Eötvös Péter zeneszerző búcsúztatása a BMC-ben

Eötvös Péter, nemzetközi viszonylatban is az egyik legjelentősebb, társadalmi ügyekre is rendszeresen reflektáló kortárs zeneszerzőnk március 24-én hunyt el hosszan tartó betegség után nyolcvanéves korában. A Budapest Music Centerben lesz a búcsúztatója április 18-án, abban az intézményben, ahol a műveit rendszeresen bemutatták, valamint itt van a fiatal zeneszerzők és karmesterek segítésén ügyködő, róla elnevezett alapítvány székhelye is.

Eötvös Péter 1944. január 2-án született Székelyudvarhelyen. 1962-ben a Vígszínház zenei vezetője lett, 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenéket írt. 1967 óta külföldön dolgozott, előbb a Kölni Opera korrepetítora, 1968 és 1976 között a Stockhausen Ensemble tagja volt, 1971-től a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora, 1979 és 1991 között a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble intercontemporain zeneigazgatója, majd a Londoni BBC Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmestere és a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere volt.

1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt, amelyek ösztöndíjjal, továbbképző kurzusokkal támogatják fiatal zeneszerzők és karmesterek pályakezdését. 1992 és 1998 között a karlsruhei, 1998-tól 2001-ig a kölni, majd 2002 és 2007 között ismét a karlsruhei Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Világszerte tartott mesterkurzusokat, visszatérő professzora volt a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.

1992-től Karlsruhéban, 1998 és 2003 között Kölnben tanított. 1992-ben megalapította a Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézetét, 1997-től a berlini Művészeti Akadémia tagja, 1998 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt.

Eötvös Péter (a kép forrása a BMC oldala)

Azok közé a zeneszerzők közé tartozott, akik foglalkoztak a közéleti történésekkel és műveikben aktuális társadalmi ügyekre is reflektáltak. Így nyilatkozott erről két éve a „Gyerekkoromtól fogva a szituációteremtés érdekelt” című interjúban:

„Miután én karmester is vagyok, a közönséggel és a közösséggel állandó kapcsolatom van. Adódnak olyan konkrét események, amelyek számomra fontosak és a társadalomra is hatással vannak, közismert események. Például az első hegedűversenyem, a Seven, a Columbia űrsikló tragédiájához kapcsolódik. 2016-ban négy vezető olasz zenekartól kaptam egy közös felkérést egy új zenekari darabra. Abban az időben az olasz politika legégetőbb problémája a délről érkező migránsok tömege volt. Ebben a témakörben engem azoknak az embereknek a sorsa érdekelt, akik nem érték el a partot. Akik egy jobb élet reményében indultak el, de a tenger nyelte el őket. Ez az Alle vittime senza nome címü művem, a névtelen áldozatok emlékére. Ugyancsak 2016-ban szerepelt a salzburgi Ünnepi Játékokon a Halleluja, Oratorium Balbulum című művem, amelynek a politikailag nagyon pontosan megfogalmazott szövegét Esterházy Péter írta. De említhetem még az Angels in America című operámat is, amelyet a második évezred legelején Tony Kushner drámája alapján írtam, az akkor nagyon aktuális AIDS-ről.”

Művei több nemzetközi díjat nyertek, munkája elismeréseként pedig megszámlálhatatlan elismerést kapott külfüldön és itthon is.

A kétszeres Kossuth-díjas, Szent István renddel kitüntetett zeneszerző és karmester búcsúztatását a Budapest Music Center és az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány szervezi és 2024. április 18-án, csütörtökön 16 órától kerül rá sor (érkezés 15 órától) a BMC-ben (1093 Budapest, Mátyás utca 8.)

Az eseményen beszédet mond Káel Csaba, Kovács Géza és Kurtág György.

Az érkezőket arra kérik, hogy kegyeletüket egy szál fehér rózsával róják le.

A kiemelt fotót a BMC oldaláról vettük át és Felvégi Andrea készítette.

-siss-