Kicsik, nagyok, padok, politikusok a Padfesten – beszámoló, galéria, videók

Padfest – ha magyarul ejtjük a fesztivál nevét, akkor egy hétköznapi tevékenységre, a padfestésre utal. Ferencvárosban szimbolikus szolidaritási akció indult tavaly egy köztéri pad szivárványszínűre festésével. Ez vált előbb tragikussá – valódi indulatok kezdtek forrni több oldalról, tömény agresszió vette körül szegény utcabútort; aztán komikussá – egymás után festette boldog-boldogtalan a neki tetsző színűre a padot; végül, mára, ikonikussá. Ferencváros ugyanis ahelyett, hogy feledtetni igyekezett volna az esetet, az idei május elseje – amely a munka ünnepe mellett a húsz évvel ezelőtti európai uniós csatlakozásunk ünnepe is – egyik központi elemévé tette.

A Bakáts téren öt-hat pad is állt, amelyet szabadon lehetett festeni az „ünnep, ami összehoz” gondolat szerint. Estére mindegyik meg is kapta egyedi arcát. Az idő gyönyörű, a tér pedig folyamatosan forgalmas volt, a tömeg… nos, a tömeg is megérkezett az este hétkor kezdődő koncertre, ha nem is egymást taposva, de tele lett a Ferencvárosban ünnepelni vágyókkal a tér. A gyepes részeket az utolsó négyzetcentiig elfoglalták a piknikezők. Szinte minden korosztály jelen volt. Sok kicsi gyerek hancúrozott önfeledten a füvön. A legidősebbek csak azért nem ültek le, mert nehéz fölállniuk. Vízipipák pihentek a letett takarókon, rengeteg kutya szaladgált boldogan, póráz nélkül. Bár ez nem felelt meg a szabályoknak, most az égvilágon senkit nem zavart. A Fröccskülönítmény nevű büfé minőségi borokkal szolgált. Az emberek ünnepeltek, zenét hallgattak. A tér oldalára telepített mobilvécék rövid sorban állással működtek.

Este hétkor Baranyi Krisztina polgármester rövid beszéddel lépett színpadra. Üdvözölte a ferencvárosiakat, és azt mondta, hogy a magyar kormány – sokak vélekedésével összhangban – szándékosan elhallgatja, jelentéktelennek tekinti, hogy Magyarország húsz évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz. „Ahol ezt megünneplik az országban, azok a szabadság szigetei” – jelentette ki Baranyi. Szerencsére sok ilyen van, Budapest az egyik, és a fővároson belül Ferencváros is ünnepel. „Mert mit adott nekünk az Európai Unió?” – tette föl a klasszikus Monty Python-kérdést, választ nem is várva. Majd József Attilát, a kerület szülöttjét idézte, aki köztudomásúan „fehérek között európai” szeretett volna lenni. Aztán könnyeden és személyesen elköszönt: a szívem csücske, világzene következik.

A színpadot a Besh o droM és a Duckshell zenekar fúziója foglalta el a, szó szerint, mivel számos vendégművészt is meghívtak. „Harmincan vagyunk a színpadon” – mondta egyszercsak a zenekarvezető. Nem számoltunk utána, de biztosan megvolt mindenki. Zenéről írni itt nem tisztünk, meg aztán nem is könnyű, de az biztos, hogy a Besh o droM világsztár a world music műfajában. Erre most sem cáfolt rá, az Amikor én még kis rác voltam című számmal indítva. Az eddigre teljesen betelt Bakáts tér közönsége pedig igazán jól szórakozott, itt-ott még táncoltak is. Az egyik vendégzenész, Kollár-Klemencz László keserédes slágere, hogy Kicsit fél, kicsit fél, kicsit fél a játszótér ezen a majálison biztosan nem volt igaz.

Harangozó István