Ki volt Bernovits Vilma, és miért lőtték a Dunába?

Egy eddig alig ismert embermentő mártírnak állít különleges emlékművet a 9. kerület. Az átadás áprilisra várható.

Már beszámoltunk arról, hogy a Duna-parton kap emlékművet Bernovits Vilma, aki Salkaházi Sárával együtt vezette a Slachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társaságának Bokréta utca 3. alatti katolikus leányotthonát, vele mentett zsidókat a vészkorszakban, és együtt lőtték őket a folyóba a nyilasok 1944. december 27-én. Neve azonban sokkal kevésbé ismert Salkaháziénál, ezért döntött úgy meggyilkolásuk nyolcvanadik évfordulójához közeledve Ferencváros önkormányzata, hogy méltó emléket állít neki. A 2023-ban kiírt pályázatot Hartvig Dániel és Kálna Dávid nyerte a Stigma – Bernovits Vilma emlékére című pályaművel.

A különleges emlékmű egy kezeletlen vastömb lesz, amely az idő múlásával pusztul, a lefolyó rozsda nyomot hagy a partfalon, a Bernovitsnak emléket állító nemesfém felirat pedig egyre hangsúlyosabb rajzolatú lesz.

A Magyar Katolikus Lexikon szócikke szerint Bernovits Vilma hitoktató Kassán született 1901-ben, az ottani Orsolya-rendi apácáknál érettségizett. Budapesten, 1932-ben végezte el a Mary Wardról elnevezett kollégiumot, majd egy Andrássy úti leánygimnáziumban óraadó tanár volt.

A fővárosi gettók 1944. májusi felállítása után rendszeresen vitt élelmiszert, ruhaneműt és igazoló okmányokat a rászorulóknak.

Amikor a fővárosi embervadászat fokozódott, Bernovits Vilma már nemcsak hittant oktatott, hanem minden előkészület nélkül keresztelt is, és beszerezte a szükséges iratokat, később pedig, amikor egyre veszélyesebbé vált a csillagos házakban megfordulni, már nem is keresztelt, hanem minden formalitás nélkül átadta a keresztleveleket és az élelmiszersegélyt, majd gyorsan távozott

– írja a 444.hu.

Az Új Ember katolikus lap 1984-es cikke szerint a Bokréta utcában a Salkaházi helyetteseként dolgozó Bernovits

…szobájában gyakran adott szállást olyanoknak, akiket a gettóból mentett ki. Mondják, hogy ilyenkor mindig ő feküdt a padlóra, átengedte ágyát a vendégeknek. A nyilasok többször is igazoltatták a gettó környékén, s neve fölkerült a feketelistára. Egy ízben le kellett nyelnie a magával hozott keresztlevelet, mert mindenkit megmotoztak.

A Bokréta utcába sok zsidónak minősülő üldözöttet alkalmazottként bújtattak, 1944 végén már körülbelül harminc főt. A házban katonákat is elszállásoltak, az otthon egyik alkalmazottja, a 18 éves Dömötör Erzsébet összeszűrte a levet egyikükkel, Salkaházi ezért karácsony másnapján át akarta helyeztetni. Erre Dömötör a nyilasoknál feljelentette őket, másnap Salkaházit, Bernovitsot és azokat, akiket gyanúsnak találtak – négy asszonyt és egyikük fiát – belelőtték a Dunába. Csak a fiú menekült meg, mert beugrott a vízbe, mielőtt golyót kapott volna, és kiúszott a jeges folyóból.

– kej –