Dada és kultúra – Döme Zsuzsanna alpolgármester a terveiről

2024. szeptember 9. 9 magazin Portré

„Suzi Dada” a Kutyapárt egyik társelnöke, 2019 óta alpolgármestere a kerületnek, idén a ferencvárosi 10. egyéni választókerület képviselője lett. Az újságírók kérdéseire válaszol, a választókat pedig, a beállítódásaik különbözősége ellenére is, együttműködésre ösztönzi, amolyan optimista dadaista a nagy budapesti dekadenciában.

A polgármesteri hivataltól két percre van gyalog a Jedermann, amit mindenki szeret, aki egyszer megfordult benne. Kerthelyiségében a kerületi és a fővárosi kulturális élet szereplői ücsörögnek, fogyasztják ebédjüket vagy a jeges szódájukat a negyven fokban kora délután. Itt ültünk le beszélgetni.

Mindjárt az elején arra jutunk, hogy a politika az ő számára csak attól lehet más, ha a politikus nem a közvagyon ellopásában látja a jövőt. Az előző öt évben nehéz dolga volt, mondja, az ellenzéki képviselők szakmai indoklás nélkül szavazták le az előterjesztéseit, miközben ment a viccpártozás.

Nem biztos, hogy tovább tudta volna csinálni ilyen feltételek mellett, de így, hogy dupla ellenszélben is győzött Baranyi csapata, folytathatja, amit elkezdett. Nem érezte aljasságnak, hogy az ellenzék is összefogva indult ellenük, és nem is marasztalna el senkit azért, mert indul egy választáson: a „kutyák” is mindig megkapták az ellenzéktől, hogy rontják az esélyeiket, ha indulnak, ennek ellenére indultak.

„Nem kell meglepődni, hogy Baranyi nem akart azzal a csapattal elindulni, amelyet a pártok alkuja miatt kapott, akikkel végigszenvedtük ezt az elmúlt öt évet. De azon sem, hogy a képviselők nehezen engedik el a pozícióikat és a megemelt képviselői fizetésüket.”

A Public Art pályázat, a Bakáts Bunker mint kiállítótér megnyitása, a Konnektor közösségi alkotóház működtetése és még számos művészeti, közművelődési, közösségi projekt indult a kezdeményezésére: ezeket folytatni szeretné. Elismeri, hogy nem mindig a legjobb megoldást találta meg elsőre, de legalább mindig elkezdődött a munka, és menet közben lehetett változtatni, javítani, annak ellenére, hogy a képviselő-testülettől nem kapott sok segítséget.

„Nem szeretem, ha jó helyek ötlet híján, parlagon hevernek, és költséghatékony megoldásokban gondolkodom.
A Bunker egy raktár volt, a Bakáts tér megújulásával pedig egyre jobban látszott, hogy ez egy elhanyagolt rész. Fővárosi szinten is hiány volt olyan kiállítótérből, amelyben nemcsak képeket lehet aggatni a falra, hanem magukra tudják alakítani a teret az alkotók, és a társművészetek is helyet kaphatnak. Ráadásul egy ügyes árukapcsolással a térre tervezett nyilvános vécé is itt üzemel” – meséli a Bunker történetét. A teljes nevén Bakáts Bunker Underground Kulturális Tér szervezetileg az FMK-hoz tartozik, élén fiatal szakmai vezetővel, és már tele van a következő évadra programokkal.

A Konnektor Művészeti Inkubátorházról annyit mond: „Úgy működik, ahogy kitaláltuk, ahogy kialakítottuk a szabályokat: az első körön túl már maguk a lakók szavaznak arról, ki menjen és ki maradjon, ami jelzi a felelősségvállalást. Szeptembertől érkezik egy új csapat a Freeszfe-ről.”

A közművelődést csakis a közösség érdekeit, ötleteit szem előtt tartva tudja elképzelni. A kerületi közművelődési intézmények fenntartása kötelező, ezért itt a helyi civil szervezeteknek kell elsősorban helyet biztosítani. Ilyen szempontból véleménye szerint a Ferencvárosi Művelődési Központ (FMK) kihasználta a lehetőségeit, csupán az szorult változtatásra, hogy bizonyos kedvezményekről csak a haverok tudtak. Így ezek most már megjelennek az fmkportal.hu honlap terembérlési információinál.

Van olyan FMK-tagintézmény is, amelyről tudná, hogyan kellene beavatkozni annak érdekében, hogy jobb legyen, csak eddig nem hagyták – mondja. Szeretné, ha József Attila neve országosan is Ferencvároshoz kötődne, hiszen emblematikus lakója volt a kerületnek a költő.

„A József Attila Emlékhely céljai között szerepel, hogy minden magyar iskolás eljusson egyszer ide, ami jó, de ez mégsem valósult meg. Az éves beszámolóban láttam, milyen szuper foglalkozásaik vannak, ám kiderült, még sincs így, mert nincs rá hely. Kértem, ne írják bele a pályázatokba, hogy minden szuper, ha nem az, mert akkor nem tudjuk, mire van szükségük” – meséli. Több ötlete is volt, de végül a Gát utcában a szemben lévő házat nézte ki, gondolván, úgyis mindenhol lakott a kerületben a költő, legyen az egész utcáé a projekt. A modern kiállítás mellé egy skanzenes jelleggel berendezett bérházat szeretne, akár a padlással is a Mama című versből. „Olyan helyre már egy szombathelyi osztályfőnök is szívesebben jön, ahol el lehet tölteni fél napot a gyerekekkel. Ugyanakkor a közintézménynek lehetne piaci lába is, irodalmi kávéház formájában, amelyben étkezni is tudnak az ide látogatók. Ráadásul a diákszállások teljes hiányát is lehetett volna orvosolni ezzel, már csak azért is, mert sokszor utaztatunk ide testvérvárosi gyerekeket, és iszonyú pénzekért kell szállást bérelni nekik” – magyarázza.

Két éve talált is erre uniós forrást, amit leszavazott a testület, mondván, túl szerteágazó a terv, pedig olyan pályázati kiírás volt, amelyet csak akkor kell részletesen kidolgozni, ha nyert. Volt, aki például József Attila nyugdíjasotthont szeretett volna inkább. „Ez olyan dadaista ötlet, mint a Greta Thunberg olajfinomító” – állapítja meg az alpolgármesternő.

Abban megegyezünk, hogy az ideális városvezető márpedig rugalmas, és kitartóan keresi a forrásokat: az új képviselő-testülettel megpróbálja majd mégis tető alá hozni a József Attila Emlékhely kulturális komplexummá fejlesztését a diákok javára.

Szóba kerül a Ráday utca teljes sétálóutcává alakítása is, ami bonyolult, hiszen az oda nyíló házak lakói a házak udvarán parkolnak, de folytatni szeretnék a terv kidolgozását az üresen álló ingatlanok kulturális célú hasznosításával együtt. A Kettőspont és a MáSzínház az előző öt évben jött létre, de van még pár lehetőség, és a meglévőket is támogatni kell. Fontos, hogy a kiemelt közterületeken továbbra is legyenek ingyenes szabadtéri rendezvények, valamint működjenek nyáron a teraszok. Döme szerint nem a lakók voltak elégedetlenek az If teraszával sem, hanem a képviselők. Olyan panaszlevél is eljutott hozzá a házból, amelyben egy sokgyerekes anyuka azt kérdezi, ha bezárják a teraszt, akkor ki biztosítja majd a gyerekeik ingyenes zenei nevelését.

Az új érában változtatni fog a Public Art pályázat menetén. Nagyon sok jelentkező van rá, a zsűri összetétele pedig ugyanúgy változik majd minden évben, mint a kerületi irodalmi ösztöndíjé. Mivel pedig kortárs képzőművészeti diskurzus már vagy egy évtizede nincs Magyarországon, a konferenciázást is folytatják a Public Art oldalvizén, ősszel újabb, egynapos nemzetközi kitekintést terveznek.

A nem önkormányzati fenntartású intézményekkel is folytatódik az együttműködés, ami a Bunkerben a Ludwig Múzeummal bejött, de a helyben aktív civil szervezetekkel is megvan a jó viszony. S hogy ezekkel az együttműködésekkel, valamint a lakóközösségek kulturális és szabadidős tevékenységeinek támogatásával is folyamatosan lehessen foglalkozni, az ügyfélszolgálaton túl szeretne létrehozni egy részvételi irodát is.

Minden szentnek maga felé hajlik a keze alapon megkérdezem, a kerületi médiáról mit gondol. Nagyon megbánta a független média támogatását, mondja erre viccesen, mert így nem szerepelhet minden lapszámban a címlapon. Komolyan meg a Kilenconline-nak is nagyon örül, hiszen így minden információ gyorsabban eljut a lakossághoz. „Így a megosztásoknál láthatom a vesztes képviselők kommentjeit is azonnal, komolyan mondom, olyanok, mintha a gyászfeldolgozás tagadás szakaszában lennének.”

Végül megkérdezem, hogyan lesz összeegyeztethető számára a fővárosi közgyűlési tagsága az alpolgármesteri teendőkkel, mire azt válaszolta, a kulturális területtel foglalkozna ott is, hiszen bőven van elmaradása abban a fővárosnak. „Ha csak azokat a terveket fővárosi szintre lehetne emelni, amelyek a ferencvárosi portfóliómban vannak, már elégedett lehetnék.”

Artner Sisso
Fotó: Stépán Virág

(Megjelent a 9 magazin 2024. szeptemberi számában.)