Mobilkorlátozás pró és kontra

Nem okozott gondot a ferencvárosi iskolákban a telefonok begyűjtése, legalábbis ezt nyilatkozta néhány megkérdezett iskolaigazgató, akik nem kívántak névvel szerepelni „mobilügyben” a sajtóban, miután a Madách Imre Gimnázium igazgatóját azonnali hatállyal elbocsátották, amiért megengedő volt a mobilok használatával kapcsolatban. A ferencvárosi általános iskolákban évek óta tilalom van a mobilokra, így ott rutinszerű a készülékek begyűjtése, ám a középiskolákban vannak feszültségek.

Pró

A ferencvárosi szülők közül is sokan támogatják az ötletet (a kormányközeli Nézőpont Intézet egyenesen 84 százalékra mérte az iskolai mobiltelefon-használat korlátozásának támogatottságát). Az UNESCO már tavaly javaslatot tett a telefonok iskolai betiltására, mert elvonják a tanulók figyelmét és negatív hatással vannak az eredményeikre: több országban ez már meg is történt.

A kerület iskolái komolyan is veszik az új rendelkezéseket: van, ahol az első tiltott mobilhasználatnál elkobozzák a telefont, amelyet csak a szülő vehet át délután. A második lebukásnál igazgatói intőt kap a tanuló, a harmadiknál szóba jöhet az eltanácsolása.

Kontra

Mások úgy vélekednek: a mobiltelefonok iskolai használatának „az a pontosan szükséges szigorúságú, hatékony és tíz éve bevált módja, hogy a telefont órán a táskában kell tartani, lenémítva, míg a foglalkozást vezető tanár azt nem mondja, hogy most vegyük elő, mert használni fogjuk”.

Valójában akik felszólalnak az új szabályozás ellen, azok többsége nem a jogosságával vitatkozik, hanem a bevezetés módjával – pár nappal iskolakezdés előtt – és előkészítetlenségével, ahogy arról a témával foglalkozó korábbi cikkünkben is beszámoltunk.

A ferencvárosi iskoláknak is gondot okoz a mobilok beszedése, kiadása és őrzése. Van, ahol a portán tanár strázsál, mert ketten szedik be a telefonokat, amelyeket felcímkézett tasakokba tesznek, majd az osztály dobozait a titkársági páncélszekrényben helyezik el. Több helyen is beosztották a tanárokat késő délutánra is, mert a kiadást is ketten felügyelik. A Telex információi szerint van, ahol a diákoknak otthon kell hagyniuk a mobilt, máshol csak a táskájukban tarthatják, és van, ahol pénzt szednek a szülőktől az értékmegőrzőkre. De olyan iskola is akad, amelyben digitális szigeteket építenek ki a termekben.

Az új szabályozás szerint iskolaidőben az e-krétába sem léphetnek be a diákok a telefonjukkal, pedig az órarendjüket és a jegyeiket ott tudnák megnézni, vagy épp azt, hogy ki lesz a helyettesítő tanáruk.

Mindeközben megjelent egy új belügyminiszteri rendelet, és már hatályba is lépett: a pedagógusok sem használhatnak mobiltelefont az iskolákban, csak ha oktatáshoz vagy vészhelyzet elhárításához szükséges.

A szakma

„Alsó tagozatban szuperjó, ha nincs saját digitális eszköz egyetlen gyerek zsebében sem, miközben a 16 évesnél idősebb gyerekek az uniós szabályok alapján már digitális önrendelkezési joggal bírnak” – fejtette ki Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője a WMN-en megjelent írásában. Szerinte az iskolának az is a dolga lenne, hogy megtanítsa a diákoknak, hogyan és mire használják az okostelefont, és milyen veszélyei vannak a függővé válástól a figyelemzavarok kialakulásáig (lásd pl. Johann Hari: Tönkretett figyelem). „Önmagában a tilalom nem készíti fel a gyerekeket arra, hogy tudatos eszközhasználók legyenek, miközben ez lenne az egyetlen esélyük arra, hogy később ne csavarodjanak rá teljesen a netre” – hívta fel a figyelmet Gyurkó.

Az érintettek

Eközben, főleg a középiskolákban időnként olyan telefonokat kérnek vissza a gyerekek, amelyek nem is az övék, csak hogy átverjék a rendszert.

Reggel és délután a portáknál nagy a tömeg, mert csapatokban tolonganak a diákok, hogy leadhassák és felvehessék a mobilokat. Sokan régi telefont adnak le, pedig azt nem lehet, de egyes fórumokon nagyon vidámnak tartják, hogy trollkodnak a rendelettel. Szerintük „el kell érni, hogy az értelmetlen rendelet bedőljön, és akkor visszakaphatják a telefonos jogaikat”.

Jó lesz!

Diákbeszámoló a kedd reggelről.

„A dolog eltartott kb. 20 percig, mert harmincan vagyunk, mindenkinek jelölnie kellett valahogy a telefonján, hogy az az övé, meg kicsit ódzkodtunk is, mert hozzánk nőtt. Éljen! Elment a felelési idő. Ma nem feleltünk földrajzból. Holnap nem felelünk történelemből, és a matekröpdolira sincs sok esély pénteken.

Második óránk művtöri, könyvünk nincs, így a tanár engedélyt kért és kapott a telefonok behozatalára, mert ugyan ügyesen rajzol, de egy órán nem tudja lerajzolni a quattrocento legjelentősebb alkotásait a táblára. […] Művtöri órán lemértem, 7 percig tartott, mire mindenki megkapta a telefonját, bekapcsolta, kikódolta stb. […] Harmadik óránk tesi volt, utána rögtön mentünk irodalomra. [A] tanár úr hozta a mobilokat, idős már, neki lassan ment a telefonok kiosztása, 10 perc volt, de nagy szükség volt rá, mert kimaradt a szövigyűjteményből Ady A magyar ugaron c. verse, [a tanárnak] meg az a fixa ideája, hogy enélkül Adyt tanítani-tanulni olyan, mint mákos tésztát enni mák nélkül. […] Történelmen meg németórán ugyanígy volt, amit nagyon köszönünk, mert az egész napot megúsztuk átlagosan 25 perces órákkal a 45 percesek helyett. […] Bendi és a többiek lekésték a buszt, így két órával később tudnak hazamenni, mert kicsit lassan haladt a telefonok kiosztása az utolsó órán. Amúgy semmi érdekes. Jó lesz ez, nem kell annyit tanulni.”

Doboztorony

Részlet Pócsné Berkesi Zsuzsanna pillanatok alatt nagy népszerűségre szert tett szatirikus fikciójából (amelyet mások mellett a ferencvárosi polgármester is megosztott a Facebookján „Boldog tanévkezdést, kedves pedagógusok!” kommentárral).

„8 óra 47 perckor sikerült a hatszázötvenedik gyerek telefonját is dobozba helyeznie. Alaposan megizzasztotta őt a munka, remélte, hogy a 9 órakor kezdődő órája előtt még sikerül eljutnia a mosdóba, hogy kicsit rendbe szedje magát, így úgy döntött, hogy világcsúcsot döntve egyszerre viszi fel a 25 dobozt. Sajnos a fáradtság tehette, hogy nem gondolkodott logikusan, és hiába sikerült feltornyoznia és megemelnie a 120 kilós és 4 és fél méter magas doboztornyot, nem gondolt rá, hogy ez már jóval magasabb, mint az ajtó belmagassága, ami a földrajzszertárhoz vezetett – ezt a helyiséget szabadították fel a nemes célra, beáldozva ezzel a szertárt, mondván, hogy térképet nézhetnek a telefonjukon is, ja, mégsem. Szóval szerencsésen ellavírozott a dobozokkal a szertárig, és ahogy megpróbált bemenni az ajtón, a legfelső doboz elakadt, megbillent ezzel a torony egyensúlya, és a legalsó doboz kivételével mind a földre borult. 620 telefon borult ki a földre, de szerencsére csak a fele tört el, Tóth Enikő matematikus agya seperc alatt kiszámolta, hogy átlag 250 ezer forintos értékkel kalkulálva ez potom 62 millió forint, és mivel nemrég emelték a fizetését a diplomás átlagbér hatvan százalékára, nem esett kétségbe, hiszen nyugdíjas éveiig simán ledolgozza ezt a tartozást, ezért Tóth Enikő négykézláb összeszedte az épen maradt telefonokat, pár óra alatt egy névsor alapján a megfelelő dobozba helyezte őket, és 11 óra 25 perckor már el is kezdte a tanítást.”

– bgb –

Fotók: Stépán Virág