A Kutya éji dala a BMC-ben

A BMC moziestsorozatában olyan filmeket vetítenek, amelyeknek figyelemre méltó a zenéje. A sorozat házigazdája Kolozsi László film-, zenekritikus, regény- és forgatókönyvíró, a MOME oktatója. A filmet november 6-án, szerdán 18 órától vetítik, az este vendége Gőz László.

Az 1983-ban készült magyar filmdráma forgatókönyvíró-rendezője Bódy Gábor, zeneszerzői: Vidovszky László, Vágtázó Halottkémek, A. E. Bizottság, Gőz László.

Miért ugatnak a kutyák a teliholdra? Mert „túl akarnak törni a kutyalét kényszerűen, állandóan visszatérő rettenetein” – mondja Grandpierre Attila a Kutya éji dalában.

„A filmet az új érzékenység irányzatába sorolják, mert szakít a dokumentarista hagyománnyal és a nagy, világértelmező narratívákkal – helyette az én helyzetét teszi központivá. A Kutya éji dala posztmodern alkotás: tematizálja saját médiuma és a megmutatott világ látszat jellegét, és a közvetlenségre, a hatásra helyezi a hangsúlyt, például az alternatív zenekarok (A. E. Bizottság, Vágtázó halottkémek) koncertjeleneteinek beépítése által. Bódy filmjében érzékelhető az átjárhatóság a magas- és tömegkultúra határain. Ugyan elutasítja a társadalmiságot, az álpap zavaros, töredékes történetében fellelhető a rendező rejtett vallomása a szocializmusban folyatott ügynöki tevékenységéről.

A film dramaturgiai szervezőeleme a gravitáció, hiszen a cselekmény két helyszínen, Magyarország legmagasabb pontján, Mátraszentimrén, illetve Budapesten játszódik – erre utalnak a potyogó, guruló almák, illetve a lejtőn legördülő kövek és labda is. Az ismételten megmutatott lefele mozgás az elkerülhetetlen leépülést jelzi, ugyanakkor a film – iróniája és álomszerű képi világa által – távol marad az egyetemes igazságok kinyilatkoztatásától és a pátosztól. Bódy filmje a fogalmiság helyett az érzékekre összpontosít, és az én szubjektív tapasztalatát dokumentálja a 80-as évek Magyarországában” – írja a Revistaechinox.

A film 140 perc.

Fotó: NFI