Békét ígér – Antigoné a Stúdió K-ban

A Stúdió K és a Tér 12 előadása bátran nyúlt a máig talán legizgalmasabbnak tartott Szophoklész-drámához, az Antigonéhoz, amely korának aktuális politikai dilemmáit mutatta fel, olyan emberi attitűdöket és társadalmi szabályszerűségeket megjelenítve, amelyek közel 2500 év ide vagy oda, mit sem veszítettek igazságukból. A ~~Kreón~~ Antigoné című munka akkor is izgalmas, ha könyökünkön jön ki a sztori, mert a fiatal alkotócsapat eredeti módon, ihletetten játssza tétre. Május 26-án ráadásul az előadás utána a téma legkompetensebb szakértője, dr. Karsai György tart „beavatót” – ami ugyancsak emeli az előadás szakmai rangját, és felidézi azt, amikor a dráma, a színházi tudás megmutatta magát a hétköznapokban is.

„Viktor Balázs rendezése azt vizsgálja, milyen lehetőségeink vannak a rossz törvényekkel szemben, mit tehetünk, ha az általunk választott vezető zsarnokká vált, és nyilvánvalóan a nép érdekei ellen kormányoz” – írja az előadásról a Kétlámpás blog.

A klasszika-filológus színháztörténész és kritikus Karsai szintén foglalkozik az előadással, a Revizoronline-on: „Ebben a megkapóan egyenes vonalú értelmezésben a nyitó jelenetben Iszméné amúgy nagyon is megfontolandó érveire azért nem válaszol Antigoné, mert érzelmileg, zsigerileg egyszerűen máshol tart, mint nagyon okos, saját életéért, de őérte is őszintén aggódó húga. Pallagi Melitta olyan magától értetődő, hétköznapi természetességgel beszél és cselekszik, hogy igazát nem is lehet megkérdőjelezni. Hétköznapi viselkedés, sehol egy hősi póz, patetikus megszólalás vagy a küldetéstudat bármilyen jele. Egyetlen lendületből, következetesen végigvitt, pontos alakítás. Haimónt és Teiresziaszt is Pallagi Melitta játssza, s ezek a szerepösszevonások amilyen merésznek, meghökkentőnek tűnnek első pillantásra, tökéletesen működnek – még a vak jós közönséget aktív megszólalásra unszoló gesztusai is a helyükön vannak.”

„Szellemes ötlet – írja egy másik kritikus a Színház című szaklap online oldalán, a szinhaz.neten –, hogy Teiresziász általunk, hétköznapi nemhősök által szólal meg: a nézők fülébe súg egy-egy mondatot, és mi mondjuk el utána hangosan Kreónnak. Ez nézőként erős élmény, és újabb jelentéssel gazdagítja a szöveget, Kreónnak pedig lehetőséget ad, hogy direktben lenyomjon minket. Teiresziásszal Kreón nem felesel – csak velünk, poliszlakókkal szemben érezteti, mennyivel ügyesebb szónok nálunk.”

„Bánki Mihály mint Kar – folytatja Karsai a revizoron – (a színlap a különös »Karvezér« megjelöléssel illeti) valóban együtt él a történettel, nemcsak énekével – a meglepően ideillő kuplés dalok (!) remek zenéjét is ő szerezte –, de szereplői jelenlétével is végig ott van: hol kommentál és kritizál, hol együttérez, illetve amikor kell, ridegen távolságot tart, de soha nincs útban, ami ebben a parányi térben külön bravúr. A kardalok szövegei a szophoklészi strófák maira hangolt parafrázisai, tisztán érthetőek, a cselekményre reflektálók, dicséretesen alapos elemzés eredményeként születtek.

Pájer Alma Virágnak Iszménét és az Őrt két, nagyon eltérő érzelmi szinten kell játszania, s ez így is van rendjén, hiszen Antigoné húgaként őt érinti a legközelebbről a családi tragédia, ugyanakkor a bűnös elfogásával a saját irháját mentő Őr érzelmileg és életfelfogásban is a legtávolabb áll Iszménétől. Iszméné őrjöngő aggódásából még akár vissza is lehetne venni, akkor is értenénk, hogy nem élheti túl Antigoné elvesztését.

Viktor Balázs rendezői értelmezése egy végtelenül tiszta gondolkodású, hétköznapi lányt állít elénk, aki úgy buktatja meg Kreónt, hogy ez még csak szándékában sem állt. Antigoné végigment azon az úton, amelyen végig kellett mennie. Mindössze ennyi történt, nincs itt sok magyaráznivaló, mehetünk haza.”

– proics –

Fotó: Stúdió K