A világ legkisebb kiállítása – hídtörténet a Szabadság híd északi vámszedőházában

Budapest hídjairól származó fakockák, a Lánchíd alapkőletételénél használt vakolókanál-másolat, levágott szerelemlakatok a nagyvárosi népnyelvben valaha Ferencjóskaként emlegetett Szabadság híd pereméről, angyalfej az Erzsébet híd tetején lévő címerről – tárgyak a mindössze kétszer tizenhárom négyzetméter alapterületű, a budapesti hidakat és a vámszedés történetét magyar és angol nyelven bemutató állandó tárlatról, amely az Összekötve – Pest-Buda hídtörténete címet kapta, és minden nap ingyenesen látogatható.

A Szabadság híd pesti hídfőjénél évtizedekig üresen álló régi vámszedőházak közül az északi ez év májusa óta áll nyitva a nagyközönség számára. Pontosabban újra megnyitották, hiszen 1997-ben a Közlekedési Múzeum egyszer már létrehozott benne egy kisebb kiállítást, ami hamarosan be is zárt. Azóta az eredetileg is kétszintes épületet felújították – a vele szemközti déli épületben ma a hídmester irodái találhatók –, itt nyílt meg, ugyancsak a Közlekedési Múzeum rendezésében a budapesti hidakat és a vámszedés történetét bemutató állandó tárlat. Amelyet, bár a Szabadság hídon naponta rengetegen sétálnak át, illetve haladnak tovább a közeli Nagyvásárcsarnokba vagy a Váci utcába, eddig kevesen fedeztek fel, holott igazi kuriózum.

De hogyan is működtek a vámszedőházak a hétköznapokban a huszadik század elejére valódi metropolisszá vált fővárosban? Pest és Buda között a dunai átkelésért 1703-tól egészen 1918-ig vámot kellett fizetni, ezért az 1918 előtt épült budapesti közúti hidak mindegyikéhez tartozott vámszedőház. Így volt ez a régi Erzsébet híd monumentális, magas talapzaton álló négyszintes épületei, a Lánchíd vagy a már említett Szabadság híd esetében is. A második világháború után egyedül a Szabadság hídhoz tartozó házak – amelyek a híddal együtt 1896-ban épültek – maradtak meg, ott is csak a pesti oldalon, a budaiakat egy idő után elbontották.

Az épületbe belépve az alsó szinten – ahol kis szuvenírbolt is üzemel – láthatók a falon azok az eredeti bárcák, amelyeknek a megváltásával át lehetett kelni a hídon. A vámpénzre, amit 1849-től a Lánchíd társaság szedett, majd a későbbiekben az állam, a hídfenntartás mellett azért is volt szükség, hogy az 1870-ben felvett kölcsönt kifizesse a város: később ebből a hitelből épült meg a Nagykörút, a Duna-part és jó néhány más épület. A második szinten, ahová szűk lépcsőn juthatunk fel, többek között a Dunából előkerült eredeti tárgyak és archív, Budapest hídjairól készített fotók szerepelnek az audiovizuális tartalmak mellett. VR-szemüveggel azt is meg lehet nézni, milyen volt az 1940-es évek Budapestje, de találunk általános(abb) hídtörténeti leírást is a hidak és a budapesti városfejlődés kapcsolatáról. Magán az épületen túl – amelynek ablakaiból panorámás kilátás nyílik a Szabadság hídra, a Dunára és a déli vámszedőházra – a legérdekesebbek az eredeti tárgyak: a szegecsek, a Szabadság híd egyik korláteleme a háború utáni időkből, a hidak felületéről származó fakockák, a Lánchíd építésével kapcsolatos térképmásolat az 1830-as évek elejéről. Helyet kapott a tárlaton a híd alapozásából származó facölöp is, valamint a Lánchíd kapuzatának modellje, külön tablókon pedig a főváros összes hídjáról olvashatók információk. A Szabadság híd korlátjáról, illetőleg a vámszedőház ablakrácsáról levágott különféle színű és méretű szerelemlakatok tulajdonosai pedig aligha sejtik, hogy tárgyaikkal akaratlanul is, amolyan popkulturális jelleggel, részeseivé váltak a világ legkisebb kiállításának.