz körüli villamos tölti az éjszakát a Fradiban

A nyolctengelyes Ganzok korszerűsítésének lényege a modernebb, teljesítményelektronikai alkatrészeket is tartalmazó hajtás. Ennek révén a villamosok fékezéskor nem hővé alakítják a mozgási energiát, hanem képesek vissza is táplálni a hálózatba. A csarnoklátogatáson módunk volt megfigyelni a tetőkön a két típus különbségét és az említett hajtás berendezéseit.

A típuslistából is látható, hogy Ferencváros villamosai nem a remíz tőszomszédságában elhaladó 1-es vonalon szolgálnak, hanem alapvetően más, a kerületet is érintő vonalakon, a 2-es családon (2, 2B, 23, 24) és a Mester utcából induló 51-es, 51A viszonylatokon.

A látogatónak két dolog tűnhetett fel: a kocsiszín meglepően kicsi, akár egy BKV-s buszgarázshoz képest is. Másrészt az épületek patinásak, nincsenek nagyon jó állapotban. A probléma általános, már évtizedekkel ezelőtt is azt lehetett hallani, hogy a sok kicsi remíz helyett jobb, hatékonyabban üzemeltethető lenne néhány nagyobb. Az ok prózai: a kocsiszínek a budapesti villamosközlekedés korai szakaszából származnak, a ferencvárosi például 1904-ből. Ez zömük állapotán meg is látszik, bár a budafokit teljesen átépítették néhány éve.

Tevan Imre

A másképp nem jelölt fotókat Stépán Virág készítette