A notórius Nagy

A Békéscsabai Jókai Színházból indult, a Krétakör társulatában edződött,
az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színház, Dunaújváros és kis szabadúszás után pedig ma az Örkényben társulati tag Nagy Zsolt. Öt gyermek apja, őszintén és sokszor kritikusan válaszol az újságírók kérdéseire. Portré.

Negyvenhat éves, a generációja egyik legmenőbb színésze. Jó sokat dolgozik. A repertoáron lévő színházi előadások mellett több mint ötven mozi- és tévéfilmben látható már. Szerepei rendre ugyanolyan beszédesek vagy szókimondók, mint ő maga. Magát adja minduntalan, megunhatatlanul. Sok emlékezetes alakítás van mögötte, és elszántan tesz nemcsak azért, hogy a fiatalság minőségi kultúrát fogyasszon, hanem azért is, hogy tudatos állampolgár lehessen ma Magyarországon.

2003-ban először láttam közelről játszani, a Schilling Árpád rendezte Sirájban (így, pontos j-vel, annak idején mindig kijavították a szerkesztők). A Krétakör társulat Csehov-előadását a Fészek klub kupolatermében játszották, a kevés helyet zsúfolásig megtöltő nézők előtt. Nagy Zsolt Trepljovot játszotta. Se díszlet, se jelmez, csupán a szöveg és a színészek érzései, karnyújtásnyi közelségben. Megrendítő szeretetéhség és az elfogadás utáni vágy: ez volt akkor Nagy Zsolt, nem csak a szerepe szerint.

A későbbi, improvizációkon alapuló, szatirikus Krétakör-produkciókban egyszerű csapattag volt, mint mindenki – önálló felkiáltójelként. Egy évtizeden át rögzítették az összeomlás kezdeti fázisait, tükröt tartottak a társadalomnak, a hatalomnak. Utóbbi nem bírta: kinyírta őket, sok független színházzal együtt. Volt, aki ment; Nagy Zsolt maradt, most is marad, élő préda, a notórius.

Az akkorra már hasonló okok miatt megszűnőfélben volt Zsámbéki Nyári Színházban 2015-ben produkciós vezetőként utolsó munkám a Hegymegi Máté rendezte Kohlhaas című előadás lett. Színházi laboratóriumokban edződött népszerű színészünk egy romos épületben, menzakaján, fillérekért és zokszó nélkül csinálta végig a próbafolyamatot, hogy a birodalommal és a világgal szemben szabad, csak Istennek és a saját igazának alárendelt Kohlhaas Mihályt játszhassa Kleist darabjában. A maga korában az egyik legderekabb, ugyanakkor legelvetemültebb embert, akit a jogérzéke tett bűnözővé egy jogtipró világban. A szerep és a színész eggyé vált, és úgy tűnik, azóta is egyben van.

Antal Nimród Kontroll című, emblematikussá vált 2003-as filmjében vidékről felkerült ellenőrt játszott, nála nagyobb nevek társaságában. Mégis emlékezetes maradt. Nem játszott, csak jelen volt a vásznon. Az életben is ilyesmi: kedves, aztán indulatos, az egyik percben emelkedett, szentimentális, a másikban racionális vagy balfácán. Rácsodálkozó gyerekből változik át intelligens felnőtté, a saját igazát védő macsóból toleráns jogvédővé.

Vágvölgyi B. András 2010-es Kolorádó Kid című filmjének főhőseként, az 56-os forradalomba csak balhéból keveredő, majd jól benne ragadó Kreuzer Bélaként ugyanolyan hiteles, mint a nagy sikerű HBO-sorozat, a Terápia első évadában Tamásként, aki párterápiában vergődik a végkifejlet felé a feleségével.

Nemrég a Nyitott Akadémia You­Tube-csatornáján dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológusnak beszélt arról, hogy a családjában, gyerekkorában milyen erőszak vette körül, hogyan próbálta ezt nem átvinni a felnőtt életére, hogyan fojtotta el, hogyan pusztította magát, hogyan nem vették észre más, értelmes emberek a munkáiban a gondolatot, hogyan próbálták, próbálják őt beskatulyázni. A Terápia komplett új évada sejlik fel a videóbeszélgetésben.

Nemrég a Diákok a tanárokért tüntetésen állt a Szabadság hídnál a színpadon. Ijesztő, artikulálatlan hangon nyögött pár percet, majd szépen, az intelligens színészbaritonján azt mondta: na, ilyen lenne az ország, ha nem lennének tanárai.  A megdöbbentő performansz után biciklire ült, és hazakerekezett a gyerekeihez.

Szívesen áll jó ügyek mellé. A Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezet nagykövete is. A Vedd észre, hogy több köt össze, mint ami elválaszt című kampányfilmjükben arról beszél, hogy a jelenlegi hatalom pontosan tudja, hogyan fordítsa szembe az embereket akár saját barátaikkal is, és hogy ő hisz egy olyan országban, amelyben mindenkinek helye van, amelyben a különbségeknél fontosabb, ami bennünk közös. Nem szerepként mondja: tényleg így gondolja.

Nagy Zsoltot néznie, hallgatnia bárkinek érdemes, aki el van apátlanodva, és szeretne a túléléshez némi muníciót. A kerületben az Utcáról Lakásba Egyesület támogató délutánja ad erre lehetőséget december 11-én, vasárnap 18 órakor a Jedermann kávézóban (Ráday u. 58.). A színész Kozma Lilla Rita Utcamesék – Történetek hajléktalanságról című felkavaró könyvéből olvas fel, miközben Miklós Szilveszter dobokon improvizál. A könyv bekerült Az Év Könyve 2022 díj harminc döntőse közé, és már hangoskönyv formájában is kapható Nagy Zsolt előadásában.

Artner Sisso

Fotók: Déri Miklós

(Megjelent a 9 magazin 2022. december–januári számában.)

Ajánlott cikkeink

Megtisztult a Pöttyös utcai metrófelszín

2024. december 6.

Terelések és lezárások vasárnap a Fővám tér környékén, a villamosok sem közlekednek

2024. december 6.