Testvérvárosi tudósítás a szomszéd elnökválasztásáról: Aki nem jön Helmecre, nem lesz köztársasági elnök (se)

Királyhelmec, Kelet-Szlovákia (Ferencváros testvérvárosa) A címben foglalt tétel bizonyítását még a szlovákiai államfőválasztás végeredményének részletes elemzése előtt meg kell ejtenem.

Volt tehát a hétvégén nálunk egy voksolás, amelynek eredményeként a második fordulóba jutott két jelölt – Peter Pellegrini és Ivan Korčok – közül az előbbi töltheti be a következő öt évben a köztársasági elnöki posztot. Ezzel történelmet írt a nép, ugyanis amióta közvetlenül választ elnököt kies országunkban, most először döntött úgy, hogy kormánypárti államfője legyen Szlovákiának.

Pedig próbálkozott a hatalom ilyesfajta összemosásával többek közt Mečiar és Fico is, ám az embereknek eddig mindig volt annyi eszük, hogy ezt megakadályozzák. Tehát most, hogy így esett, ahogy még soha, elemzik az elemzők, hogy mi oka ennek. Mi döntött a két jelölt között? Miben volt jobb az egyik, mint a másik? Hol a dolog nyitja? Egyvalami azonban még egyik országos hírcsatornán sem került szóba. A címben foglalt állítás. A győztes, Peter Pellegrini a kampánya során ugyanis eljött hozzánk Királyhelmecre, míg a legyőzött, Ivan Korčok viszont nem tette tiszteletét nálunk. Erre eddig senki sem gondolt. No ugye! Bár, gyanítom, a dolog kicsit összetettebb ennél.

A két héttel ezelőtti első forduló a papírforma szerint zárult. Viszonylag alacsony részvétel mellett (51,91%) a két legesélyesebb jutott a második fordulóba. Igaz, a sorrend a mostaninak a fordítottja volt, és a különbség is nagyobb lett a vártnál. Ivan Korčok volt külügyminiszter a szavazatok 42,51%-át söpörte be, Peter Pellegrininek, a parlament jelenlegi elnökének meg kellett elégednie a 37,02%-kal. A harmadik helyen az albán drogbárókkal cimbiző, többszörösen levitézlett egykori legfelsőbb bíró, Štefan Harabin lett 11,73%-kal. Megjegyzem, ez több mint 260 ezer szavazatot jelent mifelénk. A jelenleg legnépszerűbb szlovákiai magyar politikus, Forró Krisztián is begyűjtötte a voksok 2,9%-át. Ezzel a 65 588 szavattal sikerült alulmúlnia az öt évvel ezelőtt leszerepelt, akkor már bukott emberként serénykedő volt pártelnök, Bugár Béla teljesítményét. A volt miniszterelnökből gyalogbolonddá avanzsált Igor Matovič is kapott 2,18%-ot, a jobboldal másik üdvöskéje, a karrierdiplomata Ján Kubiš meg hazavitt 2,03%-ot. Az összes többi jelölt ereménye egyenként nem érte el az 1%-ot sem. Forró Krisztián csak két járásban, a dunaszerdahelyiben és a komáromiban győzött, és a magyarlakta vidékeken jellemzően bőven az országos átlag alatt volt a részvétel. Nálunk, Királyhelmecen, például márciusban a választópolgároknak csupán a 22,91%-át (!) hozta annyira lázba az elnökválasztás gondolata, hogy el is menjen leadni a szavazatát. Városunkban a legtöbb szavazatot Forró kapta (517-et), az ezüstérem Pellegrinié lett 491 szavazattal, a dobogó legalsó fokával pedig – 280 voksot bezsebelve – Korčoknak kellett megelégednie. Fontos adalék még az első körhöz, hogy Ivan Korčoknak nemcsak a nagyvárosokban és azok környékén sikerült diadalmaskodnia, hanem az ország 79 járásából 31-et tudhatott magáénak.

Aztán a két forduló között vártuk Krisztus feltámadását, meg azt, hogy mivel rukkolnak ki a jelöltek, akikben akkorra már egy közös dolog kialakult, ugyanis mindkettőnek hirtelen eszébe jutott, hogy magyarok is élnek az országban. Ment az udvarlás a médiában a magyar szavazatokért. Persze az is fontos volt, kiket támogatnak a választás második körébe nem jutók. Harabin mondta, hogy az ő szavazói akkor is tudják, mit kell csinálniuk a második körben, ha nem mondják meg nekik, meg azt is kifejtette, hogy neki Korčok és  Pellegrini is egyformán elfogadhatatlan. Matovič mondta, hogy persze, a jobboldal jelöltjét kell támogatniuk a szavazóinak. A másik jobboldali jelölt, a Kubiš meg azt, hogy az övéi támogassák a baloldali, oroszbarát Pellegrinit, mert az ország érdeke nem a vita a két tömörülés között, hanem az egyetértés és az összefogás. Mindennek már bőven elégnek kellett volna lennie, hogy aggodalmaskodjon az ország józanabbik része, ám mindezekhez még mi, magyarok is hozzá tudtuk tenni a magunkét. Egyrészt a kollektív amnézia, másrészt a mindenkori hülyeség nevében. Eredetileg úgy volt, hogy a húsvét előtti hétfőn fog Forró elnök úr tárgyalni Pellegrinivel, majd másnap Korčokkal, s aztán bölcsen meghozza a párt vezetése az itteni közösségnek leginkább üdvözítő döntést. Az eset azonban úgy esett, hogy Forró a Pellegrinivel való tárgyalás után – jólneveltségről és politikusi magasiskoláról tanúbizonyságot téve – azt találta nyilatkozni az újságíróknak, hogy a Korčokkal való találkozóra el sem megy, mert már okafogyottá vált. Ezen többen meglepődtek, elsősorban a párt legfelső vezetése, mivel ők addig úgy tudták, egy négytagú bizottság fog dönteni a támogatásról. Forró kezdetben beszélt össze is meg vissza is, hogy ő akkor a tévének nem mint pártelnök, hanem mint magánember nyilatkozott, de ez nem volt igazán elfogadható magyarázat. Végül csak sikerült összehoznia egy nyilatkozatot, amelyben a párt elnökségének tagjai kinyilvánították, hogy egy az Isten – Pellegrini. Azt, hogy az ominózus nyilatkozat megszülése nem ment komplikációktól mentesen, mi sem mutatja jobban, mint hogy mielőtt a sajtóban megjelent volna, kikerült a párt egyik alelnökének, Gyimesi Györgynek a közösségi oldalára. Aztán valamilyen úton-módon a párt nem a saját fórumain tette közzé a hűségnyilatkozatot, hanem Pellegrini sajtóosztályának küldte meg. Az országos hírügynökség pedig kezdetben egy olyan változatot jelentetett meg, amelyben a döntést a 16 tagú elnökségből 11-en támogatták, majd néhány órán belül kiderült, hogy a legfelsőbb grémiumból csupán ketten nem értenek egyet a párt irányvonalával, és ehhez a nevüket is adják. Az egyikük épp városunk polgármestere, Pataky Károly volt. 

Időközben nagy nap virradt a királyhelmeciekre, amikor is eljött közénk a megváltó. De nem az, amelyikre gondolni tetszenek! Ez már szerdán eljött. A haverja magánrepülőgépével Kassáig, majd onnan állami pompával, testőrökkel, rendőri felvezetéssel, Gyimesi György meghívására. Vendéglátója el is mondta a köszöntőjében, hogy bár egyesek azzal vádolják Pellegrini urat, hogy nem tartja a szavát, ő épp most bizonyította be, hogy ez nem igaz. Elárulta, Pellegrini még parlamenti képviselőként egyszer megígérte neki, hogy eljön Királyhelmecre, és lássunk csodát, el is jött közénk. A Malina Hedvig megveréséről, a DAC-szurkolók pozsonyi szétveréséről, a magyar helységneveket tartalmazó tankönyvek elleni kiállásról, a Kucziak-gyilkosságról, valamint azon sok más dologról, amelyek korábban Pellegrini asszisztálása mellett zajlottak. szóval a mindezekről megfeledkező magyar közönség pedig olyan lelkesen tapsolt, hogy szem nem maradt szárazon. Ez a tagadhatatlanul jó beszélőkével megáldott, barátságos, sármos, karizmatikus, elv- és gerinctelen ember a találkozón valószínűleg többeket is megérinthetett a kezével, minek következtében e személyek meggyógyultak. De ez nem biztos. 

Aztán szombaton ránk virradt, mint a Való Világban a ki-, illetve beszavazósó. Addigra az összes választópolgár megtudhatta a kampányból (értsd: a Pellegriniéből), hogy aki békét akar, az Pellegrinire szavaz, aki meg háborút, az Korčokra. Aki annak a híve, hogy Ukrajnába ne küldjenek szlovák fiúkat harcolni, az Pellegrinit támogatja, aki meg mindezen zsenge ifjak halálát kívánja, az tolja Korčok szekerét. Ugyanígy, aki a nyugalom, az összefogás és a kormánnyal való békés együttélés híve, annak Pellegrini az embere, a zűrzavar és a káosz híveinek, az idegen hatalmakat támogatóknak meg ott a vezérük Korčok személyében. Mondjuk, arról, hogy a fentebb felsorolt témákban a szlovák köztársasági elnöknek semmilyen hatásköre nincs, kevésszer, vagy egyáltalán nem esett szó. És a nép aztán választa. 

Ennek eredményeként a választás győztese a szavazatok 53,12%-át begyűjtő Peter Pellegrini lett. Korčok a szavazatok 46,87%-át kapta. A választási részvétel 61,14 % volt, még Királyhelmecen is elment a voksolásra a szavazók 30,01%-a. Mindkét jelölt növelni tudta támogatóinak számát az első fordulóhoz képest: Korčok 958 394-ről 1 243 709-re, míg Pellegrini 834 719-ről 1 409 255-re. Az a magyarázat, hogy a köztük lévő, kb. 160 ezres különbség – a mérleg nyelve – épp a szlovákia magyarság lenne, több sebből vérzik. Egyrészt, mert nehéz elképzelni, hogy két héttel korábban Forró egyedüli magyar jelöltként 65 ezer szavazatot kap, majd egyszer csak 160 ezerre ugrik a magyar szavazók száma, ami mellesleg bőven elegendő lenne ahhoz, hogy a parlamentbe jusson a párt, amire pedig választási ciklusok óta nem volt példa. Másrészt az sem valószínű, hogy Harabin mind a negyedmillió szavazója otthon maradt, a nacionalistákról, a fasisztákról meg a többiekről nem is beszélve. Tény, hogy minden magyarok lakta régióban Pellegrini győzött. De az is tény, hogy a korábbi 31 járás helyett most csak 12-ben diadalmaskodott Korčok, aki, valljuk be, nem volt ideális jelöltje a liberális oldalnak, és aki nem is igazán hatékonyan tudta levakarni magáról – az egyébként hamisan ráragasztott – „magyargyűlölő” állandó jelzőt. Szóval így állunk most, Krisztus után 2023-mal meg egy kicsivel. Így még nem voltunk, bár hasonló narratívával sikerre vitt kampányokat láttunk már egyik szomszédunknál. Hogy melyiknél, az nem ugrik be hirtelenjében nekem. A szlovákiai eredmények ismeretében a New York Times-féle bulvárlapok aggódnak a közép-európai térségben zajló politikai folyamatok láttán. Másrészt viszont Orbán Viktor meg szlovákul gratulált Pellegrininek a győzelméhez. Megjegyzem, Királyhelmecen is Pellegrini nyert.

Leczo Zoltán  

Képünkön Peter Pellegrini, a megválaszott szlovák köztársasági elnök és Pataky Károly, Királyhelmec polgármestere

Fotó: Pataky Károly Facebook-oldala

Ajánlott cikkeink

A Valuska című Eötvös-opera próbafolyamatának filmje a BMC-ben

2025. január 12.

Köddé vált jégtenger – különleges kiállítás nyílik a Goethe Intézetben

2025. január 11.