Ferencvárosban az önkormányzat vezetése az előző ciklus kezdetén dolgozta ki és indította el azt a programot, amely a családon belüli erőszak áldozatainak nyújt támogatást. A gyerekbántalmazás ellen indított fővárosi kampány apropóján is felidézhető: ez a program mit sem veszített az aktualitásából.
A főváros a problémakör súlyosságára tekintettel már az elmúlt években is foglalkozott azzal, hogyan lehetne hathatósabban támogatni és jobban működtetni a meglévő intézményrendszert. Februárban közzétették azt az átfogó szakmai anyagot, amelyben számos megállapítás és dilemma is szerepel. Ebből a stratégiai tervezetből kiderül az is, kikkel és hogyan működtek együtt már eddig is, illetve milyen struktúrát igyekeztek közreműködőként is fenntartani a jelenlegi, részben diszfunkcionális állami intézményrendszer mellett – hiszen a családok és a gyermekek átmeneti otthonai például az önkormányzat fennhatósága alá tartoznak.
A korábbi együttműködések egyik alapja az az átfogó politikai program volt, amelynek tervezetét két évvel ezelőtt tették közzé. „Jelen Stratégia a 2022 júniusában a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott Otthon, mindenkinek. Fővárosi stratégia az otthontalanság és hajléktalanság csökkentéséről című dokumentummal összhangban kiemelkedően fontosnak tartja a hajléktalanná válás megelőzése szempontjából a párkapcsolati és családon belüli erőszak áldozatainak a védelmét, egyben javasolja a központi kormányzatnak, hogy – a párkapcsolaton belüli és családon belüli erőszaknak a nők és gyermekes családok hajléktalanná válásában játszott kiemelt szerepére is tekintettel – fejlessze az erőszak megelőzésére és az áldozatok, túlélők védelmére szolgáló intézményeket, programokat és szolgáltatásokat” – írják a főpolgármesteri hivatal munkatársai, akik a most induló kampány stratégiai tervezetét készítették.
Az akcióterv fontos eleme a kompetens ismeretek átadása, a szemléletformálás, illetve az, hogy mind többekhez eljusson az az alapvetés: minden gyermeknek jár, hogy fizikai, érzelmi, szociális biztonságban, elfogadó, támogató, szeretetteljes környezetben éljen és váljon felnőtté. Akinek pedig ez nem adatik meg, azt az erről tudomást szerző felelős személy segítse, és ne forduljon el, hanem cselekedjen, lépjen kapcsolatba azokkal a szakmai szervezetekkel, amelyeknek vannak lehetőségei és eszközei azonnali védelmet és támogatást nyújtani.
A főváros a Kék Vonal Alapítvánnyal együttműködve fogott bele ebbe a feladatba: a civil szakmai szervezet vállalja, hogy az őket megkereső áldozatoknak konkrét segítséget szervez. Az akció nyilvánosságra hozott tartalmi eleme az ismeretterjesztő anyag [lapozható], amellyel remélhetőleg minél többen fognak találkozni.
„A családon belüli erőszak témájában mind nemzetközi, mind hazai szinten találunk példákat különböző társadalmi célú kampányokra, a fővárosban ilyen sikeres kampányok többek között a IX. és a XV. kerületben valósultak meg”[26. oldal] – emeli ki a főváros stratégiai anyaga a Ferencvárosban már korábban megkezdett munkát.
Ferencvárosban az önkormányzat vezetése már az előző ciklus kezdetén egyik első feladatának tartotta kidolgozni és elindítani azt a Kiút programot, amely a családon belüli erőszak áldozatainak nyújt támogatást. Ez a kiadvány ma sem kevésbé aktuális, jól közvetíti a megjelölt témában elérhető alapismereteket és megszólítja azokat a szereplőket, akiknek elsődleges feladatuk a lehető leghatékonyabban és igazságosan eljárni az ügyekben, mindenekelőtt az áldozatok védelmében és támogatásában. A Feszgyi azóta nyugdíjba vonult vezetője [ide a neve] a kérdésre, hogy „Ön szerint hogyan lehetséges visszaszorítani a családon belüli erőszakot állami, illetve kerületi szinten? Mire lenne a legnagyobb szükség?” így válaszolt: „Meglátásom szerint állami és önkormányzati szinten is szükséges lenne az érintett szakemberek – szociális munkások, rendőrség, közhivatalok munkatársai, pedagógusok stb. – ilyen jellegű képzésére, érzékenyítő foglalkozásokra, és a nagyobb nyilvánosságot is megcélzó, közérthető felvilágosító kampányra.” Bár azóta meg is valósultak ilyen képzések, szükség van továbbiakra is – ez derül ki a főváros programjából és a napi gyakorlatból is. A Feszgyi pedig (már új vezetővel) másfél évvel ezelőtt elindította azt a programját, amelynek része a „Tudatos szomszéd” képzés is, azaz a segítségre szorulókkal közvetlen kapcsolatban levő állampolgárok felvértezése, a cselekvőképességüknek irányt adó praxis megszerzése: erre a szemléletre mintaként tekint a főváros is a mostani kampányban. A Ferencvárosban pedig a már működő programot elnevezték József Attila édesanyjáról, Pőcze Borbáláról.
A témában a kerület vezetése már az előző ciklus elején nyilvánvalóvá tette a poltikai szándékot, amely alapján valóban meg is kezdődött a munka. A probléma megoldásában való elkötelezettség (és nem mellékessen frappáns humor) kézzelfogható eredménye a fent linkelt Kiút című lap volt, amelyet Baranyi Krisztiana 2020-as választási győzelme után az előző polgármester által előkészített különkiadványa helyett adtak ki. A Feszgyi keretein belül alakított kis csoporttal pedig elkezdőtt a vállalt munka, amelyről ez az interjú tudósít.
A központ munkatársa a tapasztai alapján egyfelől beszámol arról, miként építkeznek, hogyan dolgoznak, ennek a nyilvános részéből ízelítőt is lehet látni (egyébként nemcsak a direkt áldozatvédelemről, hanem például a közösségépítő SzomszédCaféról); másfelől elmondja, hogy a keretek kialakítása állami kompetencia, amely behatárolja a rendszert. „Bécsben például nem szempont, hogy kié a lakás. Azt mondja a rendőr, hogy uram, ha nem tudja megoldani, akkor mi szívesen segítünk, kinyitjuk az egyik fogdát, és ott el tud aludni. Más a hozzáállás: az elkövetőkkel való bánásmód elterelés alapú. Két utat ajánlanak fel: az egyik, hogy vegyen részt egy elterelő csoportban, ami rávilágít a viselkedésproblémáira, ha pedig nem akar ebben részt venni, akkor leültetik. Ez a kényszerítés az, ami kellőképpen távol tudja tartani az elkövetőket. A nem megátalkodott elkövetők abba tudják hagyni ezt a cselekményt, ha van jogkövetkezmény belátható időn belül. Ez egy társadalmi állásfoglalás az elkövetők irányába. Magyarországon gyakorlatilag legitimáljuk azt, amit csinálnak, azzal, hogy félrenézünk, meg papírokat küldözgetünk A-ból B-be. Azt üzenjük, hogy csinálják nyugodtan, nem lesz semmi következménye. Maximum pénzbüntetést kapnak, és a családi költségvetésből kigazdálkodhatják. Végtelenül kínos, hogy milyen szankciókkal élünk az elkövetők irányában. Az áldozatok irányában az első belépő az állam kellene legyen. Közben lehet, hogy az önkormányzat beszolgáltat az államnak, de ezeket a feladatokat nem fogja tudni átvállalni. Sem a civilek, sem az önkormányzatok, még ha belefeszülünk is: egy teljes országos rendszert nem tudunk összeszőni. Azt tudjuk elérni, hogy Ferencvárosban kicsit kevésbé rossz bántalmazott áldozatnak lenni, mint a »XXIV. kerületben«. De ez nem lesz rendszerszintű megoldás” – fogalmaz a Mércének a ferencvárosi Áldozatsegítő Központ munkatársa.
Az interjú rámutat arra, hogy bár lehet – és van eredménye az állami standardtól eltérő önkormányzati működésnek, illetve annak a személyes politikai munkának is, amivel például Baranyi Krisztina más önkormányzatokat is kapacitált a szakmai alapú áldozatvédelmi együttműködésre (elmondása szerint a várhatónál sajnos kevesebb sikerrel), ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az országos politikai folyamatokra mindez nem tud jelentős hatást gyakorolni.
A fővárosi kampány a gyermekek védelmére fókuszál, és egyebek mellett aggasztónak nevezi azt, hogy növekszik a családból való kiemelések száma – aminek rengeteg oka lehet, azonban nem feledkezhetünk meg a tavalyi „nagy átszervezésről” sem, amely a védőnői hálózatot állami irányítás alá vonta, így központilag tudják irányítani és ellenőrizni az addig sokkal inkább szakmai autonómia alapján működő hálózatot.
A hibás nagypolitikát persze muszáj megpróbálni helyben kiegyensúlyozni, még ha aránytalanul nagyok is az erőviszonyok közti különbségek.
(Az óvóhely munkatársaival legközelebb a Hallerfeszten, július 2-án, 9-én és 16-án lehet találkozni.)
– lil –
Fotó: Óvóhely Facebook-oldala