Bringakonyha

Soós László a Magyar Kerékpáros Sportegyesület elnöke és a Tűzoltó utcai közösségi szerviz, a Bike Kitchen vezetője. Itt nem ételt készítenek összetevőkből, hanem biciklit, legyen az ötvenezer forintos vagy milliós, a szerviz pedig díjmentes. Vagy mindenki magának szerel, csak az anyagárat kell megfizetni.

A Bike Kitchen hálózat, amely mára New Yorktól Bejrútig a világon mindenütt jelen van, Angliából indult. Célul azt tűzte ki, hogy legyenek női, de legalábbis vegyes bicikliszervizek is, ne mindenütt csak férfiak szereljenek, átverve a „hozzá nem értő” nőket. A Tűzoltó utcai bringakonyhán is itt szerel Anita, épp a racsnileszedő satuba feszítését mutatja meg, jelenleg betanul. Martin, a párja tanítja be, aki önkéntesként dolgozik itt. Most ők és Soós viszik a boltot, Soós a pesti és a szombathelyi szerviz között ingázik, hol itt alszik, hol ott, folyton úton van. Vett egy vasúti országbérletet magának, azzal jön-megy.

A szintén általa üzemeltetett szombathelyi Bike Kitchenben tízen vannak, s ahogy a Tűzoltó utcában, ott is mindenki önkéntes, a szerződésük is önkéntes munkára szól. Ételt, italt, munkaruhát persze kapnak, de nem számítanak munkavállalónak. Máshol dolgoznak, másból élnek, a szervizben hetente váltják egymást, van, aki csak egy-két napra jön, amennyit az ideje enged, közben pedig saját biciklijét is szereli, és tanulja a fogásokat. Soós hamarosan Győrben is nyitni akar egy üzletet, és persze keresi a főállású alkalmazottakat a meglévő bringakonyhákba, csak még nem találta meg őket. Ide ugyanis nem olyan jelentkező kell, aki pusztán munkahelyet keres: elhivatottság, tanulni és adni akarás kell. Pécsen és Budapesten van ugyan kerékpárszerelő-képzés, de mivel ő negyven éve űzi az ipart, aki hozzá megy, megtanulhat mindent.

Úgy kezdte, hogy írt egy levelet a kaposvári OBI igazgatójának, hogy az áruház előtt felállítana egy sátrat, ahol bicikliket szerelne. Csütörtök délután volt, az igazgatónak pedig annyira megtetszett az ötlet, hogy egyből hívta, kezdjék el. Kis idő múlva már az összes áruház előtt fatető alatt állt egy kis szabadtéri szerelőműhely. Kezdetben ötszáz forintot kértek a szerelésért, később létrejött az önálló szervizhálózat is, de amikor Soós Németországba ment dolgozni egy Colnago üzletbe, bármennyire szerette is, egy időre felszámolta az itteni bringás létet. Négy évig München­ben szerelt bicikliket egy áruházban, de amikor a kisebbik lánya egyszer azt mondta neki a telefonban, hogy apa, amióta kimentél, már azt se tudod, ki vagyok, visszajött.

Időnként a szervizben alszik, van egy retró fotelágya, pont a kávézópult mellett, ahol igazi kávégépen főzi, ki hogy szereti, kollégáinak a kávét. Meg a kuncsaftoknak, klubtagoknak és mindenféle betérőknek, mert olyan is van, aki csak úgy bejön, mivel jó a hangulat, jó a tér. A jó hangulat Soós miatt van, aki bízik az emberekben, és jó ideje már nem a pénzt hajtja. Merthogy amióta a covid után elvesztette a feleségét, rájött, nem a pénz legfontosabb.

Itt építi a Magyar Kerékpáros Sport­egyesületet, minden nap szerel maga is, és megtiszteltetésnek veszi, ha valaki őket bízza meg a kerékpárja szervizelésével. 2026-ra harminc Bike Kitchen pontot akar létrehozni szerte az országban; persze ehhez meg kell találnia az elhivatott munkatársakat. Szombathelyen már megvannak, Pesten még keresik őket. Mentális betegeket is fogadnak önkéntesnek, dolgozott náluk egy autista srác is, akivel a mai napig kapcsolatban vannak. Önkénteseik közt van pánikbeteg és koncentrációproblémás személy is, ugyanis a szerelés, a kétkezi munka, a figyelem, a közösséghez tartozás segít ezek feloldásában. Nemrég a Ferencvárosi Művelődési Központtal volt közös rendezvényük, kitelepültek a Ferenc térre, és bicikliket javítottak.

„A bringázás életforma” – mondja. A használók nyolcvan százaléka munkába jár a járgányával, a maradék húsz az országúton teker. A bringán minden elemnek a használó fizikai adottságaihoz, igényeihez kell igazodnia. „Nem mindegy, kinek milyen hosszú a háta, hogy hajlik a gerince. Nálunk lehet egyéni vázat, ülést, kormányt, pedált kérni.”

Ha valaki tízezer forintos tagsági díjat fizet be, azzal támogatja az egyesületet, és egész évben ingyen szerelik a biciklijét. De ha nem, akkor is szerelheti magának a biciklit az itteni szerszámokkal. Ha meg nem akar vele vesződni, itt hagyja, vagy megvárja, míg elkészül. Szerencsére egyre több egyesületi tagjuk van.

„Egyszer bejött valaki, azt mondta, neki csak a féket kéne javítani. Mire megkérdeztük, és, uram, mi legyen a többivel? Megjavítottuk az egészet, és felajánlottuk, hogy két hónap múlva is fizetheti az anyagárat. Van, aki él ezzel, visszajön két hónap múlva. Volt olyan sporttársunk, aki bejött, hogy harminc kilométer után elfárad. Egyből vissza­kérdeztem: a tenyered szokott zsibbadni meg a nyakcsigolyád fáj? Ilyenkor azonnal tudom, hogy nyerget kell cserélni vagy kormányt emelni.”

A Tűzoltó utca 23.-ban lévő szuterén szervizben a kasszás is biciklinyergen ül, a modelleket, alkatrészeket a vevő külön kijelzőn látja, két beszállítótól rendelhet, amit csak akar. A Bike Kitchenben olcsóbbak az alkatrészek, mint egy átlag kerékpárboltban, mert a partnerek is kedvezőbben adják. Én is veszek egy jó kis nyerget, több tucat közül választhatnék, de ez épp itt van, puha, áramvonalas, az ára is kedvező, a blokkom sms-ben jön utána.

Soóst nemrég hívták Mallorcára dolgozni, de ő itt akar maga után hagyni valamit. „Nekem itt van helyem, itt szeretnék adni. Szombathelyen például közösségi virágültetést szerveztünk, Zamárdiban pedig a Balázs bisztróban vettünk óriási paradicsompalántákat, azokat elültetjük a szerviz előtt, és kiteszünk mellé egy lecsóreceptet.”

Úgy van vele, nem kell mindennap dőlnie a pénznek, ezt próbálja átadni a munkatársaknak is. Vannak csendesebb napok, olyankor szívják föl magukat energiával, hogy jusson elég a zajosabb napokra. Mégis, amióta máshol a fókusz, a forgalmuk évről évre nő, ide egy nap alatt annyian térnek be, mint egy „normál” kerékpárboltba egy hét alatt. Ezekkel a benzinárakkal ugyanis az emberek újra és újra előveszik a biciklijüket. Vinné a tudást, szemléletet iskolákba is, hogyan kell szervizelni, biciklivel közlekedni, mit jelent a bringázás, de nincs rá igény, azt mondták, nincs plusz pedagógus, felügyelet erre a célra.

Hét éve jött haza Münchenből, a lakását felszámolta, abban a szervizben alszik, amelyikben épp van. „A bringás életmódhoz egy kicsit fanatikusnak, egy kicsit ütődöttnek kell lenni. Egyik kollégám a múltkor reggel hatkor felpattant a biciklire, és Szombathelyről elkerekezett Debrecenbe. Szóval kell egy löket.”

A célja az, hogy a Bike Kitchen filozófiáját Magyarországon meghonosítsa. Mert egy angol vagy német üzleti modellt nem lehet egy az egyben Magyarországra átültetni. „Más az üzleti mentalitás Szegeden, és más Salgótarjánban. De az biztos, hogy két év múlva meglesz a harminc Bike Kitchen pont. Ezen vagyok.”

Kozár Alexandra

Fotó: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. júliusi számában.)

Ajánlott cikkeink

A magyar futball utolsó húsz éve – könyvbemutató az Ingában

2024. december 5.

Különleges Murakami-feldolgozások a START Filmklubban

2024. december 5.