Székelykapunk

Ha eddig nem volt székelykapu a kerületben, most lesz. Kicsit másképp. A Duna Művészegyüttes Székelykapu című új táncművét mutatják be ma és holnap, április 6-án és 7-én a Müpa Fesztiválszínpadán a Bartók Tavasz keretében.

A magyar népművészetnek, a népi építészetnek és ezen belül a monumentális fafaragásnak is a csúcsteljesítménye a székelykapu. A hagyományosan nagynak, fedelesnek vagy galambbúgosnak nevezett kaput az 1900-as évek elejétől nevezik székelynek, nevét a Székelyföldről kölcsönözve, ahová erre az időre visszaszorult a készítésének gyakorlata. A nacionalizmus erősödésével az ilyen művek könnyen válnak a hatalom szimbólumává, ám a Duna Művészegyüttes és Juhász Zsolt koreográfus, rendező más dimenziókban gondolkodik, és kinyitja kaput. A friss előadás kortárs módon, nem politikai, hanem annál sokkal bonyolultabb szimbólumként, inspirációként emeli be a gazdag jelentéssel bíró építményt a folklorisztikus táncműbe.

„Az alkotók felfogásában a kapu az ősi erő, a hit, a remény jelképe, kommunikációs csatorna ég és föld között. Három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal, faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok. Az előadás szándéka szerint átjárót nyit két szféra, a szakrális és a világi között. Tér-idő játék, amely elviszi a nézőt a múltba, feleleveníti a rég elfeledett táncokat, felidézi eredetüket, de nyitva hagyja és a nézőre bízza, hogyan értelmezi a szellemi üzenetet, miszerint: »Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek«” – írja a Müpa ajánlója.

Előadja a Duna Művészegyüttes és a Göncöl zenekar. Közreműködik Navratil Andrea énekes.

Fotó: Végh Tamás / Müpa