Garantált függetlenség – Free Media díj a Goethe Intézetben

Panyi Szabolcs neve sokaknak lehet ismerős, hiszen számos, a kormányra nézve kínos ügyről rántotta le a leplet. A Direkt 36 tényfeltáró újságírója Magyarországon először vehette át az európai Free Media díjat. A Goethe Intézetben megrendezett eseményen a díjazott Polyák Gáborral, az ELTE médiatanszékének vezetőjével beszélgetett.

Nem készült újságírónak, mondta el Panyi, irodalomtudósnak tanult az ELTE-n. Az egyetemi függetlenség megcsorbítása és a tanári kart érintő elbocsátások azonban olyan impulzusokat jelentettek a számára, amelyek a politikai aktivizmus felé sodorták. További felismerésekre jutott, amikor a harmincas évekbeli, a zsidó asszimilációt tárgyaló regényeket olvasva arra figyelt fel, hogy a hazai közéletben egyre erősödnek a 20. századból ismerős antiszemita retorikával élő hangok. A tanulmányait először a Szombat című zsidó kulturális lapban publikálta, így került szorosabb kapcsolatba az újságírással. Nem a bulvárújságírás vonzotta, hanem a hosszabb, elmélyültebb, a romló közélettel foglakozó anyagok megírását tűzte céljául.

Az első terjedelmesebb cikkét 2014-ben, a gólyatáborokban zajló nemi erőszak témájában írta. Hiába tárta fel azonban az erőszakcselekmények hátterét, a bennük részt vevők egytől egyig megúszták a jogi felelősségre vonást. Valamennyi intézmény, amelynek szerepe volt az ügyben, szánta-bánta az esetet, de semmiféle intézkedés nem történt a további bűncselekmények megelőzése érdekében. Ennek az ügynek a visszhangtalansága indította arra, hogy a feladatának tekintse az oknyomozó újságírói munkát. 2014-től a mind szorosabbá váló orosz–magyar kapcsolatok témája felé fordult; ekkor írta alá Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a paksi atomerőmű bővítéséről szóló megállapodást. Panyi akkor úgy érezte, erre az ügyre legalább egy évtizeden át érdemes lesz odafigyelni.

Fulbright ösztöndíjjal egy éven át Amerikában járt egyetemre, a képzés témája az oknyomozó újságírás volt. Ezalatt sem kerülte el a figyelmét a hazai sajtóviszonyok gyors romlása, a Népszabadság beszántása, az Origo és az Index, a korábban független portálok kormánypártivá alakítása. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek azok a titkosszolgálati próbálkozások, amelyek lényege, hogy együttműködésre kényszerítsék az ellenzéki újságírókat. Ilyesmi történt Dezső András kollégájával is, akiben volt akkora mersz, hogy elutasítsa a hatalom sunyi próbálkozásait. Információk és ezek forrásai iránt érdeklődtek, s a kudarcot vallott titkosszolgálatok ezután más utat választottak. Emlékszünk még a Pegazus-botrányra, az újságírók telefonjainak kémszoftveres feltörésére, ami Panyit is érintette. Hogy valóban erről volt szó, arra az Amnesty International nyugat-európai szakembereinek vizsgálata derített fényt. Ám ez nem befolyásolta Panyi munkáját, hiszen a különféle piszkos ügyek, a kormányzat visszaéléseinek felderítése és vizsgálata olyan feladat, amit félelem nélkül végez továbbra is.

Lapunk kérdésére, hogy miként védekezik a nyilván napjainkban is zajló lehallgatás ellen, s hogyan hat rá lelkileg, hogy célkeresztben áll, Panyi kifejtette: az érzékeny anyagokat már nem elektronikus eszközökön rögzíti, és olyan sok a munka, hogy nem ér rá félni. Az, hogy a Direkt 36-nál dolgozik, ami állami támogatás nélkül, az olvasók adományaiból végzi a közélet tisztaságát célul tűző munkáját, azt jelenti számára, hogy az újságírói feladatát garantáltan függetlenül folytathatja.

Ménes Attila

A címlapképen Panyi Szabolcs

Fotó: Stépán Virág