Ezúttal táncolni is lehet – Bujdosó a Bakáts Feszten

Túlzás nélkül a főváros egyik legjobb gitárosa, ugyanakkor zeneszerző, újságíró, szervező és nagy melankolikus. Zenéi széles spektrumúak és elevenek, láthatóvá válnak, mint egy mozi. A kelet-európai népzene, a sanzon, a klezmer, a latin zene és a jazz keveredik bennük. Jelentős élmény élőben is, bármelyik formációjával lép színpadra. A Bakáts Feszten vasárnap a Bujdosó 8tet nevű szupergrupjával láthatjuk. Bujdosó János, a Rákóczi téri mágus a Kilenconline-nak.

A közönség leginkább az Európa Kiadóból ismeri, vagy újabban a Balaton zenekarból, de a kilencvenes, kétezres évek underground figurái közt a Specko Jedno meg a Chakra Hacker nevű különleges bandák műsorában is élvezhették a játékát. Annak idején úgy tűnt, mintha kicsit szégyellné, hogy élőben is meg kell mutatnia magát, mert koncert közben lehajtott fejjel gitározott. Az új undeground időkben aztán rájöttem, ez maga a koncentráció, nem hagyja, hogy a közönség esetleges lelkesedése elterelje a figyelmét a dallamvezetésről, miközben mederben kell tartania a saját fantáziáját is.

Húsz év után tavaly készített egy szólólemezt Sorry But Yes címmel, amelynek a Happy New Ear című számához készült egy józsefvárosi anzixvideó. A kilencedik kerület ódája még várat magára, de faggattam arról is. Előrebocsátom: a válaszai néha meglepőek és talán mulatságosak is, bár nem mindig azok.

Artner Sisso: Hogy telt a nyarad? Sűrű volt koncertek szempontjából?

Bujdosó János: Ki- és beszámíthatatlan elemekkel, szereplőkkel övezve ment el ez is, most azonban nem lepett meg. Váratlan szerepkörökben fedezhettem fel új adottságaimat, sokkal kevesebbszer érezhettem azt, hogy felesleges vagyok. Többször találtam meg például elfelejtett helyre lerakott kocsikat, vagy nyitottam ki olyan pezsgőket, amelyeket más nem bírt. Az elmúlt időszakot a testületben ebből a szempontból úgy szakmailag, mint emberileg sikeres időszaknak értékeltük, habár kétségtelen, hogy volna hová fejlődni például a kommunikációt illetően.

A RákócziSokk fesztivált, amit jómagam szervezek négy esztendeje a Rákóczi téren, a progresszív hagyományteremtés egyik sarokköveként kezdik emlegetni a Csarnoknegyedben, a cipészműhelyekben, a Csókolom vagy a Dresch egyik alapvetését fütyörészve. Kérdeznénk akkor most e helyt kritikusainktól: ez vajon mi más lenne, mint eredmény? Amúgy a nyolcadik kerületi újságnak dolgozom három éve, de erről nem szeretnék beszélni, inkább tessék ellátogatni a Józsefváros Újságra, hogy azután szigorú, de igazságtalan ítéletet mondjanak a munkánkról, persze a legnagyobb jóindulat mellett. Talán már észre sem vesszük, ha felforr az agyunk, ezért azt javasolnám, hogy mindenki még kevésbé bízzon magában és önnön értékítéleteiben.

AS: Apropó, hogy bírod a városban a meleget? Van-e már klímaszorongásod?

BJ: A városi meleg arcba ver, nincs mese. Én mint a Klímaszorongásban Elhunytak Ispotályának egyik fő – külső – támogatója nem is mondhatnék mást erről a helyzetről. Ennek ellenére azt, amit folytatok, nem is lehetne másképp leírni, mint életmódot, amit mindenki saját belátása szerint alakít, de ha kérdik, azt mondom: ne vegyen és ne is egyen senki semmit. Vagy ne sokat, mert nem kell.

AS: Milyen formációkban létezel mostanság? Milyen zenéket szereztél a közelmúltban?

BJ: A művészet már régóta nem érdekel, csak a pénz mozgat. A következő klipünkben huszárok is lesznek, ezzel – reményeink szerint – sikerül elnyerni a konzervatív többség jóindulatát, aminek eleddig híján voltunk, talán eredendő szerénységünk okán is.

Tavaly jelent meg Sorry But Yes címmel egy szólólemezem, amelyen lazább, táncosabb zene hallható, nem függetlenül a világban és kis hazánkban egyre inkább fokozódó pozitív tendenciáktól. Imádom, ahogy a honfitársaink által alkotott roncstársadalom tagjai gyarapodnak, még ha egyelőre kevesen részesedhetnek is az ország sikereiből.

AS: A zeneszerzésben vannak újabb inspirációid, észrevehető változások, törekvések?

BJ: A zeneszerzést elég nehéz lenne tudatos folyamat részeként leírni, az inspiráció, az ihletett pillanat eljövetele kiszámíthatatlan, siettetni nem lehet, csak a nagy számok törvénye szerint képes érvényesülni. Tehát ha sokat dolgozunk, nagyobb eséllyel születik valami maradandó. Valamennyire azért lehet ezt tudatosan alakítani, egy darabig biztos nem fogok például cigányos és latinos dolgokat írni, mert azokból már van jó pár. Inkább a soulos, afrós, groovos világ felé próbálom orientálni a zenehallgatásomat, így a felmerülő ötletek is inkább ebből a közegből érkeznek.

AS: Rosszabb most független, ha úgy tetszik, underground zenésznek lenni, mint régen?

BJ: A fiatal zenészek között régen volt zenei inspiráció, innováció – ellenben zenei tudásuk nem volt. Ma ezzel pont ellenkező folyamatokat észlelhetünk: a konformizmus, a saját világokba bezáródás, a tudatos fülbetömés és a szolidaritás teljes hiánya jellemző, ezért mindenki csak a saját karrierjét építi. Mindezt a leghitványabb popzenék újrafelböfögésével igyekeznek biztosítani. Jó lenne, ha a manapság divatos generációkutatók értelmes válaszokat tudnának adni arra, mit kezdjünk az okoseszközök világába beleszületett, távolról zombinak kinéző fiatalabb korosztályokkal – azon kívül, hogy próbáljuk megérteni őket, hiszen láthatóan épp ez az, ami sokunk számára teljességgel lehetetlen.

AS: Mi lesz a Bujdosó 8tet repertoárja a Bakáts Feszten vasárnap?

BJ: A Sorry But Yes című lemezem anyagát játsszuk vasárnap, és néhány régebbi, kiadatlan Chakra Hacker-számot. A Bujdosó 8tetben a fiam, Áron trombitál, Haáz Imre szaxofonozik, Szögi István pozanozik, Pettik Ádám játszik ütőhangszereken, Szerető Dániel basszusozik, Koncsecskó Péter dobol, Kálmán András pedig billentyűzik. Vidám, derűs, groovos estére kell számítani. Erre a zenére ezúttal táncolni is lehet.

AS: Vannak nagyobb ívű terveid?

BJ: Amellett, hogy sodródunk újabb és újabb megoldhatatlannak tűnő napi feladatokba, nagy kihívásokba, természetesen hosszabb távú tervekre is szükség van. Ilyenek nekem is vannak: új lemez a trióval, új számokat írni az oktettel. De minderről mindenki időben értesül, hiszen hatalmas anyagi háttér és menedzsment áll rendelkezésre a projektek propagálására, tök olcsó egy óriásplakát, a Tiktokon meg amúgy is ott vannak az embereim.

AS: Úgyis „határeset” vagy a szomszéd kerületből, nem tervezed, hogy átköltözöl a kilencbe?

BJ: Sokan próbálnak engem határesetnek egyszerűsíteni, de ez bonyolultabb ennél – ki hol húzza meg a határokat, ugye. Definiáljon majd engem a Wikipédia. Amúgy többször próbáltam korrumpálni ferencvárosi döntéshozókat, hogy egy önkormányzati bérlakáshoz jussak, de mondvacsinált okokra hivatkozva (átláthatóság, rászorultság) rendre visszautasították a jogos igényemet. Ezért a 2029-es választásokon mindenképp az előző, fideszes városvezetésnek szurkolnék, mert azt hallottam, hogy velük jobban meg lehetett „beszélni” az ilyen dolgokat… Nyilván soha nem kértem semmit. A kerület kulturális életéhez való hozzájárulásom pedig megkérdőjelezhetetlen tény, hogy mást ne mondjak, 1999-ben nyakkendős politikusok állították le egy koncertünket a Ráday utcában, és annak ellenére, hogy soha a büdös életben nem laktam a kerületben, nagyon szeretem.

Artner Sisso

kiemelt fotó: Bordás Róbert