„Nincs megérdemelt pofon” – akiknél kicseng a segélyhívás

Nemrég indult kampányában Budapest önkormányzata plakátokon, saját médiafelületein igyekszik a gyermekbántalmazás tarthatatlanságát fókuszba helyezni és a helyzet megváltoztatására, cselekvésre késztetni. Az önkormányzat partnereként konkrét segítséget nyújtó Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány négy önkéntes segélyvonalasával beszélgetett az Énbudapestem újságírója.

„A beszélgetésekről jegyzőkönyv készül a Kék Vonal belső rendszerében, hiszen egy visszatérő telefonáló nem mindig ugyanahhoz az ügyelőhöz kerül a telefonban” – írja Libor Anita. „Ilyenkor jeligéken keresztül lehet az esetüket azonosítani. Előfordul, hogy valamilyen formában visszajeleznek, hol tart a történetük, sőt általában már a hívás keretei között megköszönik a segítséget. De, és ez a nehezebb, olyan is előfordul, hogy valaki kilép a beszélgetésből, és olyankor a segítőnek is nehéz lezárnia magában az ügyet . »Ha valaki sokat jár, és hirtelen eltűnik, akkor lehet reménykedni, hogy talán most jobban van, de nehéz megmondani« – részletezi egyikük.

»Igyekszünk teljes képet adni arról, hogy mi várható. Reménykedünk benne, hogy tényleg minden úgy történik, mert valóban nem minden pillanatban tud tökéletesen működni az ellátórendszer.« Ezért aztán arra, hogy pontosan mi fog történni egy beavatkozás során, ígéretet tenni nem tudnak. »Azt ígérjük meg, hogy bármi történik is, mi ott leszünk vele, minket kereshet, és támogatjuk. Ha felajánljuk valakinek, hogy mentőt hívunk, akkor el kell mondanunk, hogy ne ijedj meg, ha a mentővel rendőr is érkezik.«” Ebben a szituációban például meg szokták ígérni, hogy vonalban maradnak addig, amíg a mentő meg nem érkezik. »Addig ott vagyunk velük, amíg szükség van ránk. De ha nem is mi hívunk neki segítséget, mert nincs akut veszélyhelyzet, akkor is mindig elmondjuk elköszönés előtt, hogy milyen lehetőségei vannak, és hogy akár magának is hívhat segítséget.”

A gyermekbántalmazás ellen indult fővárosi kampányról itt írtunk.

Fotó: Énbudapestem