„Ahogy a napok rövidülnek, úgy érzem, mintha köd borulna rám. Ahogy az éjjelek lehűlnek, mind gyakrabban jut eszembe anyám…” – ez ugrott be az őszről Kibédi Ervinnek, aki igen művelt ember volt, hű Fradi-drukker, nagy melankolikus-komikus, énekes-színész, de verseket nem kellett volna írnia. Nekünk viszont ki kell hozni a legjobbat a ködből és a sötétből is, tehát szórakozni megyünk, vagy megvilágosodni, ahogy szoktuk.