Zajkeltő vagon: megemlékezés a magyar holokauszt 80. évfordulójáról

Január 8-án délelőtt 10-kor a 9. kerületi, Ráday utcai 2B Galériából indulva a szobrász-performer Böröcz András és a színész Angelus Iván a fél városon áttolták-átvonták a New Yorkban élő Böröcz két keréken guruló, marhavagont ábrázoló mobil faszobrát a CEU Nádor utcai épületébe. A Nyilvános tolatás című eseményt némi civil- és sajtófigyelem is kísérte, ott volt lapunk fotósa is.

A pár óra hosszat tartó eseményről számos fotó és videó is felkerült a netre. A tologatással-vonogatással többször is megálltak, például a Dohány utcai zsinagóga és a valaha az éj leple alatt felállított, de soha fel nem avatott hazug, magyarmentegető Szabadság téri emlékmű előtt is. Böröcz ezeken a helyeken – és később a CEU épületében is – kinyitotta a zsidók deportálására utaló kis mobil emlékművagon ajtaját, és egy erre szolgáló szerkezettel megindította a benne lévő fabakancsok és facipők kattogó-dobogó kórusát, ami, valljuk be, ezúttal sem váltott ki különösebb országos visszhangot.

A vagontologatás végcélja a CEU könyvtára volt, ahol két nappal később, január 10-én délután a magyar soá, vagyis holokauszt idei 80. évfordulója alkalmából mutatták be a CEU Demokrácia Intézet történész munkacsoportja szervezésében Karády Viktor és Kemény István sok évvel ezelőtt, Párizsban írt két tanulmányát – Zsidóság a magyar nemzetépítésben a numerus clausus előtt és azután –, amelyet magyarul most először adott ki egy közös kötetben a Múlt és Jövő Kiadó. A kötetről és ma is bőven aktuális és újszerű megállapításairól Karády Viktorral Szívós Erika és Konrád Miklós történészek beszélgettek.

Az esemény után Böröcz András Zajkeltő vagon című kinetikus szobrát, amely a Polgár Alapítvány megbízásából és anyagi támogatásával készült el, Rényi András művészettörténész mutatta be a közönségnek. Mostantól a CEU budapesti épülete lesz az állandó otthona ennek a kereplő-dobogó-guruló deportálóvagonnak.

Karádyék könyvéről ezen a pár négyzetcentiméternyi újságfelületen nem szeretnék még dióhéjban sem ismertetést adni. A fentebb felsorolt és az esetleg meg sem említett, számomra mégis fontos embereket mindenesetre évtizedek óta ismerem, és némelyiküktől elég sokat tanultam Magyarország múltjáról és jelenéről.

Úgy is mondhatnám: arról, hogy miként jött létre és hogy merre tart a mi hazánk. Optimizmusra semmi okom.

Tardos János

(Megjelent a 9 magazin 2024. februári számában.)