Párkapcsolati pecatúra a Csiga parkban

A Laniakea Színház Horgászhétvége – tárgyanimációs pecás kaland című előadásával indult el július 3-án a nagyjátszótéri Csiga park JátszóSzerda sorozata. Az előadásra negyven-ötven kicsi gyermek érkezett, a legtöbbjük anyukával. Voltak persze apukák, nagyik, óvónénik és parkot gondozó szakemberek is, akik diszkréten, szinte észrevétlen locsolták körül a tárgyanimációs színházi munkát – hiába, dramaturgiai érzék mindenhez kell ebben az életben.

A Nagy Petra és Keresztény Tamás játszotta előadáshoz ilyen szép számú, fűben ülő közönség előtt kellett a rutin, hogy be tudjanak fogni mindenkit, a távolabb ülőket is – és ne csak horgászbottal. Két rövid kisjelenet volt, amit a talajszintre tettek: na, azt hátul már nem lehetett látni, pontosabban én nem láttam, mert a kicsik előttem felálltak, hogy lássák. Teljesen igazuk volt.

A horgászat maga a tárgyanimáció, csak köré kellett rendezni az előadást, Bora Levente meg is tette. A színészek iszapba való, csaliszínű szettben játszottak, ami ügyes ötlet a nyári szabadtéri helyszínekhez, amikor a természet maga is bámivel képes versenyre kelni részlet- és színgazdag pompájában.

Karcsi elviszi Csillát horgászni, mert itt tart ez a kapcsolat – izgalmas kérdés, a végén mit gondolhatnak a felnőttek, mennyi van ebben a viszonyban, vajon meg tudják-e tanulni egymást, azt, hogy jól figyeljenek a másikra is a maguk hobbija mellett. Karcsit (legalábbis a vízparton) a halak érdeklik, Csillát egy kis telefonos élőzés után pedig az, hogyan működnek ők együtt.

A két figura klisészerű, ami egy ilyen kicsiknek szóló commedia dell’arte helyzetben rendben is van, hiszen nem a Sirály ez, hogy valami tó közelében élő, bonyolult lelkivilágú, reménytelenül másba szerelmes alakokat nézzünk, akik, apropó, vajon mennyire képesek egymásra figyelni.

Karcsi demonstrációként előadja Schubert vonatkozó dalát vattacukorsláger-szöveggel, ami pofátlanul szellemesen reflektál az eredetire, amelyben nőszereplő ugyan nem volt, de fogás igen. Csilla és Karcsi igyekszik a konfliktust egymásra hangoltan, mozgásos-zenei módon feloldani: ez az, amit mindenki ért, a legkisebbek is. Arra jutnak, maradnak még egy napot, és megpróbálják jobban csinálni az összehangolódást, a fényes alumíniumcsalin megcsillanó drámát a helyén kezelni – a vízparton. Csilla felvillanó bizonytalanságát pedig Karcsi már nem látja, mert elindul sátrat verni. Nem lesz semmi baj… hisz látja őt a hal.

– lil –

Fotó: a Dési Huber István Művelődési Ház Facebook-oldala

Ajánlott cikkeink

Veszélyeshulladék-gyűjtés lesz Ferencvárosban

2025. február 14.

Underground sztárok a Kettőspont támogatói estjén

2025. február 14.