„Abszolút a Jedermann” – G. Szabó Hunor dobos, énekes-gitáros, dalszerző

A The Qualitons frontembereként lett szélesebb körben ismert, de számos más formációban is játszik. A Borbély Műhellyel a Jedermannban lép fel augusztus 10-én. A zenélés sokféleségéről, örömeiről és az együttműködésekről kérdeztük.

Kilenconline: A The Qualitons zenekar sikere mára legenda. Ha visszatekint, mi kellett hozzá?

G. Szabó Hunor: A zenekar alakulásakor nem volt határozott elképzelésünk arról, hogy mit is akarunk ezzel a bandával. Az akkori menedzserünk, Berényi Csaba (alias Kanada Káosz) ötlete volt, hogy a 60-as évek hangzását visszahozzuk a budapesti klubokba. Nem volt konkrét tervünk, csak élveztük, amit csináltunk. Aztán persze tágult a perspektíva, a német Tramp Recordsnál kiadott első lemezünk (Panoramic Tymes) kinyitotta a kapukat külföld irányába is.

Néhány évvel később újítani akartunk, a dobok mögül előreléptem a gitár-ének posztra és a pszichedelikusabb, kísérletezősebb rock felé vettük az irányt. Ekkor már kicsit tudatosabban építettük az itthoni karrierünket. Szerintem három nagyon jó lemezt sikerült megjelentetnünk ez idő alatt: a Tomorrow’s News, az Echoes Calling és a Kexek címűt.

Bár folyamatosan bővült a rajongóink száma, a Qualitons alapvetően rétegzene maradt. Szélesebb körben akkor ismertek meg minket az emberek, amikor a Red Hot Chili Peppers megjelent a koncertünkön és többször is bandáztunk velük. Aztán az amerikai KEXP-s (alternatív rockzenei közösség – a szerk.) stúdiófelvétel adta meg a legerősebb löketet, és annak szárnyain repdeshettünk egészen addig, míg be nem köszöntött a covid időszaka. A tavalyi újjászületést én már nem tudtam együtt csinálni a srácokkal, másképp alakult az életem.

Kilenconline: A sokfelé zenélés adott volt, vagy a könnyűzenei siker hozta?

GSZH: A sokfelé zenélés mindig jellemző volt rám. Egyrészt a zeneművészeti főiskola évei alatt nagyon sok zenésszel megismerkedik az ember, barátságokat köt, és észre sem veszi, hogy szép lassan mennyi zenekarban játszik. Ráadásul a dobos szakma hálás, szinte minden zenekarban szükség van rá. Másrészt, mivel a tanulmányaim befejezésétől kezdve kizárólag a zenélésből éltem, elengedhetetlen volt, hogy több lábon álljak. A bandák jöttek-mentek az évek alatt, de szerencsére mindig volt elég.

Szóval nem a könnyűzenei siker hozta ezt, sőt, ellenkezőleg, a Qualitons sikereit megélve annak idején ki is szálltam néhány bandából, hogy fókuszáltabban tudjam ellátni a zenekarvezetői szerepkört, és kevesebb esélyt adjak a koncertdátumok ütközéseinek.

Kilenconline: Milyen formációkban zenél jelenleg?

GSZH: A Borbély Mihály által vezetett Borbély Műhely és Borbély Dresch Quartet meghatározó zenekarai a jazzdobos életemnek. Misivel a közös zenélés már a főiskola elvégzése után elkezdődött, a mai napig nagyon inspiráló élmény vele/velük zenélni. Közel áll hozzám az európai népzene és az afroamerikai jazz elemeit ötvöző zenei felfogás, amelynek a két Mihály a legnagyobb mestere itthon.

A W.H. nevű formáció nagyon kedves a szívemnek. Sena Dagaduval, Márkos Alberttel és Gryllus Samuval hosszú évek óta működünk, Shakespeare-szonettek megzenésítésére adtuk a fejünket. Sajnos csak két lemezünk jelent meg és nem vagyunk aktívan koncertező zenekar, de talán ez a titka annak, hogy a mai napig csodás élmény együtt zenélni.

Németh Jucival, aki egyébként a párom, van egy duónk (JuciHunor néven). Mindig ódzkodtam attól, hogy keverjem a szakmai és a magánéletet, de a covid időszaka úgy hozta, hogy kipróbáltuk a közös zenélést, és meg is maradtunk. Vannak súrlódások, ahogy szerintem mindenhol ilyen esetben, de nagyon szeretjük ezt a projektet. Izgalmas feladat, hogyan tudunk ketten egy változatos, teljes zenekari hangzású koncertet produkálni. Mindketten játszunk gitáron, basszusgitáron, énekelünk, dobolunk, sokszor mindezt a koncerten élőben felvett loop alapokra. Nem könnyű feladat, amire vállalkoztunk, de nagyon inspiráló mindkettőnk számára.

Mindezek mellett Lovasi Andrással dolgozom együtt a saját formációjában, illetve a Kispál és a Borz idei turnéján közreműködöm gitár-, basszus-, dobfronton egyaránt. Hatalmas élmény gyerekkorom idoljaival együtt zenélni, és azokat a számokat játszani sok ezer embernek, amelyeket 14 évesen üvöltöttem a szobámban.

Kilenconline: Mi lelkesíti a leginkább, ha a zenélésről, a zenei együttműködésről van szó? Mi az, ami a másik zenészben vonzó tud lenni?

GSZH: Hát, alapvetően minden így együtt. A szimpátia és a hasonló ízlés nagyon fontos, és az feltehetőleg a kémiai folyamatokra is kihat. Egy koncert esetében a közönség sem elhanyagolható szempont. Nagyon motivál, ha ők is pozitívan vannak jelen.

Kilenconline: Hány fős az ideális zenekar?

Erre nehéz választ adni, nagyon sok mindentől függ. Volt mindenre példa az életemben, de alapvetően, azt hiszem, jobban szeretem a kisebb létszámú zenekarokat, amelyekben a hangkép áttetszőbb. Valamint könnyebb a kommunikáció, akár a színpadon, akár mögötte.

Kilenconline: Borbély Mihályt mióta ismeri, kedveli?

GSZH: A főiskolai éveim alatt volt tanszékvezető és a zenekarigyakorlat-tanárom. Emlékszem, nagyon kritikus volt velem. Mint később megtudtam tőle, azokkal ilyen, akikben látja a fantáziát. Így kerültem a zenekaraiba később. Nagyon jó zenésznek és zenekarvezetőnek tartom őt. Képes arra, hogy maximálisan egyben tartsa a csapatot, hatékonyan csinálja a háttérmunkát, számokat ír, és mindezt hierarchikus viszonyok érzékeltetése nélkül. Zenei értelemben pedig szabadságot ad, ami talán a legfontosabb.

Kilenconline: Van a Ferencvárosban kedvenc helye?

GSZH: Abszolút a Jedermann. A legjobb, leghangulatosabb klubnak tartom a 9. kerületben, sőt, egész Budapesten. Nemcsak zenészként szeretek ott lenni, ha valakivel találkozom, ez az első hely, ami találkapontnak felmerül. Nagyon kedves személyzet, jó kaják, ízléses berendezés, ha nem élőzene, akkor jóféle jazz szól. Kell ennél több?

Kilenconline: Mitől a 60-as évek rajongója? Mi az a műfaj, amit nem bír a zenében?

GSZH: Már a kezdetekkor, kamaszként volt egy kattanásom, hogy engem a 60-as évek zenéje hoz igazán lázba. Azt éreztem, ennél nincs életszagúbb, hitelesebb hangzásvilág, zeneibb attitűd, legyen az könnyűzene vagy jazz. A mai napig nagyon közel áll hozzám ez a szemlélet, de azért igyekszem nyitni más irányokba is. Hiszen arra rájöttem, hogy igazán egyedit alkotni úgy lehet, ha nyitottak vagyunk különböző hatásokra, fúziókra, más zenészekre is.

Kilenconline: A színházi zeneszerzésben, zenélésben mire legbüszkébb? Összebútorozna egy társulattal, ha úgy adódik?

GSZH: Sok színházi előadásban szerepeltem zenészként, néhányszor zeneszerzőként is. Szeretem a színházi világot. A Szabó Réka által vezetett Tünet együttes Az éjszaka csodái című előadásához írtam zenét 2015-ben, amire nagyon büszke vagyok. Bár itt is meg kell jegyeznem, és ezzel visszautalok az előző kérdésre, hogy a zenésztársak sokat hozzáadtak a végeredményhez, nélkülük nem az lett volna, ami.

Kilenconline: Milyen koncertjei lesznek még a nyáron? Pihenni is tud?

GSZH: Vár még néhány koncert a fent említett zenekarokkal, de a nyár aktívabb időszaka véget ért. Az ősz meg megy a maga könnyed tempójában, kezdetét veszi az alkotói folyamat időszaka. Nem mondom, igénybe veszi a szervezőképességet, de azért ha jó előre gondolkodik az ember, be lehet iktatni rövidebb nyaralásokat. Az egyhuzamban hosszabb időre elutazás valóban nem a mi műfajunk nyáron. De nekem szerencsére egy háromnapos elutazás, kikapcsolódás is bőven elég ahhoz, hogy erőre kapjak.

Kilenconline: Kikkel zenélne még szívesen az életben?

GSZH: Nem szoktam ezen gondolkodni, most sem tenném. Azt hiszem, nincs is ilyen vágyam. Nyitott vagyok új zenészekre, új zenékre, és ha az élet úgy hozza, hogy jó emberekkel ismertet össze, akikkel dolgom van, boldog leszek.

Artner Sisso

Címlapfotó: Szeidl Mariann