Több mint cirkusz – Solus Amor a Müpában

Magasban lógó, „égben lebegő” emberek, artisták mozgatta életnagyságú jegesmedvebáb – és még sok más a magyar Recirquel társulat egészen június végéig látható előadásában.

A Solus Amor (Csak a szeretet) a klasszikus cirkuszművészetet – artisták páros vagy egyszemélyes, lélegzetelállító forgása a magasban – ötvözi a kortárs tánccal, a templomi zenével és nem utolsósorban olyan vizuális látványelemekkel, amelyek mindezt egyedivé és emlékezetessé teszik a néző számára. Már maguk a klasszikusnak tekinthető, a levegőben vagy földön véghez vitt kunsztok is folyamatos, a testi, fizikai határokat feszegető próbatételek – nincs is, aki az alapokat ne ismerné, láthatta korábban cirkuszban vagy akár filmen. Ebben az összművészeti előadásban mindez további jelentésrétegeket kap: ember és ember, ember és táj, ember és természet (amelynek fontos része az állat is) kapcsolatát jeleníti meg, nem elhallgatva azt a fontos kérdést sem, hogy mit tesz az ember az őt körülvevő természettel, amiért mindenkor felelős.

a tánc érzelmes líraiságát a cirkusz szórakoztató, ugyanakkor veszélyes, a testi épséget sem kímélő fizikai jellegével kapcsolta össze

De miért ennyire különleges, amit látunk? Főként az egyedi, hibrid műfaj miatt, ami a Recirquel és elsősorban az előadást rendező-koreografáló társulatvezető, a modern tánc és a klasszikus balett területéről érkezett Vági Bence koncepciója: a cirque danse (ami magyarra fordítva nagyjából cirkusztáncot jelent), amelyben a tánc érzelmes líraiságát a cirkusz szórakoztató, ugyanakkor veszélyes, a testi épséget sem kímélő fizikai jellegével kapcsolta össze. A Solus Amor egy trilógia része: a legelső, a Non Solus test és lélek viszonyát, a My Land pedig ember és föld, tágabb értelmezésben haza és szülőföld kapcsolatát vizsgálta egy-egy kiemelt téma köré felépítve. Mindhárom darabban fontos szerepet kap a zene: Szirtes Edina a misék dramaturgiájából kiindulva a klasszikus misetételeket követi, ötvözve a szimfonikust a világzenével, a balkánit a magyar népzene hangzásvilágával. Mindehhez jönnek még a látványos technikai elemek, a díszlet (Klimó Péter munkája), a különleges hang- és fényeffektek, amelyeknek köszönhetően a néző egyszer monumentális katedrálisban, máskor hullámzó óceán partján, erdőben, mindent elnyelő sűrűségben vagy épp a világmindenség egy aprócska pontján érezheti magát. Janni Younge több jelenetben is feltűnő óriás jegesmedvebábja csodálatosan élethű, ahogy a hozzá tartozó kisebb bocsfigura is.

Az előadás igazi főszereplői maguk az artisták (Bagdi Gergely, Fehér Ádám, Horváth Zita, Illés Renátó, Sergii Materynskyi, Yevheniia Obolonina, Seguí-Fábián Eszter, Frederico Silva, Téri Gáspár, Várnagy Kristóf, Zsíros Gábor), akik a különféle levegőzsánerszámokban – magasdrót, gurtniduett, flying pole, hajlógás stb. (utóbbi olyan, mintha Seguí-Fábián Eszter egyenesen az Aglaja című magyar filmből lépne elénk) – és más dinamikus attrakciókban (mint például a dobóakrobatika) saját testük révén is alakítják a Solus Amor lenyűgöző vizualitását. Megtapasztalhatjuk az általuk létrehozott produkciókra jellemző átgondolt, szoros együttműködést, amelybe beleértendő az artistákat felkészítő mesterek és az előadást segítő jelmeztervezők, világítástervezők vagy az úgynevezett reptetéstechnikai tervező összehangolt munkája is. Különleges és modern cirkuszművészet (is) ez, mégis sokkal szabadabb, önálló táncművészetté formálódott. Talán nem véletlen az sem, hogy a Recirquel a külföldön leggyakrabban fellépő társulatok közé tartozik: a monumentális finálé, amelyben az összes fellépő együtt látható a magasban, az előadás témájául választott szeretet és az összetartozás lehetőségeinek szép, szimbolikus példája. Tartósan beleég a néző retinájába.

Az előadás legközelebb május 17.-től 21.-ig tekinthető meg a Müpában.

Gáspár S. Anna

Fotók: Nagy Attila (Müpa)