Fehér Renátó: Kivenni József Attilát a vitrinből

Idén negyedik alkalommal írja ki Ferencváros Önkormányzata a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatást, amelynek szakmai kidolgozója és volt kurátora Fehér Renátó, költő, író, irodalmár. A támogatásról és József Attiláról, a kerület egykori lakójáról, a legnagyobb magyar poétáról kérdeztük a Költészet Napja apropóján. Fehér Renátó egyik, interjúnkban elhangzó javaslata, hogy nevezzék el a ferencvárosi védett lakások programot Pőcze Borbáláról, József Attila édesanyjáról, már meghallgatásra is talált.

Hogyan indult a története és hogyan alakult az ösztöndíj sorsa az elmúlt négy évben? Mi a jelentősége Ferencváros számára?

Az ötletgazda, Mátyás Ferenc képviselő nyújtott be előterjesztést 2021 nyarán az önkormányzat által finanszírozott hat hónapos irodalmi ösztöndíj ügyében. Az alapító Ferencvárosi Önkormányzat – életkoruktól függetlenül – a pályájuk elején járó alkotókat szerette volna támogatni, ezért szerepeltettük a kiírásban, hogy a maximum három könyvvel rendelkező szerzők kaphatják meg ezt a támogatást. A pályázók köre vissza is igazolta a kiírás által kezelni kívánt szempontokat.

A pályázati kiírásban már én is részt vettem, az első két évben pedig a bírálóbizottságnak is tagja voltam Erdős Virág, Nádasdy Ádám, Spiró György, Sztarenki Pál és Várhegyi András társaságában. A zsűritagok megbízása mindig két évre szól, minket Mesterházi Mónika, Moskát Anita, Szálinger Balázs és Tóth-Czifra Júlia követett. Most már csak önkéntes tanácsadóként segítem a lebonyolítók munkáját.

Négy év egy ösztöndíj történetében még mindig gyerekcipő, de az már az induláskor látszott, hogy hiánypótló a kezdeményezés. Szakmai rezonancia is akad körülötte: a Szatellit irodalompolitikai kerekasztal tárgya volt korábban, többször is önálló idősávot kapott a Margó Fesztiválon, és egyre több helyen hivatkozási alap.  A ferencvárosi jelenléte is számottevő: a díjazottak publikáltak a 9 magazinban, szerepeltek a 9tv-n, többük zsűrizett a Mester Galéria és Közösségi Tér Reunion című középiskolás irodalmi pályázatán, rendszeres meghívottak a Bakáts Feszten. Erre nyugodtan büszkének lehet lenni, ferencvárosiként dicsekedni vele.

Mit lehetne még tenni annak érdekében, hogy a költő a helyére kerüljön itt és mindörökké?

Ferencvárosnak ebben kitüntetett felelőssége és feladata van, hiszen mégiscsak itt született a Gát utcában, ahol 1964 óta (tehát idén épp hatvan éve) a József Attila Emlékhely is van. Fontos kulturális, közművelődési, múzeumi, oktatási kérdés, hogy egy ilyen hagyományt, kultuszt és életművet hogyan lehet ápolni, őrizni, működésbe hozni. Ugyanolyan szellemben, módszerrel, szókinccsel, mint tettük hatvan vagy harminc éve? József Attilából indulunk ki vagy inkább hozzá érkezünk meg? Műveltségi kérdésként kezeljük, évszámnak és memoriternek tekintjük, vagy az írásai általi szemléletformálásban hiszünk? Mennyire tud Ferencváros József Attilája kívül is lenni az Emlékhely falain, és mennyire tud az Emlékhely rajta lenni Budapest irodalmi térképén?

Hogyan ünnepeli a kerület a Költészet Napját?

A költészet napján most már évek óta friss kötetesek a vendégei a Mester Galéria Felhajtó! című beszélgetéssorozatának. Az elmúlt években Vida Kamilla, Kustos Júlia és Pál Sándor Attila is megfordultak nálunk. Idén Rékai Anett és Simon Bettina jönnek hozzánk az új verseskönyveikkel. Gregor Lilla kérdezi őket. Mi így kapcsolódunk be április 9-én a ferencvárosi Költészet Hete programsorozatba. A negyedik alkalommal meghirdetett REUNION középiskolás irodalmi pályázatunknak ezekben a napokban volt a határideje. Az elmúlt években összesen hétszáz pályázat érkezett hozzánk kamaszköltőktől és kamaszíróktól. Az egykori reunionosok közül sokan járnak vissza műhelyre, immár egyetemistaként, némelyiküknek pedig el is indult már a költői pályája.

Jövőre százhúsz éve született József Attila. Milyen népszerűsítő programokat lehetne szervezni erre, ha már nincsenek milliárdok egy filmre?

József Attila élete és költészete a történetünk és az anyanyelvünk. A verseiből ráismerhetünk a saját veszteségeinkre és az igazságtalansággal szembeni indulatainkra is. A magányainkat oldja közössé, ezáltal osztozásra és vigaszra teremt esélyt. Szolidaritásra. Mert József Attila nemcsak a magyar irodalom nagy alakja, hanem az akkori lakásuzsora és a lakhatási szegénység áldozata, az akkori gyermekvédelmi rendszer alanya. Ezek pedig mind-mind érintik honfitársaink sokaságának mindennapjait, ezek a hazánk égető ügyei ma is. József Attila ezért ne közhelyes és lapos ünnepi műsor legyen, hanem inspiráció: igazat mondani a valódiról. Ez lenne a méltó emlékezés: nem belegyömöszölni hatásvadász szavalatba, hanem kivenni a vitrinből. A most induló Fővárosi Lakásügynökség, de a ferencvárosi bérlakás- és védett lakások program is viselhetné József Attila nevét. De még szebb lenne, ha az édesanyja, Pőcze Borbála nevét viselnék ezek a programok. Egy mosónőét. (Ezt a javaslatát áprilisi számunk megjelenését követően meg is fogadták, amit Baranyi Krisztina polgármester költészetnapi beszédében jelentett be – a szerk.)

Mi érdekelne téged a leginkább József Attilából, ha filmforgatókönyvet kellene írnod róla?

Mostanában a korabeli ferencvárosi lakássztrájkokról olvastam sokat. Az úgynevezett házfőbérleti rendszer következtében állandóan emelkedtek a lakbérek. Egyes vállalkozók a tulajdonostól kibéreltek egy egész házat, hogy aztán lakásonként nagy nyereséggel albérletbe adják. Az így kiadott lakások lakbérét havonként emelték, kijátszva a lakbérleti szabályrendeletet, amely a negyedéves felmondásnál nem engedélyezte az emelést: az albérletbe adott lakásokat heti lakásokká alakították át, hogy folyamatosan emelhessenek. Ezek ellen a módszerek ellen, az egyre tűrhetetlenebbé váló lakásuzsora ellen törtek ki a lakósztrájkok, a lakásbojkottok. A család közvetlen tapasztalatait József Jolán is megírta A város peremén című könyvében: a Gát utca szervezett lakói között a kisiskolás József Attila is részt vett ezekben a tiltakozásokban. Ezekről a lakósztrájkokról, a lakásbojkottról, a lakbéruzsoráról Győri Péter is beszélt a Fedél Nélkülnek adott tavaly novemberi interjújában. Eszerint a házak lakói összefogtak, hogy megtagadják a lakbérfizetést. És a bérbeadó tulajdonos többi házához is elmentek agitálni. Volt, ahol véres összecsapásokra is sor került a rendfenntartókkal. A szociáldemokrata párt pedig magától értetődően fölkarolta és támogatta őket.

Manapság nagy divatja van a campus filmeknek, amelyek amerikai vagy brit elitegyetemeken játszódnak, és amelyekben nagyon jómódú diákokkal történik mindenféle historizáló épületek és hatalmas könyvtárak árnyékában. És akkor eszembe jut egy húszéves szegedi egyetemista a húszas évek Magyarországán, aki harmadnapja nem evett, és egy cigány folklórról szóló kurzusról rohan francia költészeti kurzusra, majd Horger Antal hívatja a szobájába, ahonnan Bécsbe és a párizsi Sorbonne-ra vezet az útja.

Vagy elképzelem a város peremére sétáló költő hosszú sétáját, aki a Levegőt! leendő sorait mormogja, túl jár már a Wekerletelepen is, megáll egy grund mellett, ahol két kisfiú nem golyózik, hanem rongylabdával passzolgat. Úgy hívják egymást, hogy Cucu és Öcsi. Úgy hívják, őket, hogy Bozsik József és Puskás Ferenc. Na, ennyit a fikcióról.

Középiskolás korodban József Attilá-s voltál vagy Ady-s?

Nálunk nem voltak ilyen jellegű szekértáborok a középiskolában. De még zeneiek sem nagyon: a tankcsapdások is jártak Kispálra. Én kicsit azért ufó voltam a költészet iránti rajongásommal: rimbaud-s voltam és Jim Morrisonos, de mindenekelőtt József Attilás.

Artner Sisso

Fotó: Stépán Virág

(Az interjú rövidebb változata megjelent a 9 magazin áprilisi számában.)

Ajánlott cikkeink

Ezüstérmes lett a Magyar Kupában az FTC női vízilabdacsapata

2024. december 8.

A Siketek SC a fővárosi sakkcsapatok őszi bajnokságán

2024. december 7.